Alkotmánybírósághoz fordulunk a kötelező óvodáztatás alóli felmentés ellehetetlenítése miatt

A köznevelési törvény idén júliusban úgy módosult, hogy már nem öt-, hanem csak négyéves korig menthetők fel az óvodaköteles korú gyerekek a mindennapos óvodalátogatás alól. Álláspontunk szerint a módosítás alapjogokat sért, ezért alkotmányjogi panasszal fordultunk az Alkotmánybírósághoz, hogy elérjük a módosítás megsemmisítését.

Az alkotmányjogi panasz benyújtásától azt az eredményt várjuk, hogy ismét széles körben nyíljon lehetőség a gyermekek felmentésére az óvodába járás alól. Mivel az óvodalátogatás hároméves kortól kötelező, az óvodáskorú gyermekek intézményi neveléséről lényegében az állam dönt – a felmentés kezdeményezése a szülő egyetlen eszköze, hogy befolyása legyen a saját gyermeke nevelését érintő állami döntésre. A felmentés lehetőségének újbóli kiszélesítése ezt az eszközt adná vissza a szülő kezébe.

A TASZ a panaszt két olyan ügyfél képviseletében nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz, akiknek a kisfia még az év vége előtt betölti a negyedik életévét, ezért felmentést erre a nevelési évre már nem kaphatott. A szülők szerették volna, ha gyermekük még otthon marad, mert decemberre várják testvére érkezését, és úgy ítélték meg, hogy az új családtag érkezése elég nagy kihívás lesz önmagában is, amit nem szükséges egy új közösségbe történő beszoktatással tetézni. Szempontjaikban az is közrejátszott, hogy a kisfiú korábban sokat küzdött a bölcsődébe való beszokással, családi összefogással pedig viszonylag könnyen meg tudták volna oldani a felügyeletet, bevonva abba a pedagógus végzettségű nagyszülőket is. Tervük az volt, hogy a kisfiú egyelőre intézményen kívüli programokon szerezzen közösségi tapasztalatokat és egy évvel később úgy menjen óvodába, hogy közte és testvére között már erős kötődés alakult ki. A semmiből jött, a nyáron kihirdetett és a kihirdetést követő nyolcadik napon hatályba is lépett módosítás kisfiuk esetében a felmentést kizárta, korlátozva a szülőknek azt a jogát, hogy az Alaptörvényben biztosított nevelési jogukkal élve úgy gondoskodjanak gyermekükről, ahogyan az szerintük a gyermek érdekét a legjobban szolgálja.

A kötelező óvodáztatás kérdését az Alkotmánybíróság az ombudsman indítványára korábban már vizsgálta [3046/2013. (II. 28.) AB határozat]. A kötelező óvodai részvétel előírása korlátozza a szülői nevelési szabadságot. Ez csak akkor nem sérti az Alaptörvényt, ha kiállja a szükségességi-arányossági teszt próbáját. A határozatban az Alkotmánybíróság a tesztet lefolytatva úgy érvelt, hogy a gyermek testi és szellemi fejlődése ezen belül az iskolai tanulmányok előkészítése szükségessé teszi az óvodai nevelést. Kérdés azonban, hogy az óvodai részvétel kötelezővé tétele nem korlátozza-e aránytalanul a szülők jogát. A korlátozás ugyanis csak akkor lehet alkotmányos, ha az arányban áll a kitűzött céllal, ez pedig attól függ, hogy milyen széles körben érvényesül az óvodalátogatás alóli felmentés lehetősége. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kötelező óvodai részvétel előírása kifejezetten azért nem volt aránytalannak (és így alkotmányellenesnek) tekinthető, mert a felmentés lehetősége mindkét olyan évre nyitva állt, amelyben az iskolai oktatásra való felkészítés még nem az óvodai nevelés elsődleges célja. A nyáron hatályba lépett törvénymódosítás viszont pontosan ennek vetett véget: a felmentés lehetősége már nemcsak az utolsó, iskolaelőkészítő évben, hanem az azt megelőző évben is kizárt. Éppen ezért az új szabályozást az Alkotmánybíróság előtt az Alkotmánybíróság saját érveivel tudtuk támadni: ha a kötelező óvodáztatás az Alkotmánybíróság szerint csak azért volt 2013-ban alkotmányos, mert a gyermekeket az iskolaelőkészítő év kivételével bármikor fel lehetett menteni alóla, akkor a most hatályos szabályozás alkotmányossága már semmi esetre sem igazolható. Indítványunkban ezen kívül arra is kitértünk, hogy a módosítás a kihirdetést szinte azonnal követő hatályba léptetése egyáltalán nem adott módot arra az érintett szülőknek, hogy a megfelelő óvoda kiválasztásával fel tudjanak készülni az új szabályozásra, ezért a nevelési szabadsággal összefüggésben a jogállamiságból levezethető jogbiztonság követelménye is sérült.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban a jogszabály értelmében „észszerű időn belül” hozza meg döntését – bízunk benne, hogy ez az ügyünk nem csatlakozik majd azoknak a sorába, amik már több száz vagy akár több ezer napja várakoznak arra, hogy az AB eldöntse őket. Abban is bízunk, hogy a testület kitart saját korábbi gyakorlata mellett, és orvosolja a parlament által a szülői nevelési szabadságon ejtett, szülők és családok ezreit érintő sérelmet azzal, hogy a kérdéses szabályt megsemmisíti.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Így védd meg a gyermeked az államosítástól!

A köznevelési törvény 2019 nyári módosítása a maradék szabadságot is igyekszik kiszorítani a rendszerből – gyakorlatilag államosítják a gyerekeket. A múlt héten végigvettük, hogy mik a legfontosabb változtatások, és arra is felhívtuk a figyelmet, hogy ez nem csak egy szűk réteg problémája: ez a közoktatási ámokfutás mindenkit érint. Nincs azonban veszve minden! A jogszabály sok esetben nem fogalmaz egyértelműen, de ezek a hiányosságok egyben lehetőséget is jelentenek. Ha az iskolához, a hatóságokhoz és a bírósághoz olyan érveket juttatunk el, amelyek a pontatlanul meghatározott fogalmakat úgy értelmezik, ahogy az valamennyi gyerek érdekét a leginkább szolgálja, akkor van esély arra, hogy pozitív, a családok, szülők és gyerekek alkotmányos szabadságát biztosító jogértelmezés alakul ki. Használjátok ezeket az érveket, hogy közösen kedvező jogértelmezést érhessünk el! Ebben az útmutatóban összeszedtük, hogyan lehet fellépni az egyes korlátozásokkal szemben. Ezekkel az érvekkel felvértezve bátran vágjatok bele a jogi eljárásokba – de ha kérdésetek van, vagy jogi képviseletre lenne szükségetek, keressétek a jogsegélyszolgálatunkat!

KISOKOS: Hit- és erkölcstan oktatás az iskolában

Mi tanítható az erkölcstan keretei között?


Az állami iskolákban erkölcstan óra helyett hit- és erkölcstan óra választható, ami a kötelező tanóra része. Az erkölcstan óra tartalmát és követelményeit a Nemzeti alaptanterv szabályozza, míg a hitoktatás tartalmának meghatározását és felügyeletének ellátását a törvény az adott egyház hatáskörébe utalja.