Mi a szólásszabadság?

A szólásszabadság a véleménynyilvánítás szabadságának része, ezutóbbi kommunikációs „anyajogként” magában foglalja a szólás- és sajtószabadságon kívül az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát, a művészi, irodalmi alkotás szabadságát, a művészeti alkotás terjesztésének szabadságát, a tudományos alkotás szabadságát, a tudományos ismeretek tanításának szabadságát.

Szorosan ide kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság, a politikai részvételi jogok, valamint a gyülekezési jog is.

A véleménynyilvánítás joga korlátozható, de a főszabály a szabadság, és a kivétel a korlátozás. Egy demokratikus társadalomban a korlátokat kell korlátok közé szorítani, nem a szólást. 

A szólás szabadsága biztosításának meghatározó szerepe van minden demokratikus társadalomban. Egyrészt az emberek egyik legalapvetőbb joga, hogy vágyaikat, gondolataikat, tapasztalataikat társas lényként másokkal is megosszák. Az a politikai közösség kezeli egyenlő méltóságú emberként tagjait, aki a szólás jogát egyenlő módon, a vélemények tartalmára tekintet nélkül biztosítja. A szólásszabadság továbbá hozzájárul a demokratikus és nyitott társadalom kialakításához és fenntartásához is azzal, hogy lehetővé teszi a nézetek, eszmék szabad kifejtését még akkor is, ha azok egyeseket megbotránkoztatnak, népszerűtlenek, vagy sajátos elképzeléseken alapulnak. Ha a káros és hasznos vélemények egyaránt napvilágra kerülhetnek, ha szabad vitában ütközhetnek ellentétes nézetek, akkor, és csakis akkor van esély a téves vélekedések kiszűrésére. A népképviselet, a demokrácia működésének, a polgárok közügyekben való részvételének szintúgy elengedhetetlen feltétele a szólás, a média szabadsága, mert ez a leghatékonyabb ellenszere a hatalmi visszaéléseknek, így a korrupciónak is.