Zöld Ombudsman: Megalapozatlan hatósági döntésekhez vezethet, ha nincs társadalmi részvétel a zöld ügyekben

A demokrácia működéséhez elengedhetetlen az emberek tájékoztatása és bevonása a döntéshozatalba. A társadalmi egyeztetés
különösen fontos környezetvédelmi ügyekben, amikor az életünket és a gyerekeink életét érinti a kormány döntése. Ezért foglalkoztunk már 2020-ban is az akkori klímakonzultáció körüli titkolózással: két energiaügyi szakértő képviseletében az Alapvető Jogok Biztosához fordultunk, akinek hivatala ígéretet tett arra, hogy foglalkozni fog a társadalmi egyeztetés és részvételiség problémáival.

Az Alapvető Jogok Biztosának Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Biztoshelyettese a napokban adta ki a mi ügyünkhöz is
kapcsolódóan az állásfoglalását.

A Biztoshelyettes álláspontja kifejezetten progresszív. Nem mondja ki ugyan, hogy a Kormány megsértette a két energiaügyi szakértő –
és minden más véleményt nyilvánítani szándékozó polgár – alapvető jogait, de olyan követelményeket állít az állami szervekkel szemben a jövőre vonatkozóan, amelyeknek a Kormány sem a klímakonzultáció  esetében, sem más esetekben nem felelt meg.

Sőt, azóta az Országgyűlés azt is lehetővé tette, hogy az egyes önkormányzatok is olyan gyakorlatot alakítsanak ki, amely lehetővé teszi a polgárok véleményének figyelmen kívül hagyását a közmeghallgatásokon, ami az állásfoglalás szerint “nem biztosítja a legalapvetőbbet: az érintett nyilvánosság együttes, kollektív joggyakorlását”. Legutóbb például Gödön tartottak olyan közmeghallgatást, amin a polgárok nem vehettek részt személyesen. Ez teljesen szembe megy azzal, amit a Biztoshelyettes kimond a mostani állásfoglalásában:

“Egyértelművé kell tenni, hogy a társadalmi részvételt csupán formálisan biztosító – például azt kizárólag az online térbe, digitális felületre terelő–, azonban annak érdemi és valós, az együttes és egyidejű, közvetlen párbeszéd kialakítására lehetőséget nem adó szabályozási megoldásai nem állnak összhangban sem az Aarhusi Egyezmény, sem az Alaptörvény, sem a mindezek végrehajtását (is) biztosító alacsonyabb szintű rendelkezések szellemiségével, tartalmi értelmezésével.”

A jogkorlátozó szabályozáson valamennyit éppen most finomít az Országgyűlés, de a szabályozás még így sem fog megfelelni a nemzetközi jognak és az Alaptörvénynek.

A két energiaügyi szakértő panasza nem egy ilyen közmeghallgatásra irányult. Ők a panaszukban egy, a kormány honlapján csupán pár napra eldugott konuzltációt sérelmeztek. A Biztoshelyettes ezekkel, az ilyen típusú meg-nem-hallgatásokkal is foglalkozik az állásfoglalásában.

“Mindezek – illetve a szaporodó panaszok és anomáliák – miatt újra és újra emlékeztetni kell az irányadó szabályozásra mind az önkormányzatokat és állami szerveket, mind az érintett nyilvánosságot. Amennyiben ugyanis a társadalmi nyilvánosság bevonására vonatkozó követelmények és előírások sérülnek (egy rosszul vagy felületesen lefolytatott eljárásban), vagy esetleg teljesen figyelmen kívül maradnak, úgy e szabályok megsértése vagy kiüresítése […]jogsértést is okozhat (mint, ahogy okoz is).”

Mi is így érveltünk az energiaügyi szakértők panaszában: a polgárok véleményét a jogalkotónak minden kérdésben, de különösen a környezeti ügyekben meg kell hallgatnia. Máskülönben a megalkotott jog nem lesz összhangban a nemzetközi joggal és az Alaptörvénnyel.

A Biztoshelyettes szerint ez a helyzet csak súlyosabb problémákhoz vezet. Ő azt mondja, hogy:

”a nyilvánosság bevonására vonatkozó előírások megsértése nem csak az adott (szűkebb-tágabb) közösség bizalmát és békéjét mérgező konfliktusokkal jár(hat), hanem – épp az ezen szereplők által közvetíthető információk nem megfelelő értékelése vagy elmaradása miatt – nem kellően megalapozott hatósági döntésekhez vagy ennek nyomán megkérdőjelezhető környezethasználatokhoz vezethet. Ezek a sérelmek tehát hosszabb távú és súlyosabb következményekkel (is) járhatnak.

A Biztoshelyettes meghatározta 4 kritériumban, hogy milyennek kell lennie egy valódi közmeghallgatásnak. A közmeghallgatás akkor teljesíti be célját, ha az:

• „közösségi”: a nyilvánosság közösségként való részvételét kell garantálnia

• „ügyalakító”: „több irányú kölcsönös kommunikációval”, „lehetőséggel a meggyőzésre”

• „feltáró”: a helyiek a környezettel kapcsolatos információkat osztják meg, míg a döntéshozók a terveket és alternatívákat

• „bizalomerősítő”: a közbizalom kialakulásához az ilyen valódi részvételi megoldások tehetnek hozzá

A Biztoshelyettes állásfoglalása nem orvosolja az eddigi jogsértéseket, de egyrészt felhívja a jogalkotó figyelmét arra, hogy milyen döntéshozatal, milyen jogalkotás lenne jogszerű. Másrészt ez útmutató a polgárok számára is: a Biztoshelyettes arra mutat
rá, hogy mi az, amit a polgárok jogszerűen elvárnak az államtól és az önkormányzattól. Nagyon egyszerűen: a véleményeknek a döntéshozatalban teret kell adni, meg kell azokat fontolni, reagálni kell azokra és az észszerű szempontoknak be kell épülnie a szabályozásba. Együtt kell működnie a helyi döntéshozóknak a helyi közösségekkel, mert csak így lehet megalapozott és jó döntéseket hozni. Különösen így van ez a környezetet érintő döntések esetében.

Harmadrészt pedig ez az állásfoglalás egy jó hivatkozási alap lehet a polgárok és a jogvédő szervezetek számára is a különböző jogi eljárásokban.