Csak későn derült ki, hogy Erika a harmadik gyermekével várandós, így kislánya – Erika szándéka ellenére – otthon, segítség nélkül született meg. Az anya a szülést követő módosult tudatállapotban, még sokk hatása alatt arra jutott, hogy a babáról nem fog tudni megfelelően gondoskodni, ezért gondosan összekészítette a baba holmijait és a legközelebbi kórház inkubátorába fektette be. Másnap reggelre viszont valami megváltozott benne.

Ügyfelünk, Marianna, fél év küzdelem után március 3-án, hétfőn végre hazavihette kisfiát, akit születése óta jogtalanul tartottak kórházban. Ez a történet megmutatja, hogy van értelme a jogvédők munkájának, van hatása a nyilvánosságnak és van ereje a társadalmi összefogásnak. Igenis lehet változtatni a jelenleg siralmas állapotú magyar gyermekvédelmi rendszeren.

Zoé, egy fiatal pár első gyermeke hosszas készülődés és boldog várakozás után született meg. Az első napokban a szülők örömmel gyönyörködtek kislányukban a kórházban, de az örömöt hamarosan kétségbeesés váltotta fel.Ugyanis a gyermekvédelmi szervek alkalmatlannak titulálták őket a gyermeknevelésre.

Két teljes évre elszakított a gyámhatóság egy 10 éves kislányt az édesanyjától. A felháborító és jogtalan gyerekkiemelés örök traumát okozott a családnak. A Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a gyámhatóság az édesanyát indokolatlanul, szegénysége és hátrányos helyzete miatt büntette meg.

A Kúria is megerősítette, hogy egy borsodi zsákfalu gyermekjóléti szolgálata nem végezte el a feladatát. A gyámhatóság pedig nem ellenőrizte a gyermekjóléti szolgálatot, és féléves késéssel hozott döntést. Ezzel súlyosan megsértették mélyszegénységben élő roma családok alapjogait.

Kati gyerekeit októberben vitték el, azóta harcol értük minden nap. Végül 4 hónapos küzdelme eredményre vezetett, a három gyerek újra otthon van. Sem ők, sem szüleik nem értik, mi szükség volt erre a „kis kirándulásra”, – ahogyan a gyámhivatal nevezte, amikor nevelőszülőkhöz szállította a gyerekeket.

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja. Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.” A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra. /A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./

Fél éve, március végén hírt adtunk róla, hogy Bence két éves korában végre hazakerült a szüleihez. Mint akkor megírtuk, a kisbaba születésekor azért nem kerülhetett haza, mert a helyi védőnő hónapokkal korábban jelezte a kórház számára: „Az asszonynak minden gyermeke átmeneti nevelésben van. Irreális lenne az újszülött kórházból való távozása az anyával együtt.”