A médiatörvény elemzése: első rész

A sajtóban „média alkotmánynak” nevezett átfogó médiatartalom-szabályozást fogadott el az Országgyűlés 2010. november 2-án, ami 2011. január 1-én lép hatályba.

A törvényjavaslatot egyéni országgyűlési képviselők nyújtották be, ezzel a kormánypártok megkerülték az átlátható jogalkotásra, a hatástanulmány készítésének kötelezettségére és a társadalmi egyeztetésre vonatkozó törvényi kötelezettségeket: a médiaszabályozási tervekről véleménynyilvánításra lehetőséget sem adtak, előzetes szakmai egyeztetések nélkül került az Országgyűlés elé a törvényjavaslat.

A TASZ az elfogadott törvény alapkoncepcióját vitatja: nem indokolható, hogy azonos szabályozásokat alkossanak minden médiatípusra. A sajtószabadságot komolyan vevők számára a szabadság a főszabály, annak korlátozását kell igazolni, és nem fordítva.

Összességében a TASZ álláspontja az, hogy a már elfogadott törvény szakmailag megalapozatlan, számos pontján alkotmányellenes, a szólás- és sajtószabadság indokolatlan, önkényes korlátozását eredményezi. Az alábbi szakaszok, a TASZ álláspontja szerint a törvény legkritikusabb elemei, amelyek számos helyen alkotmányos aggályokat vetnek fel. A TASZ az Alkotmánybírósághoz fordul és az alkotmányellenes szakaszok megsemmisítését kéri.

Sajtótermék definíciója

A törvény a sajtótermék definícióját úgy határozza meg, hogy abba valamennyi a napilap és más időszaki lap, tehát akár az évente legalább egyszer megjelenő rejtvényújság is, valamint az internetes újság vagy hírportál is beletartozik, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelyet valaki szerkeszt és elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából.

Ez tehát azt jelenti, hogy a törvény tartalmi követelményei, így a közerkölcs megsértésének tilalma a nyomtatott és az internetes sajtó mellett akár egy hirdetéseket tartalmazó blogra is kiterjed. Ez a tartalmi előírás indokolatlan és súlyosan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

Közerkölcs követelménye

Nem előzmény nélküli a magyar sajtó történetében, hogy a sajtószabadság általános korlátjaként a definiálhatatlanul tág „közerkölcsöt” határozza meg a jogalkotó: így tett az egypártrendszer parlamentje a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 3.§ (1) bekezdésének elfogadásakor. A médiát- és a sajtót újraszabályozni hivatott törvénnyel szemben az egyik elvárás lett volna, hogy az idejétmúlt korlátozásokat hatályon kívül helyezze. Indokolatlanul korlátozza a sajtószabadságot az a definiálhatatlan normatív előírás, hogy semelyik médiaszolgáltatás nem sértheti a közerkölcsöt.

Bárkinek a nyílt vagy burkolt megsértése, kirekesztése

A törvény kimondja, hogy semmiféle médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére. Ezzel a jogalkotó olyan újságírást követel meg, amely súlyosan sérti a sajtószabadságot, hiszen a kritika lehetőségét vonja meg a sajtótól.

Nyilvántartásba vétel

A TASZ a törvényjavaslat nyilvánosságra kerülése óta azt az álláspontot képviseli, hogy alkotmányosan nem alátámasztható valamennyi médiaszolgáltató működését nyilvántartásba vételhez kötni. A TASZ álláspontja szerint maga a regisztrációs kötelezettség is ellentétes a sajtó szabadságával, ha az semmilyen legitim célt nem szolgál. A törvény nem tesz mást, mint általános jelleggel, differenciálás nélkül törvényi alapot teremt az anonim internetes közlések felszámolására, valamennyi médiaszolgáltató – így a honlapok fenntartói, a gazdasági célú blogok – bejelentéshez kötésére és akár eljárási díj megfizetésére. A sajtószabadság gyakorlását bármilyen előzetes közhatalmi aktushoz kötni, csakis akkor alkotmányos, ha a legitim jogalkotói célhoz képest szükséges és arányos a jogalkotó által választott eszköz. A nyilvántartásba vétel igazolható olyan médiaszolgáltatás esetén, amely korlátos erőforrást használ (frekvencia) vagy állami forrásból működik. Ilyen igazoló indok azonban nem áll fenn – például – egy internetes oldalak vagy a nyomtatott sajtó esetén, amelyet technikai korlátozás nélkül bárki indíthat.

A törvény elfogadásának időpontjában, a homályos megfogalmazás miatt, nem derült ki, hogy a jogalkotó kikre kívánja kiterjeszteni a regisztrációs kötelezettséget. Az azóta beterjesztett „a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról” szóló törvényjavaslatból tudjuk, hogy minden médiatípusnak, így televízió, rádió, nyomtatott és internetes sajtó számára kötelezővé teszi a nyilvántartásba vételt.

Forrásvédelem

A törvény 2011. január 1-től felszámolja a forrásvédelmet. Annak ellenére, hogy számos progresszív nemzetközi szabályozás közül választhatott volna a magyar jogalkotó. Számos amerikai tagállam pajzs-törvénye (shield-laws), vagy éppen az Emberi Jogok Európai Bíróságának több ítélete is iránymutatásul szolgálhatott volna (Sanoma Uitgevers B.V. v. The Netherlands, 2010). Azonban a törvény értelmében csak azok a források védettek, ahol az információ „közzétételéhez közérdek” fűződött. A meghatározhatatlan közérdek fogalomhoz kötött védelmi jog nem bír alanyi jogi jelleggel. Azzal a törvényi fordulattal, miszerint az újságíró „kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére kötelezhető” a bíróság vagy bármely hatóság által, ha a nemzetbiztonság és a közrend védelme érdekében, vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy akár megelőzése érdekében is azt jelenti, hogy a forrás felfedésére gyakorlatilag bármilyen homályos okra hivatkozva kötelezhető az újságíró, ehhez még bírói döntésre sincs szükség.
Az elhibázott szabályozásra mutat rá az is, hogy a törvény hallgat az eljárási törvényekkel (elsősorban a büntetőeljárással) való összhangról.

Szerkesztői szabadság korlátozása

A modern sajtóviszonyoktól idegen tartalmi alapú követelményeket állítani a sajtóval szemben. Tartalom alapú szabályozás legfeljebb a közmédia számára írható elő, ott is a belső pluralizmus biztosítás érdekében. A tartalmi követelmény mögött valamilyen igazolásnak kell állnia. A törvény előírja, hogy ezek a szolgáltatók kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni.
A szerkesztői szabadságot súlyosan korlátozhatja az, ha a tájékoztatási tevékenységet végző televíziók és rádiók, valamint a lekérhető médiaszolgáltatók nem maguk dönthetik el mit tartanak relevánsnak egy hírműsorban.