Súlyos betegek kapcsolattartáshoz való joga általában és a COVID-osztályokon

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos összes jogi tudnivalót a tasz.hu/koronavirus oldalon találod.

Az egészségügyi dolgozóknak szóló összes jogi tájékoztatónkat a https://tasz.hu/jogaid-egeszsegugyi-dolgozokent oldalon találod.

Ez a cikk utoljára 2021. november 30-án frissült.

Szervezetünkhöz számos megkeresés érkezett azzal kapcsolatban, hogy hozzátartozóik milyen keretek között látogathatják a COVID-osztályokon kezelt súlyos betegeket. Állásfoglalásunkban tisztázzuk a súlyos betegek kapcsolattartásának jogi kérdéseit általában, figyelembe véve azt is, hogy a kérdés megítélésénél számos jogi és egészségügyi szempontot is mérlegelni kell. Emellett, tekintettel arra, hogy a koronavírus-járvány lecsengéséig a kérdés folyamatosan aktuális marad, konkrét példákon keresztül is megvizsgáljuk, hogy a súlyos betegeket megillető folyamatos, személyes kapcsolattartás milyen keretek között gyakorolható az egészségügyben, így a COVID-osztályokon is.

Általános szabályok: a súlyos betegek kapcsolattartáshoz való joga

Az egészségügyi törvény (Eütv.) 11. § (3) bekezdése szerint a súlyos állapotú betegeknek – a kiskorúakhoz és a szülő nőkhöz hasonlóan – joguk van arra, hogy az általuk megjelölt személy mellettük tartózkodjon. A kapcsolattartás joga az egészségügyi ellátás szempontjából is jelentőséggel bír: a beteg kapcsolattartása a szeretteivel enyhíti a beteg mentális terheit (ami épp annyira az ellátás célja és integráns része, mint a testi gyógyítás), adott esetben pedig a hozzátartozók a beteg fizikai ellátásában is szerepet vállalhatnak. A kapcsolattartási jogot a jogalkotó ugyan a beteg jogaként határozza meg, de egy haldokló betegtől elbúcsúzni már a hozzátartozó személyiségi (magánélethez való) jogaként is megjelenik.

Súlyos állapotúnak az a beteg számít, aki:

  • állapota miatt fizikailag képtelen önmagát ellátni;

  • fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetők meg; illetve

  • pszichés krízishelyzetben van.

A kapcsolattartás egyaránt jelenti a személyes látogatást és a kapcsolattartás más formáit, így pl. a telefonos és online kapcsolatot.

Az, hogy a súlyos állapotú betegeknek joguk van arra, hogy az általuk megjelölt személy mellettük tartózkodjon, azt jelenti, hogy alapértelmezés szerint a megjelölt hozzátartozó a nap 24 órájában a beteg mellett lehet. Mások a látogatás szabályainak figyelembevételével tarthatják a kapcsolatot személyesen a beteggel.

A törvény meghatározza a kapcsolattartási jog általános korlátait is, vagyis a kapcsolattartáshoz való jog gyakorlása során figyelembe kell venni:

  • más betegek jogait;

  • a kórházban meglévő feltételeket; és

  • a betegellátás zavartalanságát.

Az Alapvető Jogok Biztosa egy 2018-as, a beteg gyermekek jogainak érvényesüléséről kiadott jelentésében is megállapította, hogy a „betegellátás zavartalansága” kitétel igen tág mozgásteret nyújt a kórházak számára ahhoz, hogy saját hatáskörben különböző egyedi és általános korlátozásokat állapíthassanak meg és alkalmazzanak. A koronavírus-járvány ráadásul a nyugodtabb periódusok mellett hullámszerűen teszi ki kritikus terhelésnek az egészségügyet, így időszakonként változó lehet, hogy mit kell érteni „a kórházban meglévő feltételek” és a „válsághelyzet felszámolásának eredményességéhez” szükséges intézkedések alatt.

A szokásos egészségügyi ellátás rendjében az intézmények feladata, hogy a kapcsolattartás pontos módjáról a házirendjükben rendelkezzenek, olyan módon, hogy az megfelelően biztosítsa a kapcsolattartáshoz való jog érvényesülését. Az egészségügyi válsághelyzet idején azonban a betegjogok a szokásosnál jobban korlátozhatók. A jogszabály szerint a válsághelyzetben a betegjogok csak úgy gyakorolhatók, hogy ne veszélyeztessék az egészségügyi válsághelyzet felszámolásának eredményességét. A beteg emberi méltósághoz való joga azonban ebben az esetben sem korlátozható [229. § (1)].

