A szülőket nem lehet arra kényszeríteni, hogy válasszanak a gyerekük és az igazuk között

Az utóbbi hónapokban meglepődve, majd egyre nagyobb felháborodással tapasztaltuk, hogy több megye gyámhivatalában félretájékoztatják az ügyfeleket. Azt állítják a szülőknek, hogy ha kiállnak a jogaikért, nem kaphatják vissza a gyerekeiket. A legkiszolgáltatottabb szülők ilyen fokú félretájékoztatását nehéz másnak látni, mint hatalommal való súlyos visszaélésnek. A hatósági gyakorlat ellen pert kezdeményeztünk, és emellett kértük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI), hogy adjon iránymutatást a gyámhivatalok részére, megtehetik-e ezt az ügyfeleikkel. Friss állásfoglalásában nekünk adott igazat a minisztérium.

Évek óta, visszatérően halljuk a hozzánk forduló, kiszolgáltatott szülőktől azt, hogy a gyámhivatalban “lebeszélték” őket arról, hogy fellebbezzenek vagy pert indítsanak a döntés ellen, amellyel elszakították tőlük a gyerekeiket. A hivatalban olyanokat mondanak a kiszolgáltatott szülőknek, hogy előbb visszakapják a gyereküket, ha nem “ugrálnak”. Ezek a szülők általában egyetlen dologra vágynak, és arra mindennél jobban: visszakapni a gyermekeiket. Így aztán nem mernek jogorvoslattal élni, hiszen érzik, hogy teljes mértékben a hatóság jóindulatára vannak utalva.

Eddig erről a gyakorlatról csak a szülőktől értesültünk, de most a Borsod megyei gyámhatóság egy hivatalos döntésében is megjelent ez a jogellenes gyakorlat. . Először láttuk feketén-fehéren leírva, hogy mivel a szülők jogorvoslattal éltek a gyermekkiemelés ellen, ezért - ameddig az eljárás tart, - nem hajlandóak felülvizsgálni a gyermekek helyzetét, hiába javasolta szinte az összes szakember a mielőbbi hazagondozást.

A hatóság felháborító döntését olvasva minden létező formában (telefonon, e-mailben, jogi beadványban) igyekeztük elérni, hogy vonják vissza a döntést. Jeleztük, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint a hatóság feladata éppen az lenne, hogy mielőbb hazagondozza a gyerekeket, amint a család körülményei rendeződnek. Súlyosan jogsértő, ha csak azért, mert a szülők kiálltak az igazukért, és jogorvoslattal éltek a gyermekek kiemelése ellen, a családnak akár még évekig kelljen szétszakítva élnie. A gyámhatóság hivatkozása, miszerint a gyerekkiemelés indokoltsága egy “előkérdés” ahhoz, hogy felül lehessen vizsgálni a család aktuális helyzetét, nyilvánvalóan téves. Hiszen attól még, hogy az adott pillanatban akár jogszerű is volt egy gyermekkiemelés (mondjuk mert krízis állt be a család életében), abból nem következik, hogy négy hónappal később, mire a család rendezte a körülményeit, ne lehessen hazaadni a gyermekeiket. Sőt, a gyermekvédelmi törvény szerint épp ez a feladata a hatóságnak. A gyámhivatalnak azonban hiába jeleztük mindezt, telefonról e-mailre irányítottak át, leveleinkre pedig nem válaszoltak érdemben.

Ezen a ponton a gyámhatóság felettes szervéhez fordultunk: az EMMI-től kértünk állásfoglalást. A minisztérium meglepő gyorsasággal küldte el válaszát, melyben részletesen megindokolva támasztotta alá érveinket, és tette tökéletesen egyértelművé, hogy a gyámhivataloknak nincs joga “zsarolni” az ügyfeleit. Nem kényszeríthetik őket arra, hogy választaniuk kelljen a gyermekeik és aközött, hogy kiálljanak az igazukért.

Örülünk a minisztérium egyértelmű állásfoglalásának, és reméljük, minél több gyámhivatalhoz és gyermekvédelmi szakemberhez eljut a híre.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Hiányzó emlékek: kampány a családok újraegyesítéséért

Ma Magyarországon a nagy szegénységben élő családok tömegei veszítik el a gyermekeiket rossz anyagi körülményeik, illetve a diszkriminatív gyermekkiemelési gyakorlat miatt. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) új kampányában országjárással, szakmai eseményekkel, a nyilvánosság különböző fórumait használva keresi a magyar polgárok figyelmét, illetve petíció indításával gyakorol nyomást a döntéshozókra, hogy egy gyermeket se szakíthassanak el a családjától a szegénység miatt.

A babák újra a polcon

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./

Ön kért ma már engedélyt a gyerekei neveléséhez?

Ma két családnak kézbesített a posta gyámhivatali határozatot, két szülőpár várta hónapok óta, tűkön ülve az évente ismétlődő vizsgálat eredményét. A döntés nem kisebb súlyú, mint a gyermekeik - egyik család esetében három, másikuk esetében öt kisgyerek – sorsa: az egymástól távol töltött hónapok, sőt évek után, végre kiérdemelték-e, hogy újra ők lehessenek „Anya” és „Apa”, hogy ne kelljen a havonta egyszer egy órára engedélyezett láthatáson a faliórára meredve rettegni a percek fogyásától.