Az új Országgyűlés első jogalkotási kezdeményezéseiről
A TASZ aggodalommal figyeli az Országgyűlés első rendes ülésnapján benyújtott jogalkotási javaslatokat. A kormányzati rendszer kialakításához szükséges módosítások mindig is részét képezték egy új ciklus kezdetének – ebben nem látunk kivetni valót. Ugyanakkor a Fidesz-KDNP első javaslatai ezen jóval túlmutatnak. Az Országgyűlés létszámának és a kisebbségek országgyűlési képviseletének Alkotmányba írásától az új választási rendszer megalkotásán és a büntető törvénykönyv szigorításán át a szociális rendszer módosításáig terjednek a beterjesztett javaslatok.
A Fidesz – KDNP által benyújtott javaslatok mögötti koncepciók megérettek a vitára. Ennek módja azonban nem az azonnali és érdemi vita nélküli jogalkotás, hanem a változtatások várható hatásainak felmérése, az érintett csoportokkal, a többi parlamenti párttal, a releváns állami intézményekkel, az ombudsmanokkal, a gazdasági szereplőkkel, társadalmi szervezetekkel és a szakértőkkel való egyeztetés.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 17. § – 18. § (1) előírja, hogy jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek-összeütközések feloldása azt szükségessé teszi, ezért a jogszabály megalkotása előtt – a tudomány eredményeire támaszkodva – elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit.
Ezt az előkészítő munkát nem spórolhatja meg magának az új Országgyűlés. A megalapozott és hosszú távra tervezett jogalkotásnak feltétele az is, hogy a jogrendszerünk alapjait lefektető törvényekhez ne kelljen túl gyakran hozzányúlni. Az ennek ellentmondó jogalkotás azt a veszélyt hordozza magában, hogy szétdarabolt, nem egységes, ellentmondásos jogszabályok születnek. Ez ellentétes a jogbiztonság alkotmányos elvével. Ezért érdemes más, régóta fennálló problémát is társadalmi és szakmai vitára bocsátani, hogy ne kelljen újra és újra hozzányúlni a törvényekhez. Ilyen kérdés például, a gondnokság alatt lévők választó jogból való kizárásának kérdése, amelynek megszüntetését több szakmai és érdekképviseleti szervezet évtizedek óta igyekszik elérni. A „három csapás” néven futó büntető törvénykönyv szigorítás várhatóan nem változtat az amúgy évről évre javuló bűnügyi statisztikán, a Holokauszt-tagadás helyett a nemzeti szocialista és kommunista bűnök tagadásának bevezetése úgy korlátozza a szólásszabadságot, hogy nem teremt nyugodtabb közéletet, a jogosítvány 8 általános iskolai osztály elvégzéséhez kötésének hatása ismeretlen a közlekedés biztonságára nézve, de emberek ezreit lehetetleníti el a munkától, az igazolatlan iskolai hiányzás esetén a családi pótlék természetbeni juttatása veszélyezteti a családok megélhetését.
A változtatások mellett és ellen számos érv hozható fel, ezek megismerhetővé tétele, az álláspontok ütköztetése a demokratikus állam alapja. Ha a parlamenti többség kétharmadának tudatában az ellenzék és a társadalom álláspontjának véleménye nélkül jogot alkot, az formailag megfelelő lehet ugyan, de szellemiségében nem felel meg a demokratikus jogállam fogalmának.
A TASZ arra kéri a Fidesz – KDNP frakciót, hogy a törvényjavaslatok benyújtása során a hatályos jogalkotási törvényben foglalt kötelezettségnek eleget téve készítse el a jogszabályok hatástanulmányait, tegye azokat közzé és hallgassa meg az adott tárgykör érintett szereplőit is. A TASZ határozott álláspontja, hogy a társadalmi konszenzus nélküli jogalkotás nagy veszélyeket rejt magában.
