A régióra jellemző gondokkal küzd Szlovénia a HIV/AIDS-prevenció területén

A SKUC-MAGNUS és a TASZ között több mint egy éve van együttműködés HIV/AIDS-szel kapcsolatos kérdésekben. Legutóbb Budapesten, a februári East-East program keretében a TASZ által megrendezett konferencián dolgoztunk együtt a HIV/AIDS-szel élők jogai munkacsoportban. Már ezen a megbeszélésen is kiderült, hogy országaink hasonló gondokkal és problémákkal küzdenek mind a HIV/AIDS-megelőzés, mind a HIV-fertőzötteket sújtó stigma és diszkrimináció területén.

A mostani ljubljanai workshopon 3 prevencióval foglalkozó szervezet önkéntesei vettek részt. A szlovén, a horvát és a magyar HIV/AIDS-helyzetről tartott előadások után kialakult beszélgetésből kiderült, hogy a legsúlyosabb probléma a prevenció területén az egészségügyi kormányzat érdektelensége és hozzá nem értése. A HIV/AIDS-kérdést Szlovéniában is hasonlóan kezelik, mint Magyarországon: csak december 1-jén az AIDS-világnap alkalmával foglalkozik vele mind a sajtó, mind az egészségügyi kormányzat. Prevencióra évről évre kevesebb pénz jut, ez Szlovéniában 30,000 euro (kb. 8,5 millió forint, 4 forint/lakos), amit 3 civil szervezet kap. Nálunk hasonlóan kevés állami forrásra számíthatnak a HIV/AIDS-elleni küzdelemben részt vevő civil szervezetek. 2008-ban 15 millió forint jutott erre a célra, lakosonként 1,5 forint. Szlovéniának jelenleg nincs nemzeti AIDS stratégiája, az előző, 2003-ban lejárt stratégia óta nem sikerült újat írniuk a minisztériumban. Az új stratégia kidolgozása jelenleg is folyik, pozitívumként említhető, hogy minden HIV/AIDS-területen működő civil szervezetet bevontak a megírásába és hogy a parlament fog szavazni róla, ezzel nagyobb nyomást gyakorolva a szlovén nemzeti AIDS bizottságra és közvetlen parlamenti ellenőrzés alá kerül a stratégia végrehajtása.

Magyarország ugyan rendelkezik AIDS-stratégiával, de, az egyébként jól megírt dokumentumból, szinte semmi nem valósult meg: gondok vannak a HIV-szűréssel, nincsenek átfogó, az egész lakosságnak illetve célcsoportoknak szóló felvilágosító programok, és a HIV-fertőzöttek mindennapi életét súlyosan érintő stigma és diszkrimináció csökkentésére irányuló programok is hiányoznak. A Nemzeti AIDS Bizottság idei első ülésén, április 28-án határozott a 2009. évi prioritásokról, amelyek nem sokban térnek el az előző éviektől, tehát idén sem várható több pénz vagy akár több figyelem a HIV/AIDS-kérdésre.

Május 9-én, szombaton találkoztak a szlovén HIV-fertőzötteket tömörítő egyesület tagjai. Erre a találkozóra engem is meghívtak. A kötetlen beszélgetés során kiderült, hogy Szlovéniában is hasonló problémákkal küzdenek a HIV-fertőzöttek. Az általános stigma és a lakosság tájékozatlansága miatt titkolniuk kell státuszukat, ami bizonyos esetekben még jobban megnehezíti a fertőzöttségükkel való megbékélés folyamatát. Súlyos problémát jelent, csakúgy, mint Magyarországon, hogy a nem HIV-vel kapcsolatos orvosi ellátásuk során is rengetegszer éri őket diszkrimináció. Az egészségügyben dolgozók gyakran visszautasítják ellátásukat, főleg igaz ez olyan területekre, ahol vérrel való érintkezés is előfordulhat, például a fogorvosnál. Az orvosképzésből hiányzik, vagy nem kapnak kellő hangsúlyt a HIV-fertőzés és a HIV-fertőzöttek ellátása, így az orvosok, ápolók sem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, félnek a betegektől és a megfertőződés veszélyétől. Magyarországon a HIV-fertőzötteket segítő PLUSS Egyesület is számos hasonló esetről számolt már be, mindeddig süket fülekre találva az Egészségügyi Minisztériumban és a Nemzeti AIDS Bizottságban. Létezik ugyan egy jól működő HIV/AIDS prevenciós továbbképzés szakdolgozók és orvosok részére, amelyen a Szent László Kórház orvosai mellett HIV-fertőzöttek is részt vesznek, az erre szánt pénz azonban nagyon kevés, ezért még mindig csak nagyon kevés orvost érnek el vele. Az egészségügyi dolgozók továbbképzése nem csak a diszkrimináció csökkentése miatt fontos, hanem mert az esetleges HIV-fertőzés lehetőségének a felismerésével csökkenteni lehetne azok számát, akik nagyon rossz állapotban, vagy túl későn kerülnek gondozásba.

A budapesti konferencia megállapításai és a szlovéniai megbeszélés is azt mutatják, hogy Közép-Európa országai jelenleg még szerencsés helyzetben vannak, hiszen a legalacsonyabb fertőzöttségi mutatókkal rendelkeznek, ha viszont továbbra sem lesznek hatékony megelőzési és felvilágosító programok, ha kormányaink továbbra is elbagatellizálják a HIV/AIDS-kérdést, hamarosan nagyon súlyos problémákkal és a fertőzöttek számának drasztikus emelkedésével fogunk szembenézni.