A Társaság a Szabadságjogokért álláspontja a zászlóégetésről

Egy politikai közösség zászlajának nyilvános elégetése vegytiszta esete a politikai vélemény szavak nélküli, szimbolikus kifejezésének. Egyértelmű szimbolikája azzal függ össze, hogy a zászlóégetés nyilvános aktus, politikai véleménynyilvánítás. Ugyanakkor önmagában véve teljesen ártalmatlan abban az értelemben, hogy fizikailag semmilyen kárt nem okoz. Fel sem idézi az erőszakot, amennyiben csak a vélemény kifejezéséről szól, és nem járul hozzá további cselekvésre való felhívás.

Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy a nemzetállamok történeti, etnikai vagy politikai közösségek-e, illetve hogy az államszövetségek csupán érdekközösségek, vagy elvek és értékek mentén is szerveződnek. Zászlóik elégetése azonban a velük szembeni nyilvánvaló politikai ellenszenv kifejezése. Az ellenszenv ilyen kinyilvánításával természetesen lehet egyetérteni vagy azt elutasítani, lehet sértőnek találni vagy azonosulni vele. Egyet nem lehet vele tenni: jogszabályokkal tiltani.

Mindez nemcsak a zászlóégetésre igaz. Ugyanezek a megfontolások érvényesek a jelképek viselésére, idézzék azok a legsötétebb önkényuralmat, vagy a nemzeti jelképek kifigurázására, mégoly silány stílusban adják is elő. Mint ahogyan a blaszfémiára, a szarkazmusra, a káromkodásra, a gúnyolódásra is, akár politikaiak, akár nem.
„A véleménynyilvánítás szabadsága […] tulajdonképpen „anyajoga” többféle szabadságjognak, az un. „kommunikációs” alapjogoknak. […] Ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. […] Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele.” (30/1992. (V. 26.) AB határozat).
Amíg nem társul hozzá erőszak, vagy erőszakra való felhívás, addig a zászlóégetés nem tekinthető bűncselekménynek, nem minősül garázdaságnak. Amíg csak ellenszenvet kifejező véleménynyilvánítás, addig a szólásszabadság alkotmányos oltalma alatt áll, azaz még szabálysértést sem valósít meg. A TASZ szerint a szabadságnak csak ez a felfogása áll összhangban az Európai Unió elveivel és értékeivel – akkor is, ha a szabadságot ezekkel az elvekkel és értékekkel szemben gyakorolják. Az Alkotmánybíróság ítélete ugyanis azt is tartalmazza, hogy éppen a békés véleménynyilvánításnak és a népszerűtlen elképzeléseknek a hatósági üldözése jelenti a szabad társadalom ellenségeinek eszközét.
Budapest, 2012. január 19.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Nyertünk, mondhatsz nemet Paksra!

Mi történik, ha a magyar gazdaságtörténet legdrágább, orosz hitelből finanszírozott beruházása, a paksi atomerőmű bővítése ellen szóló érveket mutatnád be a saját honlapjaidon, és ehhez lefoglalod a stopaks.hu és a nopaks.hu domain neveket? Hát persze, hogy bepanaszol az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt., az óriásberuházás megvalósításának felelőse a domain-regisztrációs ügyeket elbíráló testületnél. Az ügyben győzött a szólásszabadság, maradhatnak a domainek, elindulhat az állampolgári tájékoztatás.

Súlyosbító ítélet született Vágvölgyi és az Index ellen

Ma született ítéletében a másodfokú bíróság részben megváltoztatta a korábbi döntést, és 600-600 ezer forint sérelemdíjat állapított meg mind Vágvölgyi B. András, mind az Index esetében abban a perben, amit Áder János indított ellenük a köztársasági elnök katonai fogdaügyében. Az ügyben Vágvölgyit a TASZ képviseli.

Szabadon felhasználható a TASZ beadványa

Közzétesszük a TASZ által a Lánglovagok Egyesület számára készített beadvány szövegét, és arra bátorítjuk a rendvédelmi szervek dolgozóit, hogy forduljanak az ombudsmanhoz, ha úgy érzik, az új szolgálati törvény korlátozza a jogaikat.