A járványveszély kezdetekor a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára és a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára levélben tájékoztatta a polgármestereket és a jegyzőket arról, hogy hogyan kell eljárni, amikor a polgármester a képviselőtestület nélkül, egyedül hoz döntéseket. A tájékoztató levél fontos és jó intézkedés volt annak érdekében, hogy a rendkívüli jogrendben is jogszerű döntések szülessenek az önkormányzatoknál. A jogszerűséget a megyei és fővárosi kormányhivataloknak kellett volna ellenőrizni és betartatni, de nem vették túl komolyan a feladatot, ezzel pedig teret adtak a polgármesterek önkényes döntéseinek.
Amikor életbe léptek a rendkívüli szabályok, ezt írtuk:
A katasztrófavédelmi törvény rendelkezése szerint veszélyhelyzetben a polgármester, illetve a főpolgármester, valamint a megyei közgyűlés elnöke gyakorolja a települési önkormányzat képviselő-testületének, illetve a fővárosi és megyei közgyűlés feladat- és hatásköreit. Ennek keretében a polgármester nem foglalhat állást önkormányzati intézmény átszervezéséről, megszüntetéséről, ellátási, szolgáltatási körzeteiről, ha a szolgáltatás a települést is érinti. [...]
A szó szerinti értelmezésből tehát [...] az következne, hogy minden olyan ügyben, ami nem intézményszervezés, a polgármester eljárhat, dönthet egymaga, a képviselőtestület helyett. Ugyanakkor a különleges jogrend alkotmányos funkciójából ez nem következik, és az indokolás szerint is a szabályozás a védelmi igazgatás körében elvégzendő hatósági feladatokat, döntéshozatalt hivatott egyszerűsíteni.
Három önkormányzati képviselőnek nyújtottunk jogsegélyt, akik azt gondolták, hogy a polgármester bőven túllép a járványhelyzetből fakadó jogkörén és például a helyi médiát igyekszik legyalulni vagy az ellenzéki képviselőket ellehetetleníteni, esetleg a nemzetiségekkel foglalkozó bizottságot megszüntetni. Azaz, a veszélyhelyzetet néhány polgármester politikai leszámolásra használta. Volt olyan polgármester, aki a veszélyhelyzet végének kihirdetésekor előrehozta a testületi ülést, hogy még egy személyben hozhasson meg döntéseket vita nélkül.
A kormányhivatalnak minden polgármesteri döntést meg kell vizsgálni és általában is ellenőrzi az önkormányzat működését. Ez nem csak a veszélyhelyzet idején van így, de a rendkívüli időkben különösen figyelniük kell a kormányhivataloknak arra, hogy a polgármesterek visszaélnek-e a különleges felhatalmazásukkal. A Miniszterelnökség és a Belügyminisztérium államtitkárai által írt levél is erre hívja fel a figyelmet.
A kormányhivataloknak tehát maguktól kellene eljárni és vizsgálni a polgármesterek működését. A hozzánk forduló képviselőknek abban nyújtottunk segítséget, hogy panaszt tegyenek a kormányhivatalnál, amikor az magától nem észlelte a felhatalmazással való visszaélést. A panaszokban kifejtettük, hogy miért lépett túl a polgármester a jogkörén, amikor a járványhelyzetre hivatkozva saját kezébe vette a helyi média irányítását, amikor megszüntetett valamely bizottságot, hatályon kívül helyezte a szervezeti és működési szabályzatot vagy nem adott tájékoztatást a képviselőknek a munkájukat érintő ügyekben.
A panaszaink nagyrészt kormánypárti polgármesterek ellen irányultak, de volt egy olyan ügy is, ahol nem ez volt a helyzet. A tapasztalatunk lesújtó: a kormányhivatalok minden esetben érdemi vizsgálat nélkül utasították el a panaszt. A legtöbb esetben az volt az érvelésük lényege, hogy nagyjából minden kapcsolódik a járvány kezeléséhez, ha a járvány szót említik az indoklásban. Értsd: szükséges a helyi médiát a polgármester közvetlen irányítása alá vonni, mert ott tájékoztatják a polgárokat a járvánnyal kapcsolatban.
A mi álláspontunk szerint ezek olyan általános, formális indokolások, amik nem támasztják alá a szükségességet. Vajon a helyi lap nem tájékoztatta volna a település lakóit, ha független marad? A különleges jogosítványok használatakor is meg kellett volna vizsgálni, hogy valóban szükséges-e az adott intézkedés, nem lehet-e megvárni, amikor a képviselőtestület újra összeülhet. Az csak egy dolog, hogy néhány polgármester visszaélt ezzel, de az igazi probléma az, hogy a törvényesség ellenőrzésére hivatott kormányhivatal nem töltötte be az ellenőrző szerepét, amikor valóban szükség van rá.