Teljes a tiltakozási tilalom: még a dudálós tüntetőket sem védte meg az Alkotmánybíróság
Nem szabad az a társadalom, amelyik nem tiltakozhat. A véleménynyilvánítás szabadsága és annak közösségi módja, vagyis a gyülekezéshez való jog is alapvető szabadságjogok, amelyek gyakorlását az állam köteles biztosítani. Alapvető jog gyakorlását az állam csak akkor korlátozhatja, ha csak korlátozás árán érvényesíthet egy adott esetben fontosabb másik alapjogot, de akkor is csak arányosan, a feltétlenül szükséges mértékben járhat el. Veszélyhelyzet kihirdetésekor azonban az Alaptörvény szerint különleges jogrend érvényesül, amiben akár fel is függeszthető az alapjogok gyakorlása. Különösen felértékelődik így az Alkotmánybíróság szerepe: garantálnia kell, hogy a kormány – kezében az alapvető jogaink felfüggesztésének lehetőségével – nem él vissza a hatalmával, melyet kizárólag a veszélyhelyzet elhárítására kapott.
A kormány 2020 tavaszán felfüggesztette a gyülekezési jog gyakorlását: totális tüntetési tilalmat rendelt el, ami a veszélyhelyzet időszakaiban, egy rövid szünettel, egészen 2021. május 23-ig tartott. A járványügyi helyzetben az élethez és egészséghez való jog védelme valóban indok lehet a tömeges csoportosulások bizonyos mértékű korlátozására, azonban járványügyi kockázat nélkül is lehet közösen tiltakozni: ezt bizonyították a dudálós tüntetők is: az autósok, akik 2020 tavaszán, több alkalommal is közös dudaszóval “adtak hangot” véleményüknek a kormány intézkedéseivel szemben. Felelősségre vonták őket, pedig csak demokratikus alapjogukkal éltek, ezért egyikük képviseletében Alkotmánybírósághoz fordultunk.
A gyülekezés minden formájára kiterjedő teljes (és elhúzódó) tilalom ellen többször felszólaltak civil szervezetek, mi is kértük az ombudsmantól, hogy lépjen fel ellene (hiába), végül az Alkotmánybíróság 2021. júniusában döntött a tilalom alkotmányosságáról. Az AB nem találta alkotmányellenesnek a totális tilalmat, mindössze a jövőre nézve állított alkotmányos követelményt, miszerint a tilalom csak addig tartható fenn, ameddig „elengedhetetlenül szükséges”, és “minél hosszabb ideig tart egy alapjog gyakorlásának felfüggesztése, annál erősebb indokra van szükség a korlátozás fenntartásához”.
Az Alkotmánybíróság “eső után köpönyeg” döntésével elkerülte a kormány elhúzódó totális tüntetési tilalmának értékelését. A megfogalmazott követelmény nem állít fel erős korlátot, nem ad valódi garanciát arra, hogy a teljes jogkorlátozás a jövőben ne történhessen meg.
Milyen lenne egy valóban garanciális alkotmányos követelmény? Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye szerint akkor alkotmányos a korlátozás, ha az „nem generális tilalmat állapít meg, hanem meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket a gyülekezési hatóságnak mérlegelnie kell, és döntését a járványhelyzet érintett időszakában az aktuális egészségügyi kockázatokhoz tudja igazítani.”
Ez a megoldás teret adott volna a rendőrség esetről esetre való mérlegelésének – annak biztosítására, hogy a korlátozás minden esetben a kockázat mértékéhez igazodik. Mindezt mérlegelni kellett volna a dudálós tüntetők esetében is, akik semmilyen mértékben nem veszélyeztették tiltakozásukkal a közegészséget.
Az Alkotmánybíróság azt legalább kimondta, hogy a jogalkotónak, „ha a járványügyi célok engedik, legalább részlegesen teret kell engednie az alapjog gyakorlásának.”
Ezt kellett volna figyelembe vennie az Alkotmánybíróságnak 2022. január végén, amikor döntött a 2020. tavaszi különleges tüntetések ügyében, azonban nem védte meg a dudálós tüntetőket.
Az autósok egyikét mi képviseltük az Alkotmánybíróság előtt. Ügyfelünk úgy tüntetett, hogy tiltakozását kifejező molinót rakott az autójára („Szolidaritást, emberséges válságkezelést”) és a Clark Ádám téri körforgalomban megtett pár kört dudálva. A helyszínen megjelenő rendőrök igazoltatták őt, a bíróság pedig megállapította, hogy megsértette a KRESZ-t, mert „indokolatlan hangjelzéseket adott le annak ellenére, hogy balesetveszély nem állt fenn”, ami félrevezető lehet a közlekedésben részt vevő azon személyek számára, akik nem értesültek a Facebook-on a nyilvános felhívásról, számukra nem lehetett egyértelmű, hogy itt közös véleménynyilvánításról van szó. A tüntetőt először 150.000 Ft-ra büntették, végül pénzbüntetés helyett figyelmeztetést kapott – és bár büntetését enyhítették, mi az Alkotmánybírósághoz fordultunk, mert álláspontunk szerint a tüntető alapvető jogát gyakorolta, tehát egyáltalán nem követett el szabálysértést.
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a dudálással kifejezett tiltakozás szabálysértésnek minősül-e, vagy a véleménynyilvánítás szabadságának magasabb szintű alkotmányos védelme alatt áll.
Ha ugyanis valaki alapjogát gyakorolja (például ha egy közéleti témában tiltakozva dudál), azzal nem valósíthat meg egyszerre szabálysértést is. Ha valaki azért dudál, mert bevágnak elé a forgalomban, az nem keverhető össze a dudálással mint tiltakozó véleménynyilvánítási cselekedettel. Az első eset jogszerűsége a KRESZ függvénye, a második esetnek viszont alkotmányos védelmet kellene élveznie.
