Ne büntessék rendeletekkel a szegénységet és a szegényeket!

Ismét jogsértő önkormányzati rendeletek ellen léptünk fel.

Sok településen felmerül az igény arra, hogy rendeletbe foglalják az ápolt, gondozott környezet követelményét. Az önkormányzatok például közösségi együttélési rendeletekben fogalmazhatnak meg ilyen elvárásokat, amit az önkormányzati törvény azzal indokol, hogy „az emberi közösségek akkor életképesek, akkor élhető egy település, ha megvannak és működnek az együttélés alapvető íratlan és írott szabályai”. A törvény alapján a közösségi együttélési rendeletek szinte bármilyen magatartást szankcionálhatnak, ami közérdeket sért és „élhetetlenné” teszi a települést, ám sok önkormányzat megfeledkezik róla, hogy az efféle rendeletalkotásnak is vannak korlátai.

2018 végén öt megye valamennyi településének közösségi együttélési rendeleteit átnéztük, és megtámadtuk a jogellenes szabályokat az illetékes kormányhivatalok előtt. A kormányhivatalok érveink nagy részével egyetértettek, és az érintett önkormányzatokat felhívták, hogy helyezzék hatályon kívül a jogsértő rendelkezéseket. Sajnos azonban továbbra is folyamatosan születnek jogellenes közösségi együttélési rendeleti szabályok. Idén további 5 megyét vizsgáltunk: Baranya, Békés, Hajdú-Bihar, Somogy és Tolna megye településein 203 rendeletben találtunk jogellenes, egyes alapjogokat súlyosan sértő szabályokat. Októberben újra az illetékes kormányhivatalokhoz fordultunk annak érdekében, hogy az ilyen szabályok hatályukat veszítsék.

Mi a probléma ezekkel a szabályokkal?

A rendeletalkotás fontos korlátja, hogy a szabályok csak olyan magatartásokra vonatkozhatnak, amelyeket más, magasabb rendű jogszabály nem szankcionál. Márpedig a legtöbb problémás magatartás, ami felmerülhet egy település életében (például a közterület használatra, környezet védelmére, plakátok elhelyezésére stb. vonatkozó szabályok be nem tartása) már benne van a szabálysértésekről szóló törvényben, vagy valamely más jogszabályban. Ugyanazt a magatartást ugyanazon felelősségi alakzat mellett nem lehet több jogszabályban többféleképpen szankcionálni, ám a közösségi együttélési rendeletekből sokszor mégis ez következik.

A probléma másik fele, hogy ezek a szabályok a legtöbbször alapjogsértők is: tipikusan a magánszférához és a tulajdonhoz való jogot sértik.

Miért alapjogsértőek ezek a rendelkezések?

Az alapjogsértés akkor merül fel, amikor a rendelkezések nem valamilyen közterületen tanúsított magatartásra (pl. parkolásra vagy fakivágásra) vonatkoznak, hanem behatolnak az egyén legszemélyesebb terébe: az otthonába.

Ezt jól szemléltetik azok a rendelkezések, amelyek előírják, hogy az ingatlan tulajdonosa, használója köteles azt rendszeresen takarítani, annak por- és sármentesítéséről gondoskodni, az állat tartására szolgáló létesítmény tisztaságát biztosítani, ill. megfelelő tisztaságú WC telepítéséről gondoskodni – ezek elmaradása pedig szankciót von maga után.

Bár egy udvar, fürdőszoba vagy csirkeól tisztasága szélsőséges esetben közegészségügyi szempontból is problémás lehet, az ilyen helyzeteket már rendezik magasabb szintű jogszabályok. A közösségi együttélési rendeletek jogellenes szabályai ezen felül arra is felhatalmazzák az önkormányzatot, hogy az otthonokba bemenjen és ellenőrizze az előírások betartását.

Számtalan olyan rendelkezést találtunk, amelyek az udvar, a kert rendben tartásáról szólnak. Ezek egy része kifejezetten előírja a kert, udvar megművelését, de nem tisztázza, hogy ennek a kötelezettségnek pontosan milyen magatartással lehet eleget tenni. Korábbi bejelentésünk kapcsán a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal kifejtette, hogy a művelési kötelezettséget előíró szabályok ellentétesek az Alkotmánybíróság 29/2015. (X. 2.) határozatával, mert átlépik azokat a kereteket, amiket e határozat kijelölt a közösségi együttélés alapvető szabályaira vonatkozóan. A művelési kötelezettséget előíró rendelkezések jóval többet várnak el az ingatlan tulajdonosától, mint ami alkotmányosan indokolható lenne, hiszen ahogy arra a Kormányhivatal is rámutatott, az ingatlan rendben tartása a művelési kötelezettség nélkül is maximálisan teljesíthető. Ha a művelési kötelezettségre vonatkozó szabályokat követjük, akkor lényegében „a füves kert rendben tartásával a lakó megszegi a művelési kötelezettséget, hiszen a kertjét parlagon hagyja”, ami kétségkívül problémás. Abszurd helyzeteket eredményez, ha hatóságilag ellenőrizhetővé válik, hogy az adott település minden kertjében ültettek-e paradicsomot vagy bármilyen más zöldséget.

Hasonlóan problémásak azok a szabályok, amelyek előírják a legfeljebb 20 cm-es fűmagasságot. Több önkormányzat meghatározta a gazmentesítés kötelező időpontjait is: ezeken a településeken az ingatlanhasználók kötelesek „szükség szerint, de évente legalább 6 alkalommal (május 1-ig, május 25-ig, június 15-ig, július 10-ig, augusztus 5-ig, szeptember 5-ig) gyomtól, gaztól megtisztítani” ingatlanjukat.

Az ilyen típusú rendelkezések könnyen visszaélésekhez vezethetnek: fennáll annak a veszélye, hogy kiszolgáltatott, rossz anyagi körülmények között élő embereket büntetnek velük. Nagyon veszélyes, ha a helyi jogalkotást szegényellenes szabályok meghozatalára használják fel – ezzel az önkormányzatok a szegény embereket kirekesztik, a közigazgatási bírság kiszabásával pedig még rosszabb helyzetbe sodorják őket.

Várjuk azoknak a nagy szegénységben élő embereknek a jelentkezését, akiknek a fenti szabályok miatt lakásuk tisztaságát ellenőrizték, vagy közigazgatási bírságot szabtak ki rájuk.

Bízunk abban, hogy a korábbi sikerekhez hasonlóan a kormányhivatalok most is egyetértenek majd érveinkkel, és felhívják az érintett önkormányzatokat a problémás szabályok hatályon kívül helyezésére. A kormányhivatalok válaszairól is tájékoztatni fogjuk a nyilvánosságot.

A vizsgálatot a TASZ indította a Szabálysértési Munkacsoport keretein belül, amely egy igazságosabb szabálysértési rendszerért dolgozik.

Megosztás