Március 3-án tartották az idei első Kábítószerügyi Tanács ülést, amely lehetőséget biztosít a minisztérium és a drogszakmai szervezetek közötti egyeztetésre. Több megvitatott téma közül kettőt emelek ki, melyek lesújtó képet nyújtanak a hazai ellátórendszerben uralkodó állapotokról és a kormány velük ápolt viszonyáról.
Súlyos problémák az addiktológiai ellátásban
A pécsi 4 Dimenzió Társadalomtudományi Egyesület két tevékenységét ismertette az ülésen: Médiamonitor alprogramunk által is célul kitűzött, újságíróknak szóló drogügyi képzést és érzékenyítést sztereotipizált médiahírek ellen, valamint az addiktológiai ellátóhelyek körében végzett felmérést. Míg a képzés reménykeltő tanulságokkal zárult, addig a kutatás egészen sötét képet festett az ellátórendszer állapotáról. Az addiktológiákat és a velük szakmai kapcsolatban álló szervezeteket és intézményeket is bevonó felmérések súlyos hiányosságokról és rendszerszintű problémákról árulkodnak. A végleges eredményeket a közeljövőben publikálják, ezért csak néhány megállapítást sorolok fel, melyek előadáson hangzottak el.
A kérdőívre válaszolók a legfontosabb problémák között említették a területi egyenlőtlenségeket a hozzáférésben, a finanszírozási és kapacitásbeli nehézségeket, a szociális terület tisztázatlan helyzetét, az ellátatlan megbetegedéseket (pl. alkoholizmus), és a nem egyértelmű diagnózisokat. Hiányszakmává vált az általános orvos, az addiktológiai konzultáns, az addiktológus, a családterapeuta és a szupervizor.
Az intézmények tekintetében hiányosság mutatkozik a speciális csoportok kezelésében: a 14 év alattiak, a külföldi állampolgárok, a várandós nők, a szexmunkások, a gyermekvédelmi szakellátásban lévők, a büntetés végrehajtásban lévők, a fogyatékkal élők és belgyógyászati problémákkal is rendelkezők esetében. Nincs elegendő egyéni terápia, szűrőprogram, megkereső program, félutas ház, alacsonyküszöbű szolgáltatás, tűcsere. A finanszírozás nélküli ellátás rendszerszintű zavart jelez.
A megkérdezettek javasolták többek között a család és a hozzátartozók megfelelőbb bevonását, a közösségi szemlélet terjesztését, a jelzőrendszer kiépítését, az önkéntesség bevonását és a munka világának feltérképezését annak érdekében, hogy ott miként jelenhetnek meg addiktológiai szempontok. Emellett javasolták a rendszeres továbbképzéseket és az életpálya modell nyújtását a területen, a legális szerekkel kapcsolatos szemléletmód formálását a szakemberek körében is, valamint a szerhasználat és a szülői minták közötti összefüggések tudatosítását.
A kutatók szakmai javaslatai között található az alapszolgáltatások megerősítése, a hatékonyságra ösztönző finanszírozás, a hozzáférés javítása, az elő- és utógondozás megerősítése, detoxikáló helyek létesítése, a gyermekkorúak ellátásának javítása, a területek közötti megfelelőbb együttműködés megteremtése és az iskolai szociális munka megerősítése. Felmerült az etnográfiai vizsgálat gondolata is a roma kultúrákban, hogy mintákat találjanak a szerhasználatból való felépülésekre.
Felvinczi Katalin, a néhai Nemzeti Drogmegelőzési Intézet korábbi vezetője szerint a felvetett problémák mögött egy módszertani koordináció igénye fogalmazódik meg, amely segítené a szervezetek megfelelő működését.
Működés kifizetetlen pályázatokból
Szorosan a témához tartozik a napirendi pontok megtárgyalása után felmerült probléma: az ellátórendszer szervezeteinek jelentős része lehetetlen helyzetbe került azzal, hogy idén se a normatív típusú állami támogatásból, se a pályázati pénzekből nem kerültek kifizetésre egy forint se. Több szervezet elkezdte a pályázatban vállalt tevékenységét, de források híján nem tudják kifizetni a munkavállalókat. A „szerencsésebbek” egyelőre saját forrásból finanszírozzák a pályázatot nyert tevékenységet, ami az egyéb szolgáltatások kárára válik. A Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége (MADÁSZSZ) levélben fordult a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkárhoz jelezve, hogy a kormányrendelet szerint a vissza nem térítendő állami támogatások első részletét január 31-ig kellett volna folyósítani. Ehhez képest az alacsonyküszöbű ellátásoknál csak a szerződéskötés előkészítése kezdődött meg, ami súlyos nehézséget okoz a működésükben. A problémát tetézi, hogy a kötelező minimálbér emelésével párhuzamosan nem emelkedett az alacsonyküszöbű ellátások esetében a központi költségvetési támogatás, így ez jelenleg a munkatársak bérének kifizetésére sem elég, hogy az egyéb működési és fejlesztési költségekről ne is beszéljünk.
A drogkoordináció részéről Müller Éva elmondta, hogy szembesültek a problémával, és a minisztérium abban érdekelt, hogy a kifizetések minél előbb megtörténjenek. A KAB-os (Kábítószer-prevenciós programok) pályázatok kifizetése meglátása szerint március 15-ig meg fog történni.
Berényi András a Forrás Lelki Segítők Egyesületének elnöke nehezményezte a kommunikáció teljes hiányát az állam részéről: a minisztérium még azzal se fárad, hogy egy levélben értesítse a csúszásról az érintetteket, ne adjisten egy rövid magyarázatot is fűzzön hozzá. Beszámolt arról az ülés reggelén kapott emailről is, ami szerint a jelenleg hatályos akcióterv egyik presztízsprogramját, a 3 milliárd Ft keretösszegű célzott prevenciós pályázatot felfüggesztették. A tény, hogy erről a drogkoordináció is a helyszínen értesült és találgatott az okokról aggasztó tendenciákat sejtet, melyben a hatalom már nem csak a civileket, hanem a velük kommunikáló állami intézményeket sem tájékoztatja a drogterületet érintő, létfontosságú változásokról.