Öt éve él poloskák között több mint hatszáz pszichiátriai beteg – közérdekű bejelentést tettünk az illetékes hatóságoknál az ügyben
Szentgotthárdon, az EU legnagyobb olyan zárt intézményében, ahol pszichiátriai betegeket gondoznak tartósan, évek óta borzalmas állapotok uralkodnak. Az itt élők öt éve folyamatosan szembesülnek az ágyi poloskainvázióval és ez nem egyedi eset az országban. Régóta kritizáljuk az ilyen szociális intézmények fenntartását és szorgalmazzuk a bezárásukat annak érdekében, hogy felnőtt embereknek ne kelljen 10 ágyas szobákban, poloskák között, bezárva, szabadságuktól megfosztva élniük. A konkrét ügy kapcsán közérdekű bejelentést tettünk az Alapvető Jogok Biztosának Esélyegyenlőségi Főosztályánál, a Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztályánál, az intézményt fenntartó Vas Vármegyei Szocális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnál és a Vas Vármegyei Tisztifőorvosnál is.
A szentgotthárdi fogyatékos otthon (hivatalos nevén Rábaparti Integrált Szociális Intézmény) az Európai Unió legnagyobb olyan zárt intézménye, ahol pszichiátriai betegeket gondoznak tartós bentlakásos szociális intézményi keretek között: az otthon összesen 720 férőhellyel rendelkezik. Az intézményről évek óta tudni lehet, hogy borzalmas állapotok uralkodnak itt: iszonyatos mértékű a munkaerőhiány, az ombudsman legfrissebb jelentése szerint majdnem 100 betöltetlen álláshely van, ami azt jelenti, hogy százzal kevesebben dolgoznak itt, mint amit a jogszabályok előírnak. A pszichiátriai betegek 6-10 fős szobákban élnek, gondozási részlegenként általában mindössze egy ápoló foglalkozik velük, ami lehetetlen feladatot ró a dolgozókra. Az ombudsman már két évvel ezelőtt is megállapította, hogy olyan mértékű a munkaerőhiány az intézményben, ami már nem csak a szakmai színvonalat veszélyezteti, hanem konkrétan a lakók biztonságát. Az itt élőknek emellett az öt éve folyamatosan jelenlévő ágyi poloskainvázió is elviselhetetlenné teszi a mindennapjait, a gondozottak ágyát, bútorait és ruhájukat is ellepik a kártevők. A hírek szerint sokaknak már gennyes sérüléseket is okoznak a poloskák folyamatos csípései – nemrég erről megjelent a nyilvánosságban is egy videófelvétel. A fertőzött épületek kiürítése és a valódi megoldás helyett az intézmény fenntartója nemrég kijárási korlátozást vezetett be a lakókra nézve, ezzel még szigorúbban bezárta őket erre az élhetetlen helyre.
A szentgotthárdi intézmény esete nem egyedi: számos olyan nagylétszámú fogyatékos embereket gondozó intézmény van Magyarországon, ahol a legminimálisabb személyi és tárgyi feltételek biztosítása nélkül, embertelen körülmények között kell élnie fogyatékos embereknek. Habár poloskainvázió egyelőre csak a nagymágocsi és a szentgotthárdi otthonról derült ki, ez nem jelenti azt, hogy máshol ne történhetne meg ilyesmi. A nagyintézmények rendszere épp erre épül: elrejteni a társadalom elől, a faluvégekre a fogyatékos embereket, hogy senki ne láthassa, hogyan kell élniük. A TASZ régóta kritizálja a nagylétszámú szociális intézmények fenntartását, és szorgalmazza ezek bezárását, és az intézményrendszer korszerű reformját annak érdekében, hogy felnőtt embereknek ne kelljen 10 ágyas szobákban, poloskák között, bezárva, szabadságuktól megfosztva élniük.
Fontos látni, nem csak a fenntartó és az illetékes egészségügyi hatóság okolható azért, mert öt éve folyamatosan sérül a szentgotthárdi otthonban gondozottak emberi méltósága, testi és lelki egészséghez, kínzás és embertelen, megalázó bánásmód tilalmához fűződő joga, és a magánélethez való joga is. Mindezt a magyar állam teszi lehetővé azzal, hogy fenntartja ezeket az intézményeket, és nem akar érdemben foglalkozni a fogyatékos emberek közösségi lakhatásának kérdésével.
A konkrét ügy kapcsán közérdekű bejelentést tettünk az Alapvető Jogok Biztosának Esélyegyenlőségi Főosztályánál, a Nemzeti Megelőző Mechanizmus Főosztályánál, az intézményt fenntartó Vas Vármegyei Szocális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnál és a Vas Vármegyei Kormányhivatal Népegészségyügyi Főosztályánál is. Habár a legfrissebb hírek szerint az intézményvezetőt a napokban pozíciójából eltávolították, ez a problémát közel sem oldja meg. Az illetékes szervektől kértük többek között, hogy gondoskodjanak a fertőzött épületek kiürítéséről, a poloskainvázió megszüntetéséről, és alakítsanak ki olyan eljárásrendet, amely megakadályozza, hogy a jövőben idáig fajuljon a helyzet. Hosszú távon pedig az lenne a megoldás, ha a szentgotthárdihoz hasonló intézményeket végleg bezárnák, és élhető otthonokat, valódi – közösségi szolgáltatásként működő – támogatott lakhatásokat hoznának létre a fogyatékos emberek számára. Mi továbbra is ezért fogunk dolgozni.