A válsághelyzetben a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) általános látogatási tilalmat írt elő. Az erről szóló határozat és az ez alapján kiadott tájékoztatás tekintetbe veszi a kapcsolattartási jog érvényesülését a súlyos betegek esetében, azonban a kapcsolattartási joguknak nem minden aspektusát rendezi megnyugtatóan. Világos és egységes szabályozás hiányában a jogalkalmazás széttartóvá és előreláthatatlanná válhat, vagyis az egyes intézmények között nagy különbségek alakulhatnak ki abban, hogy miként gyakolható a kapcsolattartás. Ez sérti a jogállamiság részét képező normavilágosság elvét, valamint sértheti a betegek emberi méltóságát és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

A kórházaknak a gyakorlatuk kialakításakor figyelembe kell venniük:

  • a beteg jogait,

  • a hozzátartozók jogait,

  • a többi beteg jogait,

  • és a járvány elleni hatékony védekezés szempontjait.

Nem egyszerű meghatározni, hogy adott helyzetben milyen intézkedés teremt mindezek között egyensúlyt. A TASZ azzal kíván hozzájárulni az egységes gyakorlat kialakulásához, hogy felvázolja azokat a szempontokat, amelyek mérlegelése szükséges a kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megalkotásakor.

A kapcsolattartás szabályozásakor figyelembe veendő szempontok

A járványügyi szükséghelyzet miatti egészségügyi válsághelyzetben a látogatások gyakoriságának és hosszának a megállapításakor figyelembe kell venni az alábbiakat:

1. Az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartása: a beteg emberi méltósághoz való joga válsághelyzetben sem korlátozható, így az Alaptörvény VI. cikke szerinti magánszférához való jog részét képező kapcsolattartási joga sem üresíthető ki. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kapcsolattartás valamilyen formáját mindenképpen biztosítani kell: mivel például a telefonos vagy online kapcsolattartás nem akadályozza a betegellátást és a kórház kapacitásaitól is független, ezért főszabály szerint nem korlátozható (legfeljebb olyan mértékben, hogy más betegeket ne zavarjon, pl. éjszaka). Ezzel együtt is folyamatos mérlegelést igényel, és csak a legszükségesebb mértékben korlátozható a személyes kapcsolattartás. A másként kommunikálni nem tudó, súlyos állapotú betegek – köztük a lélegeztetőgépen lévők – esetében, valamint a haldokló betegek számára a kapcsolattartási jog lényeges tartalmának a része a személyes kapcsolattartás lehetősége, így azt feltétlenül biztosítani kell. A járványhelyzet súlyossága és az egészségügyi intézmények leterheltsége, valamint a többi beteg jogainak érvényesülése érdekében azonban elképzelhető olyan helyzet, amelyben a folyamatos kapcsolattartás lehetősége jogszerűen korlátozható. Ennek megítélésében is segítenek az alábbi szempontok.

2. Arányosság: a törvényi keretek között rugalmasan kell alkalmazkodni a konkrét körülményekhez, és megtalálni azt a megoldást, amely a lehető legkisebb mértékben korlátozza a beteg jogait. E körben a következőket szükséges mérlegelni:

  • mindaddig, amíg a protokoll szerinti megfelelő védőfelszerelés és oktatás biztosításával a személyes látogatás megoldható, addig ezt lehetővé kell tenni. Bár a védőfelszerelést alapvetően a kórháznak kell biztosítania, a látogatók számára hozzáférhető és előzetesen közzétett higiéniai követelményeknek megfelelő, hozott védőfelszerelés birtokában is engedélyezni kell a belépést;

  • annak megítélésében, hogy a látogatás mennyiben befolyásolja a betegellátás zavartalanságát, figyelembe kell venni a kórházban rendelkezésre álló fizikai adottságokat, a rendelkezésre álló szabad tér nagyságát, a dolgozók aktuális leterheltségét és az ellátott betegek számát, valamint a nyújtott ellátás jellegét (milyen gyakran igényelnek a betegek ellenőrzést, kontrollt, milyen műszerek, berendezések veszik őket körül, milyen gyógyszerek adagolása történik stb).

