2019 nyár elején kampányt és petíciót indítottunk a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesülettel a fogyatékossággal élő, illetve idős, gondozásra szoruló állampolgárok és az őket gondozó családtagok életminőségének javításáért, hiszen megfelelő ellátás híján teljes kiszolgáltatottságban élnek az érintettek, több mint félmillió állampolgár.

Szakmai anyagunkban részletesen kifejtettük, hogy az őket támogató szolgáltatásokat este és hétvégén is elérhető, megfelelő szolgáltatássá lehetne bővíteni 60-70 milliárd forintból. A petíciónkat több tucat érintetti szervezet és 12 ezer ember aláírásával adtuk át az Emberi Erőforrások Minisztériumának, de választ nem kaptunk. 2019 karácsonyán már minden országgyűlési képviselőt arra kértünk, hogy az év végi pénzszórás során gondoljon a legkiszolgáltatottabbakra, teremtsen forrást az országgyűlés a támogató szolgáltatások kapacitásbővítésére. Az államtitkár ugyan átvette a petíciót és egy hónapon belüli választ ígért, de arra reakció végül nem érkezett. 2020 tavaszán a Covid-járvány minden addigi szintet felülmúlóan szolgáltatta ki az idős, beteg, gondozásra szoruló embereket és családjaikat, így ismételten a felelős miniszterhez fordultunk partnerszervezeteinkkel, kérve az EMMI-t, hogy a költségvetési törvény újratervezése során legyen prioritás az érintettek és otthongondozó családtagjaik megsegítése. 2020. áprilisi levelünkre nyáron érkezett válasz. Az EMMI szerint nem ők felelősek a szolgáltatás megszervezéséért, hanem az önkormányzatok és egyébként is rendezték a szociális szférában dolgozók bérezését, a továbbiakban is ezért fognak dolgozni. Levelükre az alábbiakkal reagáltunk, jeleztük a felelős minisztériumnak, hogy az önkormányzatok forrás híján nem tudnak szolgáltatást biztosítani, és hogy a szociális dolgozók bérrendezése sem tekinthető rendezettnek, ameddig nettó 130 ezer forint a fizetésük. A fokozódó járványhelyzetre tekintettel azonnali beavatkozást sürgetünk az EMMI-nél.

Tisztelt Kásler Miklós miniszter úr!

Alulírott fogyatékossággal élő emberek, gondozásra szoruló idős emberek, az őket gondozó családtagjaik és az őket képviselő szervezeteik nevében fordultunk Önhöz több ízben, először 2019 nyarán, majd karácsonyán. Leveleinkben felhívtuk a felelős minisztérium figyelmét a fogyatékossággal élő emberek és idős, gondozásra szoruló állampolgárok, illetve az őket gondozó családtagok kiszolgáltatott helyzetére. Kellő szociális alapellátás – házi segítségnyújtás és támogató szolgálat – híján nem jutnak érdemi segítséghez az érintett, nagyszámú családok, miközben az életüket nagyban megkönnyítő szolgáltatások bővítése 60-70 milliárd forintból megoldható lenne, több százezer ember tudna emberhez méltó életet élni a jelenlegi kiszolgáltatottsága helyett.

Kérésünkre – az Államtitkár úr ígérete ellenére – válasz nem érkezett. Ezért 2020 tavaszán ismét Önhöz fordultunk, kérve, hogy a vírushelyzet miatt újratervezett költségvetés alakítása során, és a készülő 2021-es költségvetési törvény tervezésekor kerüljenek végre fókuszba a fogyatékossággal élő emberek, a gondozásra szoruló idős emberek, az őket gondozó családtagjaik és az őket ellátó szociális szakemberek. Kértük, hogy az értük felelős miniszterként tegyen azért, hogy végre minden rászoruló ember kapjon támogatást az önálló, méltó emberi élethez. Bővítsék ki a házi segítségnyújtást és a támogató szolgálatokat, és tekintsék elsődleges feladatuknak a rendszerben dolgozó, áldozatos munkát végző szakemberek bérrendezését is!

Ezen megismételt kérésünkre június 15-én kaptunk választ a Minisztériumtól. Az alábbiakban erre szeretnénk reagálni:

