A vita morális és jogi síkon zajlik. Akik ellenzik a kitörésre való megemlékezés megtartását, nagyrészt erkölcsi érvekkel támasztják alá az álláspontjukat – szerintük egy demokratikus jogállam nem adhat teret szélsőséges, gyilkos eszméket dicsőítő csoportoknak és állami (hatósági) eszközökkel, törvénnyel és előzetes rendőrségi cenzúrával kell fellépni az ellen, hogy Budapesten hasonló rendezvényt tartsanak. De morális érveket hangoztatnak azok is, akik a vonulás tudomásul vétele mellett foglalnak állást: szerintük minden véleménynek helye van a társadalomban, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága nem vethető alá semmilyen korlátozásnak.

Véleményünk szerint a rendezvény morális érveken alapuló, tartalmi alapú megtiltása több szempontból sem célravezető. A demokratikus közéletre és nyilvánosságra serkentő hatással van minden nyilvános rendezvény és megszólalás. Ez egy hatás-ellenhatás mechanizmussal írható le: a szélsőjobboldali vonulás aktivizálhat olyan csoportokat, amelyek ezzel kapcsolatban ki akarják majd fejezni a véleményüket, meg akarják mutatni, hogy nem értenek egyet a szélsőségesekkel. Antifasiszták, humanisták, elkötelezett baloldaliak, liberálisok és a konzervatívok, egyszóval a demokraták vonulhatnak az utcára, és mutathatják meg, hogy elutasítják a szélsőséges, emberellenes eszmék terjesztését.

Mit érhetünk el ezzel szemben a tiltással? Azt, hogy a vonulni vágyó szélsőjobboldaliak majd zárt magánterületen, vagy bejelentés nélkül szerveznek eseményt, és a velük egyet nem értők így nem fogják tudni, hol tüntessenek ellenük. Az eszmék és szándékok utat találnak maguknak, legfeljebb „illegalitásba vonulva”, a nyilvánosság felszíne alatt, de fennmaradnak. Eddig sem volt akadálya a becsületnapi rendezvény hatósági tiltása annak, hogy akik a nácikra és a nyilasokra akarnak megemlékezni, ezt teljesítménytúrákon háborítatlanul megtegyék. Ezzel szemben a hatóság által tudomásul vett és biztosított, de a közvélemény figyelme által kísért, és a nyilvános tiltakozásnak teret adó rendezvény megmutathatja, hogy a társadalom túlnyomó többsége elítéli a neonáci eszméket. Ennek jelei már most látszanak: civilek szerveznek ellendemonstrációt, és három budai kerület önkormányzata közös megemlékező eseményt tart az ostrom áldozatairól.

A morális érveket 2018 októberétől immáron jogi érvek is kiegszészítik: az új gyülekezési törvény ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a rendőrség megtiltsa a gyűlést, ha

a gyülekezés helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap, ami a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és
a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, és
ezáltal a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására.

A rendőrség a fenti szabályokra hivatkozva élt is a tiltás eszközével, de a bíróság a határozatát hatályon kívül helyezte, mert az nem volt kellően megalapozott. A tartalmi alapú korlátozásnak valóban ez az egyik buktatója: nem kellően kidolgozott mércék hiányában a fenti passzusok gyakorlatilag látnoki képességet várnak el a rendőrségtől. Ez lehetetlen helyzetbe hozza a hatóságot, mely a rendelkezésére álló hiányos adatok miatt spekulációra kényszerül, és végül hoz egy nem kellően megalapozott döntést. Ráadásul a fenti rendelkezés rengeteg konjunktív feltételt tartalmaz, amik közül több is szubjektív mérlegelés függvénye, vagy világos definíció hiányában önkényes döntéshozatalra adhat okot (ilyen pl. az országos jelentőségű történelmi emlékhely, vagy a bűnök áldozataira emlékeztető nap).

Sokszor elhangzik az az érv is, hogy jobb előzetesen tiltani, mint utólag oszlatni. A rendőrség maga is támaszkodik erre a tiltó határozat indokolásában: „A Gytv. 14. §-ában foglalt ezen tiltó ok bevezetése lehetőséget ad arra az eljáró gyülekezési hatóságnak, hogy ne az oszlatás eszközével éljen. Kerülje el, hogy egy esetleges oszlatás hírértékét a szélsőséges eszmék javukra fordíthassák.” Jól hangzó, de annál veszélyesebb álláspont ez. A gyűlés megtiltása nem garanciája az oszlatás elmaradásának: ha ugyanis a gyűlést a tiltás ellenére megtartják, akkor a rendőrség nem mérlegelhet, oszlatnia kell. A becsületnapi tiltással a rendőrség éppen ellentétes hatást válthat ki: a nácik azzal érhetik el a legnagyobb publicitást, azzal igazolhatják “kirekesztettségüket”, “üldözöttségüket”, ha a megtiltott gyűlést megtartják, és annak feloszlatását is elszenvedik.

Ezen a ponton hangsúlyozzuk, hogy egy gyűlést meg lehet tiltani, ha az mások jogainak és szabadságának sérelmével járna. Ez a korlátozás egyik legitim esete. Ilyen például, ha a rasszista tüntetést egy település cigánysorán, az ott élő romák ellen uszítva tartanak meg. De itt is látni kell azt, hogy a tiltás nagyon gondos mérlegelést igényel: önmagában az, hogy egy tüntetés, felvonulás, gyűlés provokatív, felháborító, sokaknak nem tetszik, még nem okozza mások jogainak és szabadságának sérelmét. Erre az esetre áll rendelkezésre az ellentüntetés lehetősége és az ellenvélemény kifejezésének számtalan másik formája, ami, mint arra már utaltunk, a demokratikus nyilvánosság kialakulása szempontjából üdvözlendő. Természetesen nem zárható ki, hogy egy gyűlésről a bejelentéskor rendelkezésre álló információk alapján még nem lehet eldönteni, hogy az jogsértő lesz-e vagy sem, így nem tiltható meg. Ilyen esetre azonban van is megoldás az új gyülekezési törvényben: a rendőrség korlátozhatja is a gyűlést, vagy előírhatja a rendezvény békés megtartásának feltételeit. És ilyenkor élesedik ki a rendőrségnek az a kötelezettsége is, hogy a nem jogsértő rendezvényeket biztosítania kell, ám ha jogsértővé válik, akkor azt fel kell oszlatnia.