  • szűkös kapacitások vagy a betegek nagy száma miatt a látogatások időtartama korlátozható, lerövidíthető, ha más betegek kapcsolattartását csak így lehet biztosítani;

  • összetett értékelést igényel, hogy fertőző betegségek (különösen a covid) be- és kihurcolása a konkrét esetben mennyiben jelent kockázatot a betegekre, illetve a társadalomra. A kapcsolattartási jog nem korlátozható és különösen nem tiltható meg csak azért, mert fennáll a megfertőződés kockázata. Az egészségügyi intézmény feladata, hogy a kapcsolattartás feltételeit megteremtse, így kidolgozza ennek megfelelő protokolljait és biztosítsa azokat az eszközöket, amik a biztonságos látogatáshoz szükségesek.


Esetről esetre, a fenti szempontokat figyelembe véve szükséges tehát mérlegelni, hogy mi számít arányos korlátozásnak, vagyis hogy milyen gyakorisággal, milyen időtartamra és hány látogató fogadása engedélyezhető. A teljes körű látogatási tilalom elrendelése azonban a súlyos betegek esetében jogellenes, ami az alapvető jogok biztosának (ombudsman) következetes joggyakorlatából is megállapítható (ld. ITT és ITT).

3. Indokolási kötelezettség: a korlátozásoknak mindig észszerű és tudományosan megalapozott indokon kell alapulniuk, amelyet a kórháznak érthető formában közölnie kell az érintett beteggel és hozzátartozóival. Ez az egészségügyi dolgozók tájékoztatási kötelezettségéből is fakad, de a kapcsolattartást korlátozó intézkedések ellensúlyozására is szolgál, hogy a beteg állapotáról folyamatos tájékoztatást kell adni a hozzátartozóknak.

Az alapvető jogok biztosa a koraszülött-intenzív osztályok COVID alatti működésével kapcsolatban kifejtette:

„A házirend megalkotásakor tehát úgy kell meghatározni a kapcsolattartás jogával összefüggő helyi rendelkezéseket a különleges jogrend bevezetésével egyidejűleg, hogy az egészségügyi válsághelyzet felszámolásának eredményessége és a kapcsolattartás jogának érvényesülése között olyan egyensúly jöjjön létre, mely a szükségesség és arányosság alapjogi elvét is figyelembe veszi.

Az érintett személyeknek kötelességük a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében hozott intézkedésekkel együttműködni, így pl. a kézfertőtlenítés vagy a védőruha viselése és a szükségesség és arányosság szempontrendszerének megfelelő korlátozás tiszteletben tartása nem megkerülhető.

Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata, valamint az Alaptörvény rendelkezése alapján tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak, ugyanakkor a tudományos álláspont nem változhat intézményenként. [...] még COVID gyanú/megerősített fertőzöttség esetén is csak egészen szélsőséges esetekben lehet indokolt az anyák és újszülöttjük elválasztása egymástól, így a tüneteket nem mutató szülők és gyermekük kapcsolattartási joga tekintetében sem a tiltás, hanem annak biztonságos elősegítése felől érdemes közelíteni.”

Bár a kifejtettek absztraktnak tűnhetnek, de a gyakorlati alkalmazás során nem feltétlenül jelentenek bonyolult elvárásokat. Ha kiindulási alapként elfogadjuk, hogy az egészségügyi dolgozók hivatásának része, hogy a súlyos – akár haldokló – betegek méltóságát az ellátás időtartama alatt folyamatosan óvják, a szeparáció miatti félelmüket, lelki megterhelésüket enyhítsék, akkor belátható, hogy amíg erre reális lehetőség van, meg kell teremteniük a lehetőséget arra, hogy a beteg és szerettei találkozhassanak. Amíg az alacsonyabb leterheltség mellett ez védőöltözettel megoldható, addig akár a folyamatos jelenlétet is biztosítani kell, az egészségügyi személyzet munkaterhének és az ellátásra szoruló betegek számának növekedésével arányosan pedig a találkozások hossza és gyakorisága arányosan csökkenthető, de a folyamatos telefonos kapcsolattartás nem tiltható, és a végső személyes búcsúra meg kell teremteni a lehetőséget.

