Előszó a 2024-es választási jelentésünkhöz
A hatalom megtartásának egyik leghatékonyabb módja a demokrácia kiüresítése. Nem kell betiltani a választásokat, nem kell felszámolni a demokratikus intézményeket – elég, ha a szabályokat úgy alakítják, hogy a politikai verseny tét nélkülivé váljon, és a választás ne legyen több, mint egy előre megírt forgatókönyv végrehajtása, lehetőség szerint borítékolható eredménnyel. A demokratikus folyamatok formális fenntartása így kéz a kézben jár azok tartalmi kiüresítésével. A választások intézménye megmarad, de egyre kevésbé kínál valódi döntési lehetőséget a választópolgároknak. Akkor is így van ez, ha néhány rész-eredmény olykor-olykor még okoz meglepetést vagy kisebb-nagyobb izgalmakat. Ha a hatalom birtokosa megengedi, esetleg néha győzhet más is valamelyik választókerületben vagy településen.
A demokrácia nem csupán intézmények és eljárások összessége, hanem egy olyan rendszer, amelyben a közhatalmat valódi társadalmi részvétel és ellenőrzés övezi. A közjogi folyamatok Magyarországon azonban sajnos nem nagyon töltik be eredeti, demokratikus funkciójukat, azok sokkal inkább egyetlen politikai erő érdekei szerint formált mechanizmusok. A választási szabályok módosítása, a politikai kampányok feltételeinek egyenlőtlensége, valamint a demokratikus intézmények kiüresítése mind azt jelzik, hogy a hatalom nem versenyezni kíván, hanem biztosítani akarja saját fennmaradását.
A 2024-es választások ennek az instrumentalizációnak újabb állomását jelentették. A választási szabályok módosítása és a különböző politikai döntések időzítése nem csupán technikai változtatások voltak, hanem egy tudatosan felépített stratégia részei. Az önkormányzati és az európai parlamenti választások egy napra helyezése nem az állampolgári részvétel megkönnyítését, hanem a hatalmi pozíciók védelmét szolgálta. A fővárosi közgyűlés összetételének módosítása pedig a választói akarat torzításának egyik újabb példája volt. A választási jogszabályok kiszámíthatósága, az átláthatóság és a stabilitás elvei sérültek, amikor a politikai többség ismét önkényesen alakította a választási szabályokat a saját érdekében.
A demokratikus folyamatok torzulásának másik látványos eleme a politikai esélyegyenlőség felszámolása. Az állami és kormánypárti kommunikáció összefonódása miatt a kampányban részt vevő politikai szereplők nem egyenlő feltételekkel vettek részt a versenyben. A közmédia és az állami erőforrások használata a kormánypártok számára garantált előnyt biztosított, miközben az ellenzék aránytalanul nagyobb erőfeszítéssel érhette el a választókat. A választási kampány így egyre kevésbé a politikai alternatívák versenyéről, és egyre inkább a hatalom erőforrásainak újraelosztásáról szól.
A választási folyamat integritása sem csupán a kampány során sérült. A levélszavazás rendszere továbbra is egyoldalú és visszaélésre lehetőséget adó megoldás maradt, amely egyértelműen az egyik politikai oldalnak kedvez. A voksturizmus, a választók szervezett szállítása és a mozgóurnás szavazás körüli visszaélések is mind rontják tisztességes politikai versenyt. A választási bizottságok összetétele egy átláthatatlan, végső soron politikai döntés következménye, és ez gyakran a döntéseiken is tükröződik. Mindezen nem segít a választások kétségkívül precíz lebonyolítása.
A 2024-es választások tapasztalatait látva fel kell tennünk magunknak a kérdést: mit várhatunk az ebben a közegben megtartott választásoktól? Egyéneknek, közösségeknek, szervezeteknek és pártoknak egyaránt szembe kell nézniük azzal, hogy a demokratikus folyamatoknak a csupán formális fenntartására törekvés önmagában nem garantálja a politikai közösség akaratának tisztességes kifejeződését. Ha a szabályokat úgy alakítják, hogy azok előre eldöntsék a verseny kimenetelét, ha a hatalom birtokosai minden lehetséges erőforrást felhasználnak annak megőrzésére, akkor a választás maga is egyre kevésbé a polgári részvételről és egyre inkább a politikai hatalom újratermeléséről szól.
Ebben a helyzetben el kell döntenünk, hogy valóságnak vagy fikciónak tekintjük-e azt az állítást, hogy a választások és a demokratikus eljárások nem pusztán díszletek, hanem valódi döntéshozatali mechanizmusok, amelyek lehetőséget adnak a társadalom sokszínű akaratának kifejezésére. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a választásoknak valódi tétjük van, akkor meg kell követelnünk azokat a garanciákat, amelyek biztosítják, hogy mindenki egyenlő esélyekkel vehet részt bennük. Ha pedig belátjuk, hogy a demokratikus folyamatok tartalmi kiüresítése zajlik körülöttünk, akkor ennek megfelelően kell gondolkodnunk arról is, hogy milyen eszközök maradtak a politikai akarat érvényesítésére.
Szabó Máté
a TASZ szakmai igazgatója
