A legkiszolgáltatottabbak védelme helyett csak látszatintézkedéseket végez a Nemzeti Megelőző Mechanizmus
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a kínzástól és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódtól megvédjék. Szerencsére sokaknak egyáltalán nem kell ilyesmitől tartania, de vannak olyanok, akik alappal félnek ettől a mindennapjaikban. Azok az emberek, akik valamiért egy, a világ elől elzárt helyen élnek, és megfosztották őket szabadságuktól, teljesen kiszolgáltatottak ilyen szempontból is. Erre reagál az ENSZ Kínzás Elleni Egyezménye és ennek Fakultatív jegyzőkönyve, az OPCAT (Optional Protocol to the Convention Against Torture), amit Magyarország törvényben hirdetett ki 2011-ben. Az OPCAT célja, hogy megerősítse azoknak a védelmét az embertelen bánásmóddal szemben, akik fogvatartottként élnek valahol. Az OPCAT alapján fogvatartási helynek nem csak börtönök vagy más büntetésvégrehajtási helyek számítanak, hanem bármilyen intézmény, amit az érintett nem hagyhat el önkéntesen. Így tehát ide tartoznak olyan intézmények, ahol a TASZ Egyenlőségprojektjének ügyfelei élnek: a gyermekotthonok, fogyatékossággal élőket gondozó szociális intézmények és a pszichiátriai zárt osztályok is.
Magyarországon az Alapvető Jogok Biztosa látja el az OPCAT szerinti feladatokat a kínzás és embertelen bánásmód megelőzése érdekében. A Nemzeti Megelőző Mechanizmus (NMM) feladata például, hogy a megelőzést szolgáló jobb intézkedésekre vonatkozó javaslatokat tegyen az érintett hatóságoknak és intézményeknek, és az is, hogy rendszeresen meglátogassa a fogvatartási helyeket, amiről nyilvános jelentéseket tesz közzé. Ennek célja, hogy ne maradhasson a négy fal között titokban minden, ami egy zárt intézményben történik. Bár az ombudsman a látogatásokon nem egyedül, hanem különböző szakemberekkel együtt vesz részt, a hatásköröket ő gyakorolja egy személyben.
A Covid-19 járvány idején még a korábbinál is fontosabbá vált, hogy a fogvatartási helyeket független szereplők ellenőrizzék és nyilvánosságra hozzák az ott látottakat, hiszen a látogatási tilalom és egyéb korlátozások miatt a fogvatartott emberek szinte teljesen el voltak zárva a külvilágtól. Jogvédő civil szervezetként nincs lehetőségünk bemenni ezekbe az intézményekbe annak érdekében, hogy dokumentálni vagy akár orvosolni tudjuk az ottani esetleges jogsértéseket, még akkor sem, ha valaki közvetlenül minket keres meg panaszával. Látogatást az NMM tehet, felé továbbítjuk a hozzánk érkező jelzéseket, és nekünk is az NMM jelentéseire kell támaszkodnunk, amikor információkat szerzünk arról, hogy egy-egy fogvatartási helyen milyenek a körülmények. Kiemelt jelentősége van tehát annak, hogy mi történik az NMM látogatásain, mit tartalmaznak az ezek alapján készült jelentések és ezeknek milyen következményei vannak, milyen ajánlások valósulnak meg.
A TASZ (többek között a Magyar Helsinki Bizottsággal és az Utcajogász Egyesülettel együtt) részt vesz az NMM munkáját segítő Civil Konzultációs Testületben, hiszen a gyermekvédelmi intézményekben és szociális otthonokban történt bántalmazások, jogsértések feltárása fontos célunk. A jelenlegi ombudsman, dr. Kozma Ákos 2019 szeptemberében, nem sokkal a Covid-19 járvány kirobbanása előtt lett az Alapvető Jogok Biztosa, és ezzel az NMM hatásköreinek gyakorlója. Hivatalba lépése óta azt vettük észre, hogy az NMM működése egyre formálisabbá vált annak ellenére, hogy a járvány idején talán még nagyobb szükség lett volna az alapos vizsgálódására, a hatékony fellépésre és a nyilvános kommunikációra. A járvány kezdetétől a Biztos előre bejelentett látogatásokat kezdett tenni a fogvatartási helyeken. Ez lényegében ellehetetleníti, hogy valós képet kaphasson egy-egy intézmény működéséről, hiszen a vizsgált intézmény így fel tud készülni a látogatására. Mivel az NMM-hez kapcsolható hatásköröket az alapjogi biztos egymaga gyakorolja, hiába dolgoznak az OPCAT főosztályon olyan szakemberek, akik elleneznék a látogatások előre történő bejelentését, a vizsgálat és a jelentések egyre felületesebbé válását, ők nem dönthetnek ezekről a kérdésekről.