Válaszuk szerint a házi segítségnyújtást az önkormányzatok kötelesek nyújtani, így ez nem az Önök asztala. Ahogy azt azonban az Önöknek elküldött leveleinkben többször rögzítettük: az önkormányzatok csak akkor tudják bővíteni az alapellátási szolgáltatásaikat, ha ehhez anyagi forrás áll rendelkezésükre. Tekintettel arra, hogy a házi segítségnyújtás állami finanszírozása 2013 óta stagnál, és a járvány elleni védekezés kapcsán tovább szűkültek az önkormányzatok anyagi lehetőségei, így állami forrásbővítés nélkül lehetetetlen a házi segítségnyújtás önkormányzati bővítése. Ahogy előző levelünkben is jeleztük, egyetértve a Minisztérium március 25-én kiadott intézkedési tervével, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy „az egyedül maradt fogyatékos személyek elemi szükségleteit kielégítsék”, és ehhez forrást biztosítson a kormányzat. Az Intézkedési Tervben azt írják, hogy ennek a feladatnak az Önök minisztériuma az egyik felelőse.
A válaszlevél szerint a támogató szolgálatok 23 ezer embert látnak el. Ez a szám ellentmond a KSH adatainak, mely szerint kb. 13 ezer ember kap csak támogató szolgáltatást. De még ha igaz is lenne az, hogy 23 ezer embert látnak el a támogató szolgálatok, akkor is sajnos csak az érintettek (és egyben jogszabályi jogosultak) töredékéhez jut el a szolgáltatás, hiszen 144 ezer súlyosan fogyatékos személy lenne jogosult az ellátásra. Azaz, a jogosultak ötödéhez sem jut el a szolgáltatás. Ráadásul, a jelenlegi szolgálatok csak hétköznap 8 – 16 óra között elérhetőek, miközben a fogyatékossággal élő személyek a hétvégén, ünnepnapokon és az esti órákban is pont ugyanannyira – ha nem jobban – szorulnak rá a segítségre.
A kétségbeejtő állapot ellenére sem történt meg a költségvetés újratervezésekor, és az új költségvetés megalkotásakor a szolgáltatások bővítése. A Minisztérium friss levelében annyit reagált a házi segítségnyújtásból és támogató szolgálatokból kiszoruló érintettek, és családtagjaik, nagyjából tehát félmillió rászoruló állampolgárt érintő kérésre, hogy a támogató szolgálatoknak pályázatot hirdettek 246,6 millió forint összegben, hogy az autóikat lecserélhessék, újakat vehessenek. Amellett, hogy valóban fontos, hogy a szolgálatoknak kellő számú autó álljon rendelkezésére, csupán ezen lépés nem oldja meg a valódi problémát, azt, hogy legyen aki az új autókkal minden gondozásra szoruló jogosulthoz el tud jutni, érdemi segítséget tud nyújtani – akár este és hétvégén is, akkor, amikor szükség van rá. Ez a közel 250 millió forintos összeg az általunk – a fentiekben hivatkozott szakmai anyagunkban javasolt – feltétlenül szükséges forrásnak az 1%-át sem éri el.
A valódi megoldáshoz arra is szükség lenne, hogy azon kevés, a szociális rendszerben még kitartó szociális dolgozónak, aki a méltatlanul alacsony fizetés és megbecsülés ellenére kitart, végre megtörténjen a bérrendezése. Ez továbbra sem történt meg, a Központi Statisztikai Hivatal szerint idén májusban átlagosan, kedvezmények nélkül nettó 130 ezer forintot keresett egy szociális dolgozó. Emiatt a szociális intézmények az összeomlás szélén állnak, átlagosan 30%-os, helyenként akár 70%-os a szakemberhiány.
Végül, a Minisztérium válaszában említi a FECSKE szolgáltatást is, mint az igényeket kielégíteni tudó szolgáltatást. Ezzel szemben a szolgáltatás (amelyről minden felsorolt levelünkben, és a szakmai elemzésünkben is részletesen szóltunk), nem képes valódi, tömeges segítséget nyújtani az érintetteknek, hiszen egy egészen szűkkörű szolgáltatásról van szó, pár száz fogyatékossággal élő gyermeknek tudnak csak havi egy-két órás gondozást nyújtani. Habár az utóbbi időben változott a szolgáltatás – elnevezésében és részletszabályozásában – de érdemi változás, kapacitásbővítés nem történt. Tekintettel arra, hogy kizárólag fogyatékossággal élő gyermekek gondozását vállalják kevés óraszámban, így a több százezer felnőtt, fogyatékos személynek, vagy idős, gondozásra szoruló embernek szóba sem jön ez az – egyébként nagyon jó – szolgáltatás.

Összességében tehát azt látjuk, hogy érdemi előrelépés nem történt az ügyben. Továbbra is kétségbeejtő az érintettek helyzete: ha az éppen újrainduló Covid-járványban a róluk gondoskodó családtagok megbetegszenek, akkor az általuk 24 órában ellátott érintettekről nem lesz, aki gondoskodjon. Ennek beláthatatlan következményei lesznek, ezért ismételten kérjük, szánjon arra a minisztérium költségvetési forrást, hogy a házi segítségnyújtást és a támogató szolgálatokat valóban kibővítsék, illetve a rendszerben dolgozó, áldozatos munkát végző szakemberek bérrendezése megtörténjen!

2020. szeptember 21. Budapest

Tisztelettel:

Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület

Társaság a Szabadságjogokért

Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány

Egyesület az Inklúzióért

„Életet az éveknek” Országos Szövetség

Nyugdíjasklubok Életet az Éveknek Területi Egyesülete Budapesti szervezete

Völgyzugolyház Alapítvány

Önállóan Lakni Közösségben élni Csoport

Találj Magadra Egyesület

Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD)