Milliárdokat spórolhatnánk a szabálysértési eljárások ésszerűsítésével

Akár évi 6–10 milliárd is megtakarítható lenne a szabálysértési szankciórendszer részleges átalakításával. Ráadásul az új szisztéma igazságosabb lenne a szabálysértések elkövetőinek és a károsultaknak is, mint a mostani – derül ki a Magyar Helsinki Bizottság koordinálta civil munkacsoport kutatásaiból.

Évente mintegy 700–900 ezer szabálysértési szankciót szabnak ki a hazai hatóságok. Ez bődületesen nagy szám. Mindenesetre a szigorodó szankciók egyelőre nem vezettek a szabálykövetés látványos javulásához. A társadalmilag nem, vagy igen kevéssé veszélyes normasértések viszont jelentős állami forrásokat kötnek le, miközben a szabálysértési eljárásokkal szemben az az elvárás, hogy gyorsak és olcsóak legyenek, vagyis hatékonyan tükrözzék az állami akaratot. Becslések szerint a járőröző rendőrök a munkaidejüknek mintegy 20%-át töltik a szabálysértőkkel szembeni fellépésre és az ilyen ügyek adminisztrálására.

Az új szabálysértési törvény 2012. áprilisi hatályba lépése óta megháromszorozódott az olyanok száma, akik – mivel nem képesek befizetni a sokszor irreálisan magas bírságokat – szabálysértések miatt kerülnek börtönbe. Ma már átlagosan naponta négyszázan vannak börtönben ezért, vagyis minden 45. fogvatartott ilyen. Abban mindenki egyetért, ez a legdrágább és legigazságtalanabb „rendezése a számlának”. Az állam nem csupán a szabálysértési bírság bevételétől esik el, de a rabtartás napi 6–8 ezer Ft-os költségeit is maga kénytelen állni. Akiket pedig elzárnak, azokat többnyire szegénységük miatt büntetik a lehető legsúlyosabb szankcióval, a szabadságvesztéssel, miközben a jogerősen elítélt bűnelkövetők sokszor elkerülhetik azt.

Civil szervezetek munkacsoportja éppen azért alakult tavaly, hogy megvizsgálják a szabálysértési rendszer működését, illetve javaslatokat tegyen igazságosabbá és hatékonnyá tételéhez. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), a Roma Sajtóközpont (RSK), a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (Szexe), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Utcajogász csoport részvételével, valamint a Magyar Helsinki Bizottság koordinálásával folyó kutatás javítási lehetőségekre is rávilágít. Egy a Budapest Intézet által készített kalkuláció kimutatta például, hogy számos tényállás esetében az állam pénzt, egyben időt takaríthatna meg, ha a hatóságok nem egyből bírságolnának, hanem a szankciókban fokozatosság érvényesülne.

Három szabálysértési tényállást vizsgáltak, amely romák, hajléktalanok és szexmunkások esetében gyakran fordul elő. A közlekedési szabályok kisebb fokú nem gépjárművel elkövetett megsértése (például ha valaki nem a zebrán megy át, vagy hiányzik a prizma a bicikliről), kisebb köztisztasági szabálysértések, illetve tiltott prostitúció miatt indított eljárásokban évi mintegy 413 milliót lehetne megtakarítani, ha nem rögtön pénzbüntetéssel szankcionálnák a kihágást. Ezeknél a tényállásoknál a pénzbírságot megelőzné szóbeli és írásbeli figyelmeztetés, valamint lehetővé tennék, hogy a szabálytalankodó pl. hiányzó kerékpárprizma pótlásával mentesüljön a szankció alól. A Budapest Intézet kutatása szerint a lépcsőzetes, a szabálytalanság javítására módot biztosító rendszer felállításával évi 6–10 milliárd anélkül is megtakarítható lenne, hogy a szankcionált magatartások köre nem szűkülne. (A Budapest Intézett tanulmánya itt olvasható.)

A civil munkacsoport szerint a szabálysértési eljárások során gondot jelent a közérthető tájékoztatás hiánya. Minapi konferenciájukon – amelyen előadást tartott Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke is – Astrid Ahlgren, a kérdés kanadai szakértője elmondta, hogy a közérthetőség nemcsak a szabályszegő állampolgár számára fontos, hanem a hatóságoknak is. A rendszert ugyanis feleslegesen megterhelik és bonyolítják azok a kommunikációs zavarok, amelyek elkerülésével hamarabb megnyugtató eredménnyel zárulhatna az eljárás, megelőzhetőek lennének az ismételt kihágások. Feltűnően kevesek számára világos például, hogy a pénzbírság sok esetben kiváltható közérdekű munkával, és nehezen érthetőek a végrehajtás szabályai. (Astrid Ahlgren videón azt is elmondja, a közérthetőség miért nem megy a szakmaiság rovására.)

A Helsinki Bizottság egy közérthető tájékoztatón dolgozik, amelyet a szabálysértéssel gyanúsítottak kapnának kézhez, hogy mit kell tenni az elzárás elkerülése és a közérdekű munka érdekében.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Anyák napján - távol a gyerekedtől

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de mit ünnepelhetnek ilyenkor azok a szülők, akiktől a szegénység miatt szakították el a gyerekeiket? A Város Mindenkié (AVM), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Utcajogász Egyesület kisfilmje három olyan édesanyát mutat be, akik évek óta keményen küzdenek, hogy visszaszerezzék gyermekeiket.

KISOKOS: Mit tegyek, ha rendőri visszaélést tapasztaltam?

A jogsegélyszolgálatunkhoz gyakran érkeznek rendőri visszaéléssel, túlkapással, bántalmazással kapcsolatos panaszok. A rendőrség az állami erőszakmonopólium egyik letéteményese, ezért különösen fontos, hogy a rendőrség nevében eljáró személyek betartsák a rájuk vonatkozó garanciális szabályokat, amelyeket mindenekelőtt a rendőrségi törvény IV. V. és VI. fejezetei tartalmaznak. Ha a rendőr megszegi ezeket a szabályokat, jellemzően alapjogsértés történik.

Portré a megélhetési úttestengyaloglókról

Történnek ma Magyarországon nagyobb horderejű és tragikusabb események is, mint az alant elmesélt. Ám mielőtt hozzászokunk a véres polgárháborúk és az elképzelhetetlen erőszak elől menekülő családokat érő embertelenség és jogtiprás mindennaposságához, érdemes tudatosítani a krízishelyzetektől független, évtizedek óta fennálló „bagatell” hatósági gyakorlatot.