Megfigyelésünk alátámasztására áttekintettük az összes, 2020 és 2021 között készült jelentést, amelyek gyermekvédelmi intézményekben és szociális otthonokban készültek. Ennek során az Association for the Prevention of Torture (APT) által készített útmutatóra támaszkodtunk. Az APT az EBESZ-ODIHR-rel és számos nemzeti NMM-mel együttműködve kialakított egy szempontrendszert ahhoz, hogy a járvány idején hogyan monitorozhatnak hatékonyan továbbra is a nemzeti NMM-ek. A fontosabb szempontokat és a jelentések ezeknek való megfelelését ebben a táblázatban összegeztük.
Az APT által kialakított szempontok vizsgálata alapján összességében arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk vizsgált magyar OPCAT jelentések nagy része nem felel meg az APT ajánlásainak, így a jelentések nem adnak valós és megalapozott képet a
látogatási helyszínekről.
2020-21 között mindössze 9 jelentés készült gyermekotthonról vagy szociális otthonról, pszichiátriai zárt osztályról pedig egy sem. A 9 látogatásból 7 előre bejelentett volt (vagy nem derül ki, hogy az volt-e), és csak kettőnél rögzítették, hogy nem előre bejelentett volt. Fontos kiemelni, hogy a két be nem jelentett látogatás volt az, amelyeknél az ombudsman nem volt jelen, csak a hivatal szakemberei. Ezeken az alkalmakon valamennyi, ill. 37 érintettel készítettek interjút, míg amikor jelen volt az ombudsman, átlagosan 4-6 érintettel beszéltek csupán. Emellett kizárólag az ombudsman nélküli látogatásokon vontak be megbízott szakértőt, és kizárólag ezek voltak két naposak, nem pedig egy. Úgy tűnik tehát, hogy a hivatal munkatársai szeretnének minél hatékonyabb vizsgálatot lefolytatni, ezt viszont a Biztos személye inkább gátolja, mint segíti.
Az ombudsman jelenlétében történt látogatásokon nem vizsgálták behatóan sem a panaszjog érvényesülését, sem a kapcsolattartás valódi nehézségeit és ennek alternatív megoldásait, nem tekintették át részletesen és módszeresen a bevezetett Covid szabályzatokat és ezek érvényesülését, csupán példálózó jelleggel említik ezeket a jelentések. A helyszínek kiválasztási szempontjai a legkevésbé sem egyértelműek, érdemi nyilvános kommunikáció, figyelemfelhívás és az érintettek helyzetére történő érzékenyítés szinte soha nem történik, csak a biztosról készült fotók kerülnek fel a hivatal honlapjára. Ráadásul abban az esetben, amikor az ombudsman nem volt jelen a látogatáson, a jelentés konkrét, érdemi és az intézmény működését jelentősen befolyásoló ajánlásokat fogalmaz meg, a többi esetben ilyet a jelentés nem tartalmaz, inkább a padok vagy más berendezési tárgyak felújítását kéri számon. Habár a
gyermekotthonok látogatásának célja sok esetben a gyerekek állapotának felmérése volt, a gyerekek véleménye, nehézségei nem vagy csak nagyon felületesen jelennek meg a jelentésben. Arra viszont kitér egy jelentés, hogy egy gyermekotthonban “vandál rombolásokat” követtek el a gyerekek, amivel kifejezetten őket tünteti fel rossz színben az ombudsman, nem pedig az intézményen kéri számon, hogy miért kerülhettek ilyen zaklatott állapotba az ott nevelt traumatizált, családjuktól elválasztott gyerekek. Egy esetben azt is megállapítja a jelentés, hogy “rendbontás nem történt a feszültségek miatt”, mintha nem az intézmény működését, hanem a gyerekek viselkedését lenne hivatott monitorozni az ombudsman. Mi több, egy kiskorú anyákat és gyermekeiket ellátó intézményről szóló jelentésben szintén az ellátottak magaviseletét vizsgálja az NMM és arról kérdezi őket, hogy szeretnének-e a közeljövőben testvért szülni gyermeküknek. Amikor a válasz nemleges volt, ezt az NMM számára “megnyugtató volt hallani”.
Habár a járványhelyzetnek már vége, a 2022-t követően készült jelentéseket is át fogjuk tekinteni, és reméljük, hogy e jelentések megalapozottabb képet nyújtanak majd a látogatási helyszínek valós állapotáról, illetve valóban az embertelen és megalázó bánásmód érdemi megelőzését szolgálják, nem pedig állami gondozásban élő gyerekeket állítanak be “vandál rombolónak”.
