Ombudsman: sérül a HIV-pozitívak egészségügyi ellátásához való joga és a jogbiztonság

 A TASZ 2010 áprilisában azzal a kéréssel fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, hogy folytasson le vizsgálatot és állapítsa meg, hogy a jogszabály módosítás ellenére sem valósult meg a HIV-fertőzöttek gondozásának decentralizálása. A 2010. január 1-jével hatályba lépett rendelet módosítás értelmében a HIV-pozitívak gondozását az eddigi budapesti központ helyett már vidéken a megyei, valamint Budapesten a kerületi bőr- és nemibeteg gondozók is ellátják. A rendeletmódosítást azonban nem követte végrehajtási utasítás, így a gondozók sem szakmailag sem technikailag nem készültek fel a betegek fogadására és ellátására. 

Az ombudsmani vizsgálatból kiderül, hogy a rendelet módosítás bevezetése előtt hatástanulmány nem készült, így az sem derülhetett ki, hogy a rendelet hatályba léptetése korai volt, mivel sem személyi, sem tárgyi feltételei nincsenek meg a gondozásnak. A bőr- és nemibeteg gondozók orvosai és ápolói egyáltalán nem, vagy kevés tapasztalattal rendelkeznek a feladat elvégzéséhez, többségük még soha nem látott el HIV-pozitívot. A szakmai felkészületlenséget súlyosbítja, hogy nem készült a feladatokat és a gondozók kompetencia szintjét meghatározó szakmai módszertani levél. A HIV-pozitívak gondozásában alapvető laboratóriumi vizsgálatok – immunrendszer állapotának felmérése, vírusszám meghatározás – elvégzéséhez nincs megfelelő laboratóriumi háttér, valamint a gondozáshoz szükséges dokumentációk sem készültek el. A lezárult vizsgálat eredményeként az Országgyűlési Biztos felkérte a Nemzeti Erőforrás Minisztert, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek a decentralizált elltátáshoz szükséges feltételek.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2011. első felére tervez egy szakmai egyeztetést, amelynek célja, hogy egy megegyezésen alapulva rendezze a fennálló alkotmányos jogokat sértő helyzetet. Mind az infektológus, mind a bőrgyógyász szakma egyetért abban, hogy a megyei szintű decentralizáció helyett megfelelőbb lenne regionális központok létrehozása, az egyetemi klinikák keretein belül; abban azonban nem értenek egyet, hogy a HIV-pozitívak ellátása melyik szakma kompetenciája, mindkét szakmai kollégium magáénak követeli az ellátás jogát.

2011 márciusában négy civil szervezet, az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálat (AATSz), a Háttér Társaság a Melegekért (HTM), a Pluss Egyesület, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), valamint aktivisták közös álláspontot fogalmaztak meg a decentralizációval kapcsolatban, amelyet a Nemzeti AIDS Bizottsághoz is eljuttattunk.  Közös álláspontunkban az Infektológiai Szakmai Kollégiummal értünk egyet, miszerint a HIV-pozitívak ellátása nem bőrgyógyászati kompetencia, hanem infektológus szakemberek feladata. Ugyanakkor a HIV-pozitívak gondozásának és kezelésének különválasztását nem tartjuk szerencsésnek, hiszen „a HIV-pozitívak ellátása komplex egységként kell, hogy kezelje a betegek gondozását, kezelését, beleértve az antiretrovirális terápiát, a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátást. A beteg és az őt ellátó egészségügyi dolgozó (orvos, ápoló) közötti együttműködés, a beteg részéről az évek alatt kialakult bizalom, illetve az orvos, ápoló részéről a betegéletút teljes ismerete fontos szerepet játszanak és zálogai lehetnek a sikeres terápiának”. A jelenlegi elérhető gyógyszerek mellett egy HIV-pozitív várható élettartama 30-40 évvel is kitolódhat, ezért ha a gyógyszeres kezelés továbbra is csak Budapesten lesz elérhető, sérül a vidéken élő HIV-pozitívak egészségügyi ellátáshoz való joga illetve a az ellátáshoz való hozzáférés aránytalan terhet jelent számukra.

Az országgyűlési biztos jelentésének itt olvashatja

A civil szervezetek közös álláspontját itt olvashatja