Az autizmussal és ADHD-val élő gyerekek kiszorulnak a közoktatásból
Majdnem minden ötvenedik gyermek kap a megszokottól eltérő viselkedésjegyei miatt autizmus spektrum zavar, illetve ADHD (hiperaktivitás és figyelemzavar) diagnózist. A diagnosztika fejlődésével robbanásszerűen nő az érintett gyermekek száma, ezen belül is leginkább a jó értelmi képességű gyermekek aránya. A változó igényekhez alkalmazkodnia kell az iskolarendszernek, ha minőségi oktatást kíván nyújtani minden tanköteles korú gyermek számára. Az autizmussal és ADHD-val élő tanulók oktatása az állami iskolákban jelenleg azonban rendszerszinten egyáltalán nem megoldott.
A tudomány fejlődésével egyre többet tudunk az autizmusra jellemző gondolkodásról. A környezet megváltozott észlelése, a környezetből beérkező ingerek feldolgozási sajátosságai alakítják ki azt a nagyon sokszínű atipikus viselkedésmintázatot, amit autizmus spektrum zavarnak hívunk. Az autizmus vagy az ADHD nem nevelés kérdése, hanem eltérő idegrendszeri működést jelent – máshogy vagyunk huzalozva, ezért vagyunk sokfélék.
Az autizmussal és ADHD-val kapcsolatos kognitív kutatásokból már rengeteget tudunk a tünetegyüttesek jellemzőiről. Ezek a kutatások azért fontosak, mert minél jobban értjük, hogy mi történik az érintett személyek fejében, annál sikeresebben tudjuk őket támogatni. A kutatásoknak köszönhetően ma már rendelkezésünkre állnak úgynevezett evidence-based, tudományosan bizonyított fejlesztő terápiák, amelyek a hatékony oktatás zálogát jelentik.
Az elmélet és a gyakorlat között azonban szakadék tátong. A szükséges fejlesztések (például kognitív viselkedésterápia) a valóságban sokszor nem hozzáférhetők a köznevelés rendszerében. A többségi pedagógusok nem felkészültek módszertanilag, hogy autizmussal, illetve ADHD-val élő tanulókat oktassanak, vagy az eltérő idegrendszeri működés miatt gyakrabban kialakuló kihívást jelentő viselkedést (például egy dührohamot) megfelelően megelőzzenek, kezeljenek. Nagyon kevés autizmusbarát többségi iskola van, amely infrastrukturálisan és személyi feltételek tekintetében felkészült lenne az eltérő idegrendszerű gyermekek fogadására.
Az állami iskolarendszer leterhelt, a többségi iskolák a speciális iskolák gyógypedagógiai utazó hálózatából tudnak szakmai segítséget kérni. De forráshiány miatt gyakran nincsenek megfelelő képesítésű szakemberek, akik támogatni tudnák az integrációt. Az érintett gyermekek segítség nélkül maradnak a többségi iskolában, ami borítékolhatóan az integráció kudarcához vezet. Magától nem fog az együttnevelés valódi részvételhez vezetni, gyógypedagógusok hiányában az érintett gyermekek szociálisan izolálódnak, elmagányosodnak és folyamatos frusztrációval és stresszel teli iskolai kudarcok elé néznek.
Ezért kényszerűségből gyakran az egyetlen opció a magántanulói státusz. Ami esetükben azt jelenti, hogy mennyiségileg kevesebb és minőségileg alacsonyabb színvonalú oktatást kapnak, mint kortársaik, a sérülékeny csoportoknál ugyanis a magántanulóság az oktatás hiányát is jelenti. Az iskolarendszer bővítésére és rendszerszintű változásokra van szükség, hogy az autizmussal és ADHD-val élő gyermekek ne szoruljanak ki a közoktatás rendszeréből. A „Te hogy látod?” gyermekjogi kampányhoz kapcsolódóan készített kiegészítő szakmai anyagunkban (alább letölthető) bemutatjuk az érintett gyermekek helyzetét, kifejtve azokat a tényezőket, amelyek a mindennapos jogsérelmekhez vezetnek.
