Anyák napján - távol a gyerekedtől

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de mit ünnepelhetnek ilyenkor azok a szülők, akiktől a szegénység miatt szakították el a gyerekeiket? A Város Mindenkié (AVM), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Utcajogász Egyesület kisfilmje három olyan édesanyát mutat be, akik évek óta keményen küzdenek, hogy visszaszerezzék gyermekeiket.

Andrea, Barbara és Gabi története jól mutatja, hogy míg az ellátórendszer és a közvélemény is gyakran a szülőket hibáztatja szegénységük miatt, a szegénység nem egyenlő azzal, hogy valaki rossz anya. A szegénység nem jelenti azt, hogy az anya nem gondoskodik a gyerekeiről, és azt sem, hogy hiányoznak szülői kompetenciái. Ma Magyarországon sok anyának még arra sem adnak lehetőséget, hogy egyáltalán bizonyítsa, képes szülőként helytállni, hiszen már a kórházból sem viheti haza gyerekét.

A három érdekvédelmi szervezet ezért Anyák napja alkalmából azoknak a szülőknek a helyzetére hívja fel kisfilmjével a figyelmet, akik ember feletti küzdelemmel próbálják magukat a felszínen tartani, gyermekeiket nevelni. A videó elkészülte óta Andrea és Gabi továbbra is együtt vannak gyermekeikkel, Barbara pedig újra együtt élhet kisfiával.

A filmben szerepelnek olyan jogvédelmi lehetőségek is, amelyek segíthetnek a szegénységben élő szülőknek, valamint segítséget is nyújtanak a szociális szakmában dolgozóknak.

A kisfilmet a Zöldpók Alapítvány készítette.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Hiányzó emlékek: kampány a családok újraegyesítéséért

Ma Magyarországon a nagy szegénységben élő családok tömegei veszítik el a gyermekeiket rossz anyagi körülményeik, illetve a diszkriminatív gyermekkiemelési gyakorlat miatt. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) új kampányában országjárással, szakmai eseményekkel, a nyilvánosság különböző fórumait használva keresi a magyar polgárok figyelmét, illetve petíció indításával gyakorol nyomást a döntéshozókra, hogy egy gyermeket se szakíthassanak el a családjától a szegénység miatt.

A babák újra a polcon

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./

Ön kért ma már engedélyt a gyerekei neveléséhez?

Ma két családnak kézbesített a posta gyámhivatali határozatot, két szülőpár várta hónapok óta, tűkön ülve az évente ismétlődő vizsgálat eredményét. A döntés nem kisebb súlyú, mint a gyermekeik - egyik család esetében három, másikuk esetében öt kisgyerek – sorsa: az egymástól távol töltött hónapok, sőt évek után, végre kiérdemelték-e, hogy újra ők lehessenek „Anya” és „Apa”, hogy ne kelljen a havonta egyszer egy órára engedélyezett láthatáson a faliórára meredve rettegni a percek fogyásától.