A szabálysértési bírságok tovább büntetik azokat, akiknek valójában segítségre lenne szüksége
Az Országgyűlés szakmai egyeztetés nélkül döntött: szeptember 1-től megemelik a szabálysértési bírságok összegét. Az emelés független attól, hogy az érintett milyen szabálysértést követett el és milyen vagyoni helyzetben van. Súlyos problémának tartjuk, hogy a jogalkotó láthatóan egy szimpla költségvetési kérdésnek tekinti a szabálysértési bírságolást, amitől plusz bevételt remél.
Szabálysértést követ el az a szülő, akinek a gyereke a megengedettnél többet hiányzik az iskolából vagy az óvodából. 2020-ban emiatt összesen nagyjából 35 millió forintnyi pénzbírságot szabtak ki, 2022-ben viszont már ennek több mint háromszorosát, azaz több mint 105 millió forintnyi pénzbírságot. A bírságok összegének növekedése miatt pedig ez a szám várhatóan csak tovább fog nőni. Ha a szülő a bírságot nem tudja megfizetni – ami gyakran előfordul -, akkor gyakorlatilag automatikusan elzárásra változtatják a büntetést, vagyis börtönbe kell vonulnia. Ez azt jelenti, hogy a szülő, aki rossz anyagi helyzetben van, és nem tudja a szeptembertől az akár 200 ezer forintra rugó bírságot befizetni a gyermeke iskolai hiányzása miatt, akár egy hónapot is elzárásban tölthet. Erről a gyakorlatról már az ombudsmanhelyettes is megállapította, hogy súlyosan sérti a gyermeki jogokat. Ehelyett arra lenne szükség, hogy az iskolai lemorzsolódás valódi okaira reagáljon az állam, hatékony oktatáspolitikai módszertant dolgozzon ki, ne pedig börtönbe zárja a hiányzó gyerekek szüleit, hiszen ezzel semmi nem oldódik meg.
Egy másik tényállás, ahol értelmetlen a bírságok összegének növelése, a koldulás. 2022-ben nagyjából 52 millió forintnyi szabálysértési pénzbírságot szabtak ki a hatóságok koldulás miatt. Ebből körülbelül 1 millió forintot tudtak befizetni azok, akik koldulásra kényszerültek és emiatt az állam megbírságolta őket. A maradék 51 millió forintnyi bírságot minden ügyben automatikusan elzárásra változtatták, hacsak az érintett nem kért helyette közérdekű munkát, de erről a lehetőségről sokan nem tudnak. Hozzánk is érkezett olyan megkeresés, amikor valakit 150 ezer forintnyi bírsággal sújtottak, mert az úttesten koldult. Nyilvánvaló, hogy a bírságot nem tudta befizetni, és ez a legkevésbé sem tudja visszatartani attól, hogy a jövőben pénzt kérjen másoktól. Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy korábbi ügyben már kimondta, hogy a koldulás miatt kiszabott nagy összegű bírság aránytalan volt és olyasmi miatt büntette az érintettet, ami a túléléséhez nélkülözhetetlen volt. Ennek ellenére Magyarországon csak tovább emelkednek ezek a bírságösszegek is, amit hajléktalan és koldulásra kényszerülő emberek képtelenek lesznek befizetni, a költségvetéshez nem fognak hozzájárulni, ehelyett börtönre váltják a büntetésüket.
Számos hasonló szabálysértési ügyet említhetnénk, az autó rossz műszaki állapotától kezdve a pár száz forint értékű tüzifa lopáson túl, egy közös van bennük: a valódi problémára nem reagálnak, a társadalmat nem óvják meg semmilyen veszélytől, csak mélyítik az egyébként is meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket és súlyosbítják a már kialakult hátrányokat. A szabálysértési bírságok összegének növelése semmiféle megoldást nem nyújt ezekre a problémákra, csak még súlyosabban bünteti azokat, akiknek elsősorban segítségre lenne szüksége. A Szabálysértési Munkacsoport (Helsinki Bizottság, TASZ és Utcajogász Egyesület) más tagjai itt írtak bővebben a módosítás körüli problémáról.
A szabálysértési bírságokra vonatkozó módosítást nem előzte meg annak feltárása, hogy milyen hatása lehet, egyáltalán milyen büntetőpolitikai vagy egyéb célok állnak mögötte, vagy kiket fog a leghátrányosabban érinteni a változás. A gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor épp olyan embereket sújtanak nagyon komoly összegű pénzbüntetéssel vagy helyszíni bírsággal, akik képtelenek azt befizetni. Ráadásul sokszor olyan cselekmény miatt történik a büntetés, ami vagy nem is veszélyes a társadalomra, vagy a szociális ellátórendszer feladata lenne, hogy reagáljon rá. A szabálysértési bírság ezekben az esetekben nemhogy megoldaná a problémát, hanem csak tovább ront a helyzeten.
A Szabálysértési Munkacsoportnak meggyőződése, hogy azok az igazán hatékonyan működő szabálysértési rendszerek, ahol a pénzbírság mértéke igazodik valamennyire ahhoz, amit a szabálysértő valóban képes kifizetni, a pénzbírság nem változtatható át szinte automatikusan elzárásra, és ahol olyan szankciók is alkalmazhatóak, amelyekkel a reszocializáció, a kárhelyreállítás és a sértettek érdekei kerülnek előtérbe. Ezeknek a szakmai szempontoknak kellett volna érvényesülniük a jelenlegi módosítás során is. A büntető-igazságszolgáltatásra nem tekinthet az állam pusztán költségvetési bevétel lehetőségként, ha egy igazságos és hatékony rendszert akar működtetni, nem pedig “szabálysértési ipart”.
