Milliárdokat spórolhatnánk a szabálysértési eljárások ésszerűsítésével

Akár évi 6–10 milliárd is megtakarítható lenne a szabálysértési szankciórendszer részleges átalakításával. Ráadásul az új szisztéma igazságosabb lenne a szabálysértések elkövetőinek és a károsultaknak is, mint a mostani – derül ki a Magyar Helsinki Bizottság koordinálta civil munkacsoport kutatásaiból.

Évente mintegy 700–900 ezer szabálysértési szankciót szabnak ki a hazai hatóságok. Ez bődületesen nagy szám. Mindenesetre a szigorodó szankciók egyelőre nem vezettek a szabálykövetés látványos javulásához. A társadalmilag nem, vagy igen kevéssé veszélyes normasértések viszont jelentős állami forrásokat kötnek le, miközben a szabálysértési eljárásokkal szemben az az elvárás, hogy gyorsak és olcsóak legyenek, vagyis hatékonyan tükrözzék az állami akaratot. Becslések szerint a járőröző rendőrök a munkaidejüknek mintegy 20%-át töltik a szabálysértőkkel szembeni fellépésre és az ilyen ügyek adminisztrálására.

Az új szabálysértési törvény 2012. áprilisi hatályba lépése óta megháromszorozódott az olyanok száma, akik – mivel nem képesek befizetni a sokszor irreálisan magas bírságokat – szabálysértések miatt kerülnek börtönbe. Ma már átlagosan naponta négyszázan vannak börtönben ezért, vagyis minden 45. fogvatartott ilyen. Abban mindenki egyetért, ez a legdrágább és legigazságtalanabb „rendezése a számlának”. Az állam nem csupán a szabálysértési bírság bevételétől esik el, de a rabtartás napi 6–8 ezer Ft-os költségeit is maga kénytelen állni. Akiket pedig elzárnak, azokat többnyire szegénységük miatt büntetik a lehető legsúlyosabb szankcióval, a szabadságvesztéssel, miközben a jogerősen elítélt bűnelkövetők sokszor elkerülhetik azt.

Civil szervezetek munkacsoportja éppen azért alakult tavaly, hogy megvizsgálják a szabálysértési rendszer működését, illetve javaslatokat tegyen igazságosabbá és hatékonnyá tételéhez. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), a Roma Sajtóközpont (RSK), a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (Szexe), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Utcajogász csoport részvételével, valamint a Magyar Helsinki Bizottság koordinálásával folyó kutatás javítási lehetőségekre is rávilágít. Egy a Budapest Intézet által készített kalkuláció kimutatta például, hogy számos tényállás esetében az állam pénzt, egyben időt takaríthatna meg, ha a hatóságok nem egyből bírságolnának, hanem a szankciókban fokozatosság érvényesülne.

Három szabálysértési tényállást vizsgáltak, amely romák, hajléktalanok és szexmunkások esetében gyakran fordul elő. A közlekedési szabályok kisebb fokú nem gépjárművel elkövetett megsértése (például ha valaki nem a zebrán megy át, vagy hiányzik a prizma a bicikliről), kisebb köztisztasági szabálysértések, illetve tiltott prostitúció miatt indított eljárásokban évi mintegy 413 milliót lehetne megtakarítani, ha nem rögtön pénzbüntetéssel szankcionálnák a kihágást. Ezeknél a tényállásoknál a pénzbírságot megelőzné szóbeli és írásbeli figyelmeztetés, valamint lehetővé tennék, hogy a szabálytalankodó pl. hiányzó kerékpárprizma pótlásával mentesüljön a szankció alól. A Budapest Intézet kutatása szerint a lépcsőzetes, a szabálytalanság javítására módot biztosító rendszer felállításával évi 6–10 milliárd anélkül is megtakarítható lenne, hogy a szankcionált magatartások köre nem szűkülne. (A Budapest Intézett tanulmánya itt olvasható.)

A civil munkacsoport szerint a szabálysértési eljárások során gondot jelent a közérthető tájékoztatás hiánya. Minapi konferenciájukon – amelyen előadást tartott Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke is – Astrid Ahlgren, a kérdés kanadai szakértője elmondta, hogy a közérthetőség nemcsak a szabályszegő állampolgár számára fontos, hanem a hatóságoknak is. A rendszert ugyanis feleslegesen megterhelik és bonyolítják azok a kommunikációs zavarok, amelyek elkerülésével hamarabb megnyugtató eredménnyel zárulhatna az eljárás, megelőzhetőek lennének az ismételt kihágások. Feltűnően kevesek számára világos például, hogy a pénzbírság sok esetben kiváltható közérdekű munkával, és nehezen érthetőek a végrehajtás szabályai. (Astrid Ahlgren videón azt is elmondja, a közérthetőség miért nem megy a szakmaiság rovására.)

A Helsinki Bizottság egy közérthető tájékoztatón dolgozik, amelyet a szabálysértéssel gyanúsítottak kapnának kézhez, hogy mit kell tenni az elzárás elkerülése és a közérdekű munka érdekében.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Miskolcon még a szociális rendelet is a szegényeket diszkriminálja

Kormányhivatalhoz írt beadványban támadtuk meg Miskolc 2015. évi szociális rendeletét, amelynek a lakásfenntartási támogatásról szóló rendelkezései az igazán rászorultakat zárják ki e támogatási formából.

Április 15-e után ezreket lakoltathatnak ki – megelőző intézkedéseket sürget a TASZ

2011. április 15-én lejár a kilakoltatási moratórium. Amennyiben nem születik eddig az időpontig a kilakoltatással fenyegetett személyek, családok számára védelmet nyújtó érdemi intézkedéscsomag, illetve ennek megtörténtéig nem kerül a moratórium meghosszabbításra, úgy április 15-étől kezdve hirtelen sok ezer ember kerülhet majd az utcára és maradhat fedél nélkül.

Aki szegény, az annyit is ér!

Évek óta jól követhető az az országos szintű szegényellenes szociálpolitika, melynek következményeként ma Magyarországon egyre mélyebb a szegénység, egyre szélesebbre nyílik az olló, és egyre súlyosabb a társadalmi leszakadás. A leszakadás okai messze túlmutatnak a gazdasági világválság szomorú következményein, ebben a kormányzat és egyes helyi önkormányzatok is aktívan is szerepet vállalnak szegényellenes intézkedéseikkel.