Súlyosan és rendszerszinten sérülnek a magyar fogyatékossággal élő emberek jogai az ENSZ szerint

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény ratifikálása óta eltelt közel 13 évben nem láthatók hosszú távon érvényesülő, rendszerszintű intézkedések, amelyek hatékonyan mozdítanák elő a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadását. Hiába a hangzatos szakpolitikai dokumentumok, ha a gyakorlatban az emberi jogi szempontokat nem tartják tiszteletben. A rendszerszintű jogfosztás etalonjaként működő gondnoksági rendszer nem hogy megszűnne, hanem tovább erősödik, a nagylétszámú fogyatékos szociális otthonokat pedig jogsértő módon mini intézetek váltják fel, ahol még mindig sérülnek a fogyatékossággal élő polgárok emberi jogai.

A problémák valós megoldásának halogatását a jogvédő szervezetek már évek óta aggodalommal követik nyomon. A fogyatékossággal élő személyek jogvédelmével foglalkozó Validity Alapítvány 2017 júniusában vizsgálat lefolytatását kérte az ENSZ bizottságtól az egyezményben foglalt jogok súlyos és rendszerszintű megsértésének gyanúja miatt. Az eljáráshoz a TASZ is csatlakozott az Önálló Életvitel Európai Hálózat (European Network on Independent Living) nevű európai ernyőszervezettel közösen. A bizottsági delegátus tavaly január végén helyszíni látogatást tett Magyarországon, hogy személyes interjúkat készítsen fogyatékossággal élő személyekkel, szervezeteikkel, az illetékes állami szervekkel. Ellátogattak az ország különböző pontjain található nagy- illetve kislétszámú fogyatékos otthonokba, hogy az ott élő emberekkel személyesen beszélgessenek, és benyomást szerezzenek az életkörülményeikről.

A most nyilvánosságra került jelentéssel a bizottság elmarasztalta a magyar kormányt, mert a hazai jogszabályok még mindig lehetőséget biztosítanak arra, hogy emberek döntési jogát fogyatékosságuk miatt korlátozzák. Az adatok megerősítik a bizottság azon megállapítását, miszerint nincs jogalkotói szándék elmozdulni a gondnoksági rendszertől: az ENSZ egyezmény ratifikálása óta nemhogy csökkent volna a gondnokság alatt álló személyek száma, 2008 óta valójában 14%-kal nőtt a gondnokoltak aránya. A bizottság javasolja a gondnoksági rendszer végleges felszámolását és a 2013-ban bevezetett támogatott döntéshozatal jogintézményének kiterjesztését az egyezményben foglaltak szerint, hogy minden minden fogyatékossággal élő ember számára rendelkezésre álljon hatékony támogatás cselekvőképességük gyakorlásához.

A bizottság kritikával illette a nagy létszámú fogyatékos otthonok átalakítására irányuló kiváltási folyamatot. A bizottság által meglátogatott kis- és nagy létszámú intézetek kis, és távoli falvak szélén helyezkedtek el, rossz közlekedési infrastruktúrával és nehezen hozzáférhető szolgáltatásokkal. 2018 februárjában az elhibázott projektek felfüggesztését és a pályázati anyagok újratervezését kértük a kormánytól, sajnos eredménytelenül. A bizottság ismételten azt kéri a magyar kormánytól, hogy tartsa tiszteletben minden fogyatékossággal élő személy választási szabadságát, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy hol, és kivel szeretne élni, ne kényszerüljön bizonyos megszabott körülmények között élni. A hazai kiváltási stratégia alapján létrejövő támogatott lakhatások az egyénre szabott közösségi lakhatási és támogatási rendszerek kiépítése helyett az intézményi ellátást tartják fenn, ezért a bizottság azt javasolja a magyar kormánynak, hogy vizsgálja felül a támogatott lakhatás és a közösségi alapú szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos koncepcióját, és a kiváltásra rendelkezésre álló hazai és európai uniós forrásokat a természetes lakókörnyezetben való egyéni, az önálló életvitelt elősegítő támogatási rendszerek kialakítására fordítsa.

A bizottság külön kitér a fogyatékossággal élő gyermekek helyzetére. Különösen károsnak és rendkívül diszkriminatívnak tartja azon intézményi ellátást megengedő szabályozásokat, melyek közvetlenül tartják fenn a fogyatékos gyermekek társadalmi kirekesztődését, az egész életüket már kiskoruktól fogva negatívan befolyásolva, kihatással biztonságukra és fejlődésükre. A bizottság a gyermekvédelmi törvény azon rendelkezésének eltörlését javasolja, amely megengedi a 12 éven aluli gyermekek intézményi elhelyezését fogyatékosságuk alapján. A KSH 2017-es adatai szerint a családjukból kiemelt fogyatékossággal élő gyermekek több, mint 33%-a él felnőttekkel ápoló-gondozó fogyatékos otthonokban, illetve gyermekotthonokban. És ez az arány még nem is tartalmazza azt a 440 fogyatékos gyermeket, akik törvényes képviselői a szüleik, de felnőtt korú fogyatékos embereket ellátó ápoló-gondozó otthonokban laknak! A bizottság az ENSZ Gyermek Alapjával és az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával való együttműködésre szólítja fel a kormányt a családi környezetben történő ellátás biztosítása érdekében. Ezért szükségesnek találta, hogy készüljön egy önálló, számonkérhető kiváltási terv az intézményben élő fogyatékos gyermekek számára, mivel a nevelőszülőknél elhelyezett fogyatékossággal élő gyermekek jelenleg nagymértékben alulreprezentáltak a nem fogyatékos gyermekekhez képest.

A hazai kiváltási folyamat folytatódik. Az új pályázati kiírás 2020. március 5-én került ki a kormány honlapjára. A közel 52 millárd forintos keretösszegű pályázati felhívás újbóli megnyitásával folytatódhat az intézetek lebontása és az egyénre szabott, személyközpontú, jó minőségű közösségi alapú szolgáltatások kialakítása. Azonban az új pályázati felhívás nem felel meg a nemzetközi emberi jogi normáknak, ezért a felhívás módosítását kértük a kormánytól. Bízunk benne, hogy lesz foganatja az észrevételeinknek.