Intézet helyett! Átfogó javaslatcsomag a hazai fogyatékosságpolitika megújításáért
Szerző: Társaság a Szabadságjogokért
Létrehozva: 2012. január 13, péntek
Módosítva: 2018. február 8, csütörtök
Közzétesszük a Budapest Intézet és a TASZ javaslatcsomagját, amely a fogyatékosügyi szakpolitika öt területén javasol átfogó reformot. A dokumentumban részletesen foglalkozunk az intézménytelenítés kérdéskörével, amelyhez közgazdasági elemzést is készítettünk. Olvassa el javaslatainkat!
A Budapest Intézet és a TASZ közös javaslatcsomagja részletes diagnózist állít fel a fogyatékosügyi ellátórendszerről, és javaslatokat tesz ezek megreformálására. A dokumentum részletesen foglalkozik a foglalkoztatással, a helyi közösségben való megmaradást segítő szolgáltatásokkal, a jóléti juttatásokkal, a lakhatási szolgáltatásokkal és a fogyatékos személyek jogi státusát övező szabályozással. A dokumentum részletesen foglalkozik az intézménytelítés pénzügyi vonatkozásaival, valamint az érdekeltségek és ellenérdekeltségek feltárásával.
A dokumentum rövid összefoglalója:
1. Szegregált munkavégzés helyett piaci beilleszkedés. A hazai foglalkoztatáspolitika szinte kizárólag szegregált, állami vagy önkormányzati forrásokból finanszírozott foglalkoztatási formákat kínál föl a fogyatékos személyek számára. A foglalkoztatás domináns formája a nagy létszámú bentlakásos otthonokban működő intézményen belüli szociális foglalkoztatás. Ez a foglalkoztatási forma nem támogatja az érintetteket abban, hogy a piacról szerezzék jövedelmeiket, sokkal inkább szegregáló hatása van, amennyiben csak az intézetben élő személyek számára hozzáférhető. A foglalkoztatás- politika legnagyobb hiányossága a nyílt munkaerő-piaci beilleszkedést támogató szolgáltatások hiánya. Javaslatunk szerint a jövőben az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatások kialakítására és elterjesztésére kell helyezni a fő hangsúlyt.
2. A helyi közösségben való megmaradást segítő szolgáltatások: a család által nyújtott kényszerű ellátások helyett helyi szolgáltatások. Magyarországon a nappali intézményekhez, a támogató szolgáltatásokhoz, a krízisszállásokhoz a fogyatékos személyek legtöbbje nem fér hozzá a szolgáltatások szűk kapacitásai miatt. Ezért a legtöbb esetben a fogyatékos személyek ellátása a családra hárul. Ezeken a területeken jelentős kapacitásbővítésre van szükség.
3. Jóléti juttatások: szegénység helyett tisztes megélhetés. Az érintett családok legalább kétharmada a létminimum alatt, tartós szegénységben él. A fogyatékos személlyel egy háztartásban élő családok többszörösen kiszolgáltatottak a szegénységnek, mivel az általános szegénységi kockázatokon kívül meg kell(ene) küzdeniük a fogyatékossághoz társuló egyéb hátrányokkal is (munkaerő-piaci pozícióvesztés, a családok elszigetelődése, a fogyatékosságból eredő speciális szükségletek fedezete). Javaslatunk értelmében a jóléti juttatásoknak fedezniük kell a jövőben a fogyatékossághoz társuló járulékos kockázatokat.
4. Lakhatási szolgáltatások: intézet helyett közösségi lakhatás. Magyarországon legalább 15 ezer fogyatékos személy nagy létszámú bentlakásos intézményben él. A tömeg- intézményekben élő személyek kiszolgáltatottak a jog- sértéseknek, miközben az intézmények hermetikusan elszigetelik őket a társadalomtól. Ezen a téren arra van szükség, hogy a tömegintézményeket fokozatosan bezár- ják, és helyettük a helyi közösségben való életvezetést elősegítő közösségi lakhatási formákat hozzanak létre.
5. Az állampolgáriság jogi keretei: gondnokság helyett támogatott döntéshozatal, választójog. Közel 50-60 ezer személy áll ma Magyarországon gondnokság alatt. A gondnokság alá helyezés jogi értelemben gyermekké teszi a nem teljesen cselekvőképes személyeket, miközben megannyi jogsértés lehetséges áldozatává teszi őket. A gondnoksági rendszer leváltására a támogatott döntéshozatal bevezetése kínálhat megoldást. A gondnokság alá helyezett személyek a jelenlegi Alaptörvény szerint elveszíthetik választójogukat. Álláspontunk szerint minden fogyatékossággal élő személy esetében a választójog teljes elismerésére van szükség.
6. A reform forrásigénye. A jelenlegi ellátórendszer legstabilabb tartópillére a nagy létszámú bentlakásos intézmények hálózata. Az intézmények kitagolása, az intézetben és családban élő személyek számára a közösségi lakhatási szolgáltatások kialakítása ezért kiemelt jelentőségű feladat. Az általunk elvégzett költségvetési elemzés révén igyekeztünk megbecsülni az átmenet finanszírozási igényét. Álláspontunk szerint nem megalapozott az az elterjedt nézet, hogy a közösségi lakhatási formák jelentősen drágábbak lennének a jelenlegi intézményi szerkezetnél. Mindazonáltal a reform egyszeri jelentős költségvetési beruházást igényel.
7. Érdekeltségek, ellenérdekeltségek. A jóléti szektor e szegmensének reformja az elmúlt húsz évben folyamatosan napirenden volt, megvalósítására mégsem került sor. A kudarc oka nem a szükséges pénz- eszközök hiányában, hanem az érintett társadalmi szereplők érdekeltségében, sokszor ellenérdekeltségében keresendő. Tanulmányunkban ezért elemezzük az érintettek érdekeit, szempontjait, és javaslatokat teszünk arra, hogyan lehet a legeredményesebben megnyerni őket a reform aktív támogatásához.
A dokumentum letölthető innen.
A dokumentum bibliográfiai adatai: Verdes Tamás – Scharle Ágota – Váradi Balázs (2012): Intézet helyett. A fogyatékos személyeket támogató szociálpolitika megújításának lehetséges irányairól. Budapest Intézet – TASZ.
