A hálapénz kivezetésének következményeként szárnyra kapott a hír, hogy a debreceni szülészeti klinika vezetése és munkatársai a „fogadott” orvos és szülésznő intézményét felfüggesztették, amíg szabályozott nem lesz az orvosfogadás. A hírre reagálva az EMMI úgy nyilatkozott, hogy a szabad orvosválasztás jogát nem korlátozhatja az egyetemi klinika. Azért, hogy tisztán láthassunk a kérdésben, állásfoglalást készítettünk, amelyben

• tisztázzuk az orvosfogadás, a szabad orvosválasztás és a rendelkezésre állás jelentését,

• amellett érvelünk, hogy a „fogadott szülészorvos” intézménye a hálapénz kivezetése után (és jelenleg is) jogszerűen megvalósítható,

• és javaslatokat teszünk az ellátás azonnali és hosszabb távú javítása érdekében.

A szabad orvosválasztás korlátai, tervezett és nem tervezett ellátások

Az egészségügyi törvény kimondja, hogy a betegnek joga van az ellátását végző orvos megválasztásához. A szabad orvosválasztásnak azonban vannak feltételei. Ezek a következők:

1. A választott orvos egyetértése: az orvosok nem kötelezhetők arra, hogy minden beteget ellássanak, aki ezt kéri. Észszerű indokok alapján (pl. túlterheltség, összeférhetetlenség esetén) jogukban áll nemet mondani a betegek felkérésére.

2. Az egészségügyi szolgáltató működési rendje: a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az orvosválasztás alapvetően a tervezhető ellátásokra vonatkozik. Az előre nem látható, sürgős ellátásokat azok az orvosok nyújtják, akik éppen dolgoznak (munkaidő- vagy ügyeleti beosztás szerint). A szabad orvosválasztás joga ilyenkor az éppen dolgozó orvosokra korlátozódik. Saját belátása alapján persze bármelyik orvos dönthet úgy, hogy munkaidőn kívül rendelkezésre áll, de ez kívül esik a szabad orvosválasztás jogán.

A szülészetben nehézséget okoz, hogy mind a tervezhető (várandósgondozás és utógondozás), mind a nem tervezhető ellátás (maga a szülés) jelen van benne. A szabad orvosválasztás jogának korlátaiból viszont az következik, hogy ez csak a szülészeti ellátás tervezhető részére, azaz a szülés előttre és utánra vonatkozik. A szabad orvosválasztás szerint az éppen elérhető orvosok közül a beteg (a szülészeti ellátásban a várandós nő) maga választhatja meg, hogy ki vizsgálja meg, ki lássa el. Ha ehhez az érintett orvos is hozzájárul, akkor kérheti, hogy minden előre tervezhető vizsgálatot, beavatkozást a választott orvos végezzen el a jövőben is. Ezt a jogot semelyik kórház nem korlátozhatja! Tehát a várandósgondozás, szülésfelkészítés során továbbra is lehetővé kell tenni az orvosválasztást. Ez azonban nem jelent garanciát arra, hogy a választott orvos a szülésnél is jelen lesz, ha az a munkaidején kívül esik.

Orvosfogadás, orvosválasztás és rendelkezésre állás

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapodni arról, hogy egy orvos az ellátás nem tervezhető részében, tehát a szülésnél is jelen legyen. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ez nem vezethető le a szabad orvosválasztás jogából. A szabad orvosválasztás csak a szülés tervezhető részére vehető igénybe. Ezért is javasoljuk a „fogadott orvos” kifejezésének elhagyását, amely nem különíti el kellőképpen a két szakaszt. Ha az orvos vállalja, hogy elérhető lesz a nem tervezhető ellátásokra, azt rendelkezésre állásnak nevezzük. A rendelkezésre állást az egészségügyi törvény vagy más jogszabály jelenleg nem szabályozza, de nem is zárja ki, azaz jelenleg is megvan, illetve megteremthető a jogi lehetőség az alkalmazására.

Fontos kiemelni azt is, hogy ez az értelmezés nem jelent kevesebb jogot a várandós nők számára, mint amennyivel eddig is rendelkeztek. A szülészeti ellátásokban a szabad orvosválasztást eddig is biztosítani kellett hálapénz nélkül is, és ezután is biztosítani kell a tervezhető ellátások esetén, azaz a várandósgondozás alatt és a gyermekágyas időszakban. A nem tervezhető ellátásokra, azaz a szülésre pedig megteremthetők azok a feltételek, amelyekkel szabályozni lehet az orvosok rendelkezésre állását. Így megoldható, hogy az orvos a munkaidején kívül is jelen lehessen, rendelkezésre álljon a szülésnél.

Összeszedtük, hogy mire lenne szükség hogy a rendszer jobban és átláthatóbban működjön.

1. A szülészeti eljárás egységesítése

A szülészetben az tette általánossá az orvosfogadást, hogy az ellátás nagyon egyenetlen, akár még egyetlen kórházon belül is. A cél az lenne, hogy a szülészeti ellátás jóval kevésbé legyen személyfüggő, vagyis ne kelljen feltétlenül orvost választani ahhoz, hogy a szülő nő jogait tiszteletben tartsák. Ehhez nagy szükség lenne a szülészeti protokoll frissítésére és olyan minőségbiztosítási rendszer kidolgozására, ami csökkentené az orvosválasztás jelentőségét.

2. Hálapénz helyett szabályozott viszonyok szerződéses alapon

Ha minden várandós nő megfelelő, egységes színvonalú, a jogait figyelembe vevő ellátást kapna, akkor a szülészorvos személyének jóval kisebb lenne a jelentősége. Így a fogadott szülészorvos jelenléte a többség számára nem kényszer, hanem csupán többletszolgáltatás lenne. Ebben az esetben az orvos rendelkezésre állásáért, tehát azért, hogy a nem tervezett ellátásánál, azaz a szülésnél is jelen legyen, törvényesen lehetne pénzt kérni, a várandós nőnek pedig a szerződés garanciát jelentene, hogy valóban megkapja azt a minőségi ellátást, amiért fizetett. Az összeg a kórház esetleges többletköltségét és az orvos rendelkezésreállási díját is fedezné. Szerintünk a kórházaknak jelenleg is lehetősége van bevezetni a rendelkezésre állás szabályozott, szerződéses viszonyát. Ebben a rendszerben a szerződés a kórház és a várandós nő között jön létre, ami tisztább helyzetet teremt.

3. Méltányos megoldás az átmeneti helyzetben

Pusztán a hálapénz kivezetése nem oldja meg azokat a problémákat, ami eddig az orvosfogadásra kényszerítette a várandós nőket. A szülészeti ellátás megváltoztatására irányuló javaslatok hosszabb távon javíthatják a rendszert, de a jelenleg várandós, néhány héten, hónapon belül szülő nőknek nem segítenek, sőt, még nehezebb helyzetbe hozhatják őket. Mivel jelenleg is adottak a jogi feltételei annak, hogy az orvosok a nem tervezett ellátásoknál is jelen legyenek, a kórházak felelőssége, hogy ezt a szolgáltatást a hálapénz felszámolása után is elérhetővé tegyék, amíg szükségtelenné nem válik.

4. A jogalkotás szükségessége

A hálapénz kivezetésével a jogalkotó feladatainak nincs vége, nem lehet a helyzet rendezésének felelősségét a kórházakra áthárítani. A lehető leghamarabb ki kellene dolgozni egy új szabályozási keretet a szerződéses orvosfogadással kapcsolatban. Bár jelenleg nincs jogi akadálya annak, hogy ennek feltételeit minden kórház maga határozza meg, az ellátás egységessége és a kérdések tisztázása miatt fontos lenne a központi szabályozás.

5. Ne csak az orvos, a szülésznő is legyen választható

A szülészeti ellátásban sokszor már ma is nagyobb szerep hárul a szülésznőkre, mint a szülészorvosokra, és ha javulna az ellátási rend, a jelentőségük még tovább növekedhetne. Ezért a szabad orvosválasztásnak és a rendelkezésre állásnak nemcsak a szülészorvosok, hanem a szülésznők esetére is alkalmazhatónak kellene lennie.

Részletes álláspontunk a jelenlegi helyzet és a jogi környezet elemzésével ide kattintva érhető el.