Ki védi meg a gyermekeket a politikusoktól?

Az idei választási kampány során Orbán Viktor a debreceni Honvéd Középiskolába látogatott és közös fényképet készített a kollégium étkezőjében az ott étkező diákokkal, amit “Legénységi kantin” jelzővel közzé is tett a Facebook-oldalán. Ezt kifogásolta egy választópolgár, a jogsértő kampánytevékenységet jelezve először a Nemzeti Választási Bizottságnál (NVB), majd az NVB elutasítása után megkereste az ombudsmant.

Az ombudsman az NVB döntésének összefoglalása után saját eljárására tekintettel a következőt válaszolta: “ombudsmanként arra van lehetőségem, hogy az NVB döntéseit kizárólag alapjogi oldalról, alapjogi visszásság fennállása esetén vizsgálhatom mandátumom keretei között”, és úgy döntött, hogy “az NVB döntésében is hivatkozott állandó kúriai gyakorlatra és alkotmánybírósági értelmezés megállapításaira is figyelemmel a sérelmezett döntés kapcsán nem merült fel alapvető joggal összefüggő visszásság gyanúja, amely eljárásomat indokolná”, ezzel pedig le is zárta az ügyet.

Egy szóra sem méltatta a gyermekjogokat az ombudsman.

Az NVB döntésére alapozta az elutasítását, (a választási szervek a miniszterelnök kampánytevékenységét “nem vizsgálhatják”), azonban az ombudsmannak éppen az a rendeltetése, hogy minden más szervnél szélesebb körben kell vizsgálnia az alapjogok sérelmét: a mandátuma éppenhogy sokkal szélesebb, mint bárki másnak. Jelen esetben mind a miniszterelnök, mind az iskola felelősségét vizsgálhatta volna: bárkit, akinek köze van a gyerekjogok sérelméhez.

Ráadásul azt is hozzátette, hogy a “jelzett miniszterelnöki tevékenység kapcsán az érintett gyermekek, illetve szülők részéről nem érkezett beadvány” hozzá. Ez az érvelés különösen visszatetsző: Kozma Ákosnak ombudsmanként éppen az lenne a feladata, hogy ne a kiszolgáltatottak beadványára várjon, hanem az ő védelmükben proaktívan szólaljon meg.

Az ombudsman alkotmányos feladata, hogy a végrehajtó hatalom felelősségi körébe tartozó alapjogi visszásságokat kivizsgálja. Ahogy az Alaptörvény fogalmaz: az alapvető jogok biztosa a tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja. Ez alól nem lehet kivétel a miniszterelnök vizsgálata, az ombudsman alkotmányos feladatából ez kiolvasható. Ha a kampányoló miniszterelnök tevékenysége okozza az alapjogsérelmet, akkor az ombudsmannak őt kell vizsgálnia.

Bár a korábbi ombudsman is elutasította a politikusok vizsgálatát azzal a mondással, hogy: “a gyermeki jogok sérelmével kapcsolatban hozható tevékenység – az oktatási-nevelési intézményben végzett politikai tevékenység, kampány – aktív szereplői olyan közszereplő politikusok, kormánytagok, illetve országgyűlési képviselők, akiknek e tevékenységére az Ajbt. alapján nem terjed ki a vizsgálati hatásköröm”; ő legalább annyit tett a politikai pedofília ellen, hogy helyetteseivel a 2019-es önkormányzati választások előtt közleményben szólította fel a politikusokat a gyermekek kampánycélú felhasználásától való tartózkodásra, kiemelve, hogy nem lehet “a gyermeket a jog alanyából a pártpolitika tárgyává” tenni, hangsúlyozva, hogy “[a]z óvodák és iskolák politikai semlegességének követelménye azt szolgálja, hogy a gyermekek ne válhassanak a politika eszközévé.”

Kozma Ákos semmilyen felhívást nem intézett a politikusokhoz a választási kampány előtt vagy során, hogy bármiképp is megelőzze a gyermekek kampánycélú felhasználását – és nem lépett fel, amikor az megtörtént.

Álláspontunk szerint az ombudsman nem értelmezi helyesen a funkcióját: az Alaptörvény széles felhatalmazását nem tölti ki tartalommal, nem lép fel a gyermekek politikusokkal szembeni védelmében.

Az ombudsman legfőbb eszköze a nyilvánosság: nem kell ahhoz külön hatáskör, hogy felszólaljon a gyermekek védelmében. Mégsem teszi ezt, ha politikusok sértik a gyermekek jogait. Nincs jelenleg olyan szerv, ami hajlandó lenne a hasonló esetekben hatékony jogvédelmet biztosítani, így különösen fontos lenne, hogy a jogvédelmi űrt betöltse az ombudsman.