Azt ugyan megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a tüntető „egy társadalmi kérdésben (válságkezelés) kívánta kifejezni a véleményét, amely – az állandó alkotmánybírósági gyakorlatnak megfelelően – a véleménynyilvánítás szabadságának fokozottan védett körébe tartozik.”
Ám a vélemény kinyilvánítását mégsem védte meg.Elutasítását egyrészt a tüntetések általános tilalmára alapozta, másrészt talált egy külső, ügyfelünk magatartásától független indokot: azt, hogy a (tüntetési tilalom alatti) tüntetést nem jelentette be a rendőrségnél a tüntetés szervezője. Azonban egy tüntetési, véleménynyilvánítási aktus jogszerűsége alkotmányosan nem függhet a bejelentés adminisztratív feltételének megvalósításától vagy elmulasztásától. Egy tüntetés résztvevője akkor is alkotmányos védelmet kell, hogy élvezzen, ha valaki más nem szabályszerűen szervezte meg a tüntetést.
Az Alkotmánybíróság tehát ahelyett, hogy a tiltakozók alapvető jogainak érvényesítésére irányuló alkotmányjogi panaszeljárásában a tiltakozás korlátozásának alkotmányosságát vizsgálta volna, a gyülekezési tilalom alatti gyülekezés szervezésének jogszerűségét vizsgálta. Döntése szerint tehát, ha eljárásjogi szabálytalanság történik egy tüntetés szervezésekor – amiről a tüntetés résztvevője nem is tudhat – akkor a résztvevőt nem védi az Alaptörvény. Egy másik személy eljárási szabálytalanságára hivatkozva utasította el a hozzá forduló személy alapjogainak alkotmányos védelmét. Márpedig nem lehet valakitől megtagadni az alapjogát más személy tőle független szabálysértésére hivatkozva – eddig ilyet még az Alkotmánybíróság sem tett.
Önmagában az, ha eljárási szabályszegés történik, még nem kellene, hogy automatikusan alapjogok korlátozását vonja maga után, mivel az Alkotmánybíróság nem hagyományos bíróság: neki nem a jogszabályokat kell érvényre juttatnia – csak az Alaptörvénynek van alárendelve. Az alapjogokat kell érvényre juttatnia, akár –a jogszabályokkal szemben is, ha éppen azok jelentik az akadályt.
Az Alkotmánybíróság tehát nem alapozhatná a kormány által elrendelt tilalomra és a gyülekezési eljárási jogszabályokra a döntését egy olyan ügyben, amely arról szól, hogy véleményt nyilváníthat-e egy tüntető rövid ideig tartó dudálással, egy olyan helyzetben, amelyben véleményének másokkal közös kifejezésére a járványügyi helyzet miatt amúgy sincs lehetősége.
Az Alkotmánybíróság ráadásul túlterjeszkedett a vizsgálati hatáskörén is: az ügyben eljáró bíróság nem hozta kapcsolatba a tüntető ügyével a tüntetés szervezőjének felelősségét. Ezt az Alkotmánybíróság sem tehette volna meg. (Tiltakozott is ez ellen egy alkotmánybíró, Hörcherné Marosi Ildikó, a döntéshez fűzött párhuzamos véleményében azt írja:„az Alkotmánybíróság az adott tényállási keretben vizsgálhatja felül a bírói döntést, azt újabb, a bírósággal ellentétes ténybeli elemekkel nem egészítheti ki.”) Egyszerre lépte túl tehát a hatáskörét az Alkotmánybíróság, miközben alapfeladatát, a tüntető védelmét nem látta el.
Nem véletlen, hogy a testületi döntéssel szemben két alkotmánybíró is tiltakozott. Czine Ágnes alkotmánybíró kifejezte, hogy „az indítványozó magatartása a jelen ügyben alkotmányosan védett véleménynyilvánításnak minősült. Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett volna értékelnie, hogy ennek korlátozása a konkrét ügyben más konkuráló érdekre (közlekedés biztonsága, köznyugalom) tekintettel igazolható-e.”
Schanda Balázs pedig kimondta, hogy a bírói döntést meg kellett volna semmisítenie az Alkotmánybíróságnak. Hangsúlyozta, hogy „[a] dudálás a politikai vélemény kifejezésének egy lehetséges módja, a »politikai dudálást« pedig épp hogy jobban kell védeni, mint az öncélú dudálásokat. Ehelyett a társadalmi valóság az, hogy a hangjelzés tiltott használata jellemzően a látencia körében marad, az autósoknak nem kell szankcióval számolniuk, ha dudálnak (sőt, egyes esetekben a dudálás népszokássá vált, például lakodalmas menetek esetében). Ezzel szemben a közlekedésrendészeti hatóságok a KRESZ teljes szigorával sújtottak le, amikor az indítványozó a dudálással a véleményét fejezte ki. Az alapjogbarát megoldás épp ennek a fordítottja lenne.”
Önkényesen nem korlátozhat alapjogokat az állam, még különleges felhatalmazás birtokában sem. A dudálós tüntetők éppen azt bizonyították, hogy lehetséges a világjárvány alatt is olyan formát találni, amelyben a demokratikus közös tiltakozás járványügyi kockázat nélkül megvalósulhat.
A véleménynyilvánítási és gyülekezési jog ellehetetlenítése sérti a Magyarország által ratifikált Emberi Jogok Európai Egyezményét is, mely megköveteli a szabad véleménynyilvánítás biztosítását, ezért az Alkotmánybíróság alapjogkorlátozó döntése ellen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk.
