Ha egy ismerősöd kannabiszt vagy amfetamint vásárol, nagyjából tudhatja, hogy mekkora mennyiségig minősül fogyasztónak, és mennyi felett számíthat terjesztőnek. A dizájnerdrogok esetében sokkal nagyobb a bizonytalanság: egyik nap szabálysértőként, a következőn viszont kereskedőként is kezelhet a törvény. Az Alkotmánybíróság szerint ez így teljesen rendben van.

A kábítószerek külön csoportját képezik azok az anyagok, amelyek új pszichoaktív szerként (más néven dizájnerdrogként) kezdték a pályafutásukat és később kerültek tiltólistára. Korábban már rámutattunk, hogy nyilvánossá tett kockázatelemzés híján a tiltólistára helyező eljárás is problémás, most azonban az Alkotmánybíróság gondoskodott egy újabb vitatható gyakorlat bebetonozásáról, amivel szubjektív elemek kerülnek a mennyiségi határok meghatározásába.

Pontos mennyiségi limitek vs. átlagos hatásos adag

A „hagyományos kábítószerként” (kannabisz, amfetamin, LSD, heroin stb.) tiltólistára került anyagok esetében a törvény pontos mennyiségi határokat jelöl ki a tiszta hatóanyag-tartalom alapján arra, hogy mi alapján határozzák meg a csekély, a jelentős és a különösen jelentős mennyiségeket. A csekély mennyiség felső határa például 0,5 gramm tiszta hatóanyag amfetamin és 2 gramm tiszta hatóanyag kokain esetében. A pontosan rögzített mennyiségek alapján, a lefoglalt szer bevizsgálását követően minden bíróságon azonos ítélet születhet arról, hogy az adott személyt csekély vagy jelentős mennyiségű kábítószerrel összefüggő cselekményt követett el.

Hasonló jogbiztonsági garanciát láthatunk az úgynevezett C-listára kerülő új pszichoaktív anyagok esetében. Itt a csekély mennyiség felső határa egységesen 2 gramm tiszta hatóanyag, tehát minden jogi eljárást ez a mennyiségi határ alakít.

Az új pszichoaktív anyagok azonban két év elteltével tiltólistára kerülnek – ha a kockázatelemzés mást nem indokol – és innentől lőttek a konkrét mennyiségi határoknak. A Btk. 461. § (4) bekezdése ezeknél a szereknél konkrét tömeg helyett „a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagját” teszi meg kiinduló mennyiségnek. Ennek a hétszerese a csekély mennyiség felső határa. Innentől egy húszas szorzóval jutunk el a jelentős, kétszázas szorzóval a különösen jelentős mennyiség felső határáig.

Na de mit kell érteni a „hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagján”? Alkalmas ez egy olyan objektív mennyiség meghatározásához, amivel a fogyasztó tudhatja, hogy az általa vásárolt mennyiség csekélynek vagy jelentősnek minősül? A Pécsi Törvényszék szerint határozottan nem.

Gumiszabály alapján hozott ítéletek

A pécsi bírák szerint a jelenlegi gyakorlat Alaptörvény-ellenes, ezért 2017 februárjában az Alkotmánybírósághoz fordultak. Többek között azt nehezményezték, hogy

Nincs meghatározva, hogy kit nevezhetünk „hozzá nem szokott” fogyasztónak. Hogy kezelje a bíróság azt, hogy mindenki másképp reagál a szerekre?
Az „átlagos hatásos adag” az egyszeri vásárolt adagra vagy a tiszta hatóanyagra vonatkozik?
Az „átlagos hatásos adag” esetében milyen használati formát vegyen figyelembe a bíróság? Elszívva vagy intravénásan beadva egészen más dózisok hatásosak.
Mi alapján határozzák meg a szakértők az „átlagos hatásos adagot”? A Törvényszék szerint az illegális terjesztők adatai és a fogyasztók által közölt tapasztalatok alapján dolgoznak. Ez mennyire tekinthető tudományos igényűnek és objektívnek?

A Pécsi Törvényszék szerint a jogalkalmazás esetlegessége miatt egyértelmű hátrányban vannak azok a terheltek, akiktől ilyen szereket foglalnak le. Nincs olyan eseti vagy jogegységi döntés, módszertani levél, amihez ilyenkor igazodni lehetne. Minthogy a lefoglalt mennyiség jogi meghatározása szakértőnként eltérhet, a terheltek nem lehetnek tudatában annak, hogy mekkora mennyiségű kábítószert birtokolnak. Végeredményben tehát sérül a jogbiztonság követelménye, a tisztességes eljáráshoz való jog és a diszkrimináció tilalma. A bírák ezért azt javasolták, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a törvényt és hívja fel a jogalkotót, hogy minden kábítószer esetében tételesen határozza meg az egyes mennyiségi limitekhez köthető tömegeket.

Csalódást keltő AB határozat

Az indítvánnyal teljes mértékben egyetértettünk. Ráadásul amikor egy új pszichoaktív szert tiltólistára tesznek, radikálisan megváltozik az a mennyiség, aminél több nem lehet a fogyasztónál. Ilyenkor az egyik napról a másikra a 2 grammról a századára, 20 mg-ra csökkenhet, ahogy ezt a bírósági gyakorlatban láthatjuk. A tiltólistázás miatt a terjesztők szabadulni akarnak a készleteiktől, úgyhogy kedvezményesen kiárusítják a már nem kívánatos szereket. A gyanútlan fogyasztók pedig az új mennyiségi limitek értelmében már jelentős mennyiségnek minősülő adagokat tárolnak. Ha pedig megosztják valakivel a náluk lévő szert, automatikusan terjesztőnek minősülhetnek, ami börtönbüntetést eredményezhet.

Éppen ezért bíztunk az Alkotmánybíróság előremutató határozatában, ám csalódnunk kellett: minden marad a régiben. Az AB arra hivatkozott, hogy időigényes szerenként külön-külön meghatározni, hogy mekkora a megfelelő tömeg, ez pedig a terjesztők malmára hajtja a vizet. Éppen ezért célravezetőbb szerintük egy olyan általános mérce alkalmazása, mint az „átlagosan fogyasztott mennyiség”. Nem törődnek viszont azzal, hogy mindez jogbizonytalanságot eredményez és nem oldja meg az „átlagos hatásos adag” meghatározásának kérdését. Egy fogyasztó ugyanis sohasem lehet biztos abban, hogy ha van nála egy pár gramm valamilyen szerből és elkapják, szabálysértésért kell-e felelnie vagy bűncselekményért, és lesz-e lehetősége az elterelést választani, vagy komoly börtönbüntetésre számíthat.

Érthetetlen, hogy ha az új pszichoakítv szerek esetében sikerült meghatározni egy általános mennyiségi határt (2 gramm tiszta hatóanyag-tartalom), akkor miért ne lehetne a tiltólistára vételük után is fix mennyiséget alkalmazni. Ezzel mindenki számára világossá válna, hogy az adott szerekkel végzett tevékenységekkel mit kockáztat és a bíróságok is következetes ítéleteket tudnának hozni.