A miniszterelnök támogatását kérjük, hogy egy gyerek se nélkülözzön az Európai Unióban

A gyerekszegénység felszámolásához kéri Orbán Viktor miniszterelnök támogatását a páneurópai Eurochild gyermekjogi és gyermekjóléti hálózat, valamint a Gyermekjogi Civil Koalíció, amelynek tagjaként a TASZ is aláírta a kormányfőnek címzett levelet.

A levél apropója, hogy a miniszterelnök 2020. július 17-én és 18-án részt vesz az Európai Unió csúcstalálkozóján, ahol megvitatják a következő hét év uniós költségvetését. Az aláíró szervezetek azt kérik Orbán Viktortól, hogy támogassa kezdeményezésüket, amelynek értelmében az Európai Szociális Alap Plusz 5 százalékát a gyermekszegénység felszámolására különítenék el az EU összes tagállamában.

Emlékeztették a kormányfőt, hogy még most is csaknem 23 millió gyermek nő fel szegénységben az uniós országokban, Magyarországon minden negyedik gyermeknek nélkülöznie kell a megfelelő élelmet, a biztonságos és támogató környezetet. Bár a koronavírus miatt szükségessé vált korlátozó intézkedések megvédték a vírustól a magyar embereket, az eddig is szegénységben élő gyerekek még szegényebbé és kiszolgáltatottabbá váltak az iskolabezárások, munkahelyi elbocsátások, kiszámíthatatlan életkörülmények következtében.

Mindezek következtében még nagyobb erőfeszítésekre van szükség a gyermekszegénység felszámolásához, a rászoruló családok és a gyermekvédelmi rendszer támogatásához. Az Európai Unió a világ egyik leggazdagabb régiójaként egyetlen gyermeket sem hagyhat egyedül, szegénységben és kiszolgáltatottságban felnőni – ezért kéri Orbán Viktor támogatását is az Eurochild és a Gyermekjogi Civil Koalíció.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A babák újra a polcon

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./

Ön kért ma már engedélyt a gyerekei neveléséhez?

Ma két családnak kézbesített a posta gyámhivatali határozatot, két szülőpár várta hónapok óta, tűkön ülve az évente ismétlődő vizsgálat eredményét. A döntés nem kisebb súlyú, mint a gyermekeik - egyik család esetében három, másikuk esetében öt kisgyerek – sorsa: az egymástól távol töltött hónapok, sőt évek után, végre kiérdemelték-e, hogy újra ők lehessenek „Anya” és „Apa”, hogy ne kelljen a havonta egyszer egy órára engedélyezett láthatáson a faliórára meredve rettegni a percek fogyásától.

Családok mennek tönkre az állami szervek tehetetlensége miatt

Míg egy-egy gyerek szüleitől való elszakítására elég pár óra és egy kétsoros hatósági döntés, addig az – akár indokolatlanul - kiemelt gyermek visszakapására hónapokat, de inkább éveket kell várni. A szülőknek be kell tartani a játékszabályokat, határidőket, de a hatóság úgy tűnik, nem köteles ugyanerre.