Néhány konkrét példa súlyos betegek és haldoklók kapcsolattartására

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy minden esetet egyedileg kell mérlegelni:

  • egy olyan intézményben, ami nem küzd extrém leterheltséggel és a látogató nem jelent kifejezett akadályt az ellátásban vagy más beteg jogának a gyakorlásában, a súlyos beteg számára az általa megjelölt személy 24 órás, folyamatos, személyes jelenlétét biztosítani kell, és látogatási időben mások is látogathatják. Ezt a jogot csak megfelelő indokokkal lehet korlátozni;

  • egy magas leterheltséggel küzdő, munkaerőhiányos kórházban a látogatók száma és a látogatások hossza és gyakorisága korlátozható úgy, hogy a lehető legtöbb betegnek legyen módja személyesen találkozni a hozzátartozóival (maximálható a találkozók hossza, illetve limitálható, hogy az naponta hány alkalommal történhet meg). A korlátozó szabályok indokoltságát azonban folyamatosan felül kell vizsgálni, és a látogatás rendjét az osztály aktuális leterheltségéhez kell igazítani;

  • szélsőséges esetben, egy, a járvány csúcsán kritikusan túlterhelt, eszköz- és munkaerőhiánnyal küzdő kórházban, ahol a súlyos betegek elhelyezése is problémát jelent, akár a személyes kapcsolattartás ideiglenes felfüggesztése is elfogadható azzal, hogy a végső búcsúhoz való jogot ilyenkor is biztosítani kell, és a kapcsolattartás nem személyes formái (telefon, online) nem tilthatók;

  • bár a védőeszközöket a kórháznak kell biztosítania, elképzelhető olyan helyzet, amikor hiány lép fel és ez nehézségekbe ütközik; ilyen esetben nem a tiltás a megfelelő megoldás, hanem annak a meghatározása, hogy a látogatók milyen felszerelésben lehetnek a beteg mellett, ha ezeket maguk biztosítani tudják;

  • a látogatás lehetőségét nem lehet meghatározott napokra korlátozni, hanem minden nap lehetővé kell azt tenni, biztosítva a beteg által megjelölt személynek, hogy elhagyhassa a kórházat, majd később visszatérhessen;

  • a folyamatos kapcsolattartás korlátozható úgy, hogy a látogatót bizonyos esetekben (pl. egy intenzív osztályon azonnali egészségügyi beavatkozás szüksége esetén) kiküldik a kórteremből, majd ismét visszaengedik.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Alaptörvény-sértő a kormány passzivitása a koronavírus második hullámában

A koronavírus nemcsak az egészségügyi és járványügyi rendszerek számára jelent globális kihívást, hanem egyben a jogállami működés erőpróbája is. A kormányoknak olyan hatékony intézkedéseket kell bevezetniük, amikkel egymással konkuráló érdekek között teremtenek egyensúlyt. Eközben arra is figyelemmel kell lenniük, hogy csakis olyan jogkorlátozásokat vezessenek be, amiket alkotmányos indokok támasztanak alá. A magyar kormányt 2020 tavaszán, a járvány első hullámában az a kritika érte, hogy a járvány érdekeire hivatkozva túlzott jogkorlátozásokat vezet be és a hatalmat az indokoltnál is jobban koncentrálja a végrehajtó hatalmi ág kezébe. 2020 őszén, a második hullám elején azonban mindeddig a túlzott paternalizmus helyett az állam olyan mértékű passzivitása figyelhető meg, amivel az állampolgárok alapjogait és más alapvető alkotmányos normákat sért meg.

Elértük, hogy többé ne diszkriminálják a HIV-vel élő pácienseket a fogászatokon!

Néhány hete telefonált hozzánk egy srác vidékről. Fogorvoshoz kellett mennie, és amikor be akart jelentkezni, közölték vele, hogy nem látják el. Az asszisztensnek ugyanis elmondta, hogy HIV-vel él. Ezért nem akarták fogadni. Tőlünk azt szerette volna megtudni, hogy ez rendjén van-e, mi pedig elmondtuk neki, hogy nagyon nincs rendjén. Az egészségügyi törvény szerint megilleti az ellátás, ugyanúgy, mint bárki mást. Most kaptuk a hírt, hogy hivatalosan is változtattak a szabályokon: remélhetjük, hogy ez a srác volt az utolsó, akit jogellenesen nem láttak el.

"Utoljára mentem focizni"

Képzeld el, hogy hétvégén, mint évek óta mindig, elmész a barátaiddal focizni. Ez lesz az első alkalom, amikor a szétrúgott öreg stoplis helyett végre megvillanthatod az új cipődet, így különösen várod, hogy végre pályára vonulj. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az új cipőtől vízhólyagod lesz. Tudod, hogy nem szabad piszkálni, ráadásul elég rosszul is néz ki, nagy és még vérzik is. Biztos, ami biztos alapon elmész a sürgősségire, ahol fertőtlenítik és bekötözik a lábad. Minden rendben, gondolod.