Felmérések

Az elmúlt években több országban vizsgálták, hogy az orvosi gyakorlatban előfordulnak-e eutanázia-esetek. Az empirikus kutatások azt igazolták, hogy a praktizáló orvosok többségétől betegek már kértek segítséget életük megrövidítéséhez. A felmérésekből az is kiderült, hogy – a törvényi tiltás ellenére – az orvosok egy része olykor segédkezik gyógyíthatatlan betegei halálában. A legtöbbször titokban, a büntetés elkerülésének reményében.

A British Medical Journal által 1994-ben közzétett vizsgálat szerint az orvosok 60 %-a nyilatkozott arról, hogy az élet megrövidítéséhez kértek tőlük segítséget, s 32%-uk eleget tett a kérésnek, 46%-uk pedig úgy vélte, nem zárkózna el a kérés teljesítésétől, ha a törvények azt lehetővé tennék. A brit Sunday Times felmérése szerint a megkérdezett orvosok 14 %-a számolt be arról, hogy már segítséget nyújtott betegének az élet megrövidítéséhez. Norvégiában egy 1997-ben végzett kutatás feltárta, hogy a jogszabályi tilalom ellenére évente mintegy 20 esetben kerül sor önkéntes aktív eutanáziára. Ausztráliában 1996-ban vizsgálták meg az orvosok szerepét a betegek halálában, s a számok azt mutatták, hogy több esetben került sor önkéntes és nem önkéntes eutanáziára, mint az eutanáziát meghatározott feltételek esetén megengedő Hollandiában. A kutatók az ausztráliai halálesetek kb. 1,8 %-át sorolták az önkéntes aktív eutanázia és az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosság körébe. Az esetek 3,5 %-ában az orvosok kérés nélkül rövidítették meg betegeik életét. Kettős hatású fájdalomcsillapító kezelés alkalmazására 30,9 %-ban került sor. Az ausztráliai adatokhoz hasonló eredményre jutottak azok a belga kutatók, akik Flandriában végeztek felmérést az eutanázia-törvény elfogadása előtt. Önkéntes aktív eutanázia és öngyilkosságban való közreműködés 1,3 %-ban, nem kifejezett kérésre végrehajtott eutanázia 3,2 %-ban, kettős hatású fájdalomcsillapítás eredményeként bekövetkezett halál 18,5 %-ban fordult elő.

Az empirikus kutatásokból az a közös végkövetkeztetés vonható le, hogy azokban az országokban is sor kerül aktív eutanáziára, ahol azt a jogszabályok kifejezetten vagy hallgatólagosan tiltják. Ilyen körülmények között semmivel sem kisebb a visszaélés kockázata, mint azokban az országokban, ahol törvényben szabályozták az eutanázia feltételeit. Sőt, a tiltó államokban gyakrabban hozzák meg az orvosok a végső döntést, mint a betegek, ami az önrendelkezési jog sérelmét jelenti.