Egy középiskolás jogellenes fogvatartása a strasbourgi bíróság előtt

Egy miskolci középiskolában tanuló tizenötéves fiú 392 napig volt előzetes letartóztatásban, mert egy iskolatársa szerint két társával együtt erőszakkal elvett tőle egy doboz cigarettát az iskolaudvaron. A TASZ álláspontja szerint a legsúlyosabb kényszerintézkedés elrendelése, majd annak sematikus indokoláson alapuló, rendszeres meghosszabbítása több alapjogot is sértett, ezért ügyfelünk képviseletében az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk.

A tizennégy éves sértett akkor tett feljelentést, amikor gyanúsítottként kihallgatták a rendőrségen, mivel megpróbált ellopni 275.000 Ft-ot egy kasszából. A kihallgatás során azt állította, hogy öt iskolatársa két hónappal korábban az iskolaudvaron erőszakkal elvett tőle egy doboz, 660 Ft értékű Dunhill cigarettát. A feljelentő egyetlen elkövetőt tudott néven nevezni, O.R.-t, a többiekről még személyleírást sem adott. Ügyfelünket, az akkor tizenötéves fiút, N.M.-et – a büntetőeljárás szabályainak megsértésével – úgy gyanúsították meg az ügyben, hogy a kihallgató rendőr fényképeket mutatott a sértettnek azokról, akik egy korábbi, garázdaság miatt indult nyomozásban O.R. gyanúsított-társai voltak, és megkérdezte, hogy ők vettek-e részt O.R.-en kívül a cselekményben. A feljelentő rábólintott. 
A nem roma feljelentő ellen a 275.000 Ft-os lopás kísérlete miatt zajlott ügyben semmilyen kényszerintézkedésre nem került sor, a vádemelést az ügyész elhalasztotta. A csoportos cigarettarablással részben fénykép alapján, “rávezetéssel” meggyanúsított roma fiatalokat azonban egyből őrizetbe vették, a bíróság pedig elrendelte előzetes letartóztatásukat. A TASZ ügyfele 392 napot, a másik két gyanúsított ennél másfél hónappal többet töltött rács mögött.
Álláspontunk szerint az előzetes letartóztatásnak már az alapfeltétele, vagyis az alapos gyanú is hiányzott N.M. esetében, aki az utóbb emelt vád szerint annyit tett, hogy egyik társával a sértett mindkét kezét hátracsavarta és hátulról lefogta őt addig, amíg O.R. a sértett iskolatáskájából kivette a cigarettásdobozt. Minderre az egyedüli bizonyíték a sértett, illetve két barátjának – önmagukkal és egymással is teljesen ellentmondásos - vallomása volt. A rendezett családi hátterű, iskolai tanulmányait példásan folytató gyanúsított az eljárás kezdetétől mindvégig tagadta bűnösségét. Személyes meghallgatásán elmondta, hogy nem ismeri a sértettet, nem dohányzik, valamint az O.R.-rel való viszonya már hónapokkal az állítólagos bűncselekmény előtt megromlott, így nem vehetett részt a cselekményben. Bár nem ügyfelünkre vonatkozó információ, de a dolog abszurditása miatt muszáj leírnunk: K.A., a későbbi másodrendű vádlott az állítólagos cselekmény idején már fél éve egy más településen lévő iskolába járt, ennek ellenére a sértett feljelentése alapján előzetes letartóztatásba került.
Az előzetes letartóztatást ügyfelünk, N. M. esetében a bíróság a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és a gyanúsított személyi körülményeire (tudniillik, hogy a kiskorú törvényes képviselőjének gondozásában áll), továbbá arra hivatkozva rendelte el, hogy N.M. tagadta a cselekmény elkövetését, és bár ő és gyanúsított-társai büntetlen előéletűek, velük szemben más ügyben akkor eljárás volt folyamatban.
Vegyük még egyszer sorra, milyen okokra hivatkozva rendelte el  a bíróság a fiatalkorú gyanúsított előzetes letartóztatását:
1. A bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlya. Elfogadjuk, hogy a személy elleni állítólagos erőszak miatt a cselekmény rablásnak minősül, de a tárgyi súly mérlegelésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy egy felbontott cigarettásdobozról, és egy kézhátrafogásról van szó.
2. Személyi körülmények: a kiskorú a törvényes képviselőjének gondozásában áll (nincs önálló jövedelme). Nem tudjuk értelmezni, hogy ez miért alapozza meg a szökés, elrejtőzés veszélyét, különösen, hogy 392 nappal később ezen az alapon szüntették meg a kényszerintézkedést. 
3. Tagadja a bűncselekmény elkövetését: a tagadás nyilvánvalóan nem lehet oka az előzetes letartóztatás elrendelésének. 
4. Bár büntetlen előéletű, de büntetőeljárás van vele szemben folyamatban. Erre annyit tudunk mondani: ártatlanság vélelme, évszázados alkotmányos alapelv.
A kényszerintézkedés elrendelését követően annak fenntartása, illetőleg a másodfokú bíróság részéről a védői fellebbezések elutasítása lényegében érdemi indokolás nélkül történt. A bíróság a vádlott kiskorúságát és releváns személyi körülményeit nem vette figyelembe, a kiemelkedő tárgyi súlyra és a tanúk befolyásolásának lehetőségére hivatkozott (utóbbihoz: a Strasbourgi Bíróság esetjoga szerint a tanúk nyomozati szakban történt kihallgatását követően ez már nem lehet kellő alap a legsúlyosabb kényszerintézkedés fenntartására).
Az előzetes letartóztatást a TASZ ügyvédjének az eljárásba történt bekapcsolódását követően szüntette meg a Miskolci Törvényszék, amely a védői fellebbezésnek helyt adó végzésében a vádlott kiskorúságára és azon személyi körülményeire hivatkozik, amelyek az eljárás kezdetétől fogva fennálltak és változatlanok voltak (tudniillik, hogy N.M. rendezett családi háttérrel rendelkezik, szoros szülői kontroll alatt áll, rendszeresen iskolába jár és tanulmányaiban motivált), tehát e körülmények eleve a kényszerintézkedés elrendelésének akadályát kellett volna képezzék, csakúgy, mint a kiskorúságából fakadó, és a végzés által hivatkozott jellemzők (érzelmi kötődés és egzisztenciális függés).
A TASZ szerint az előzetes letartóztatást elrendelő és fenntartó, illetve a védői fellebbezéseket elutasító bíróságok megsértették ügyfelünknek az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. cikkében garantált személyi szabadsághoz való jogát, valamint ezzel összefüggésben a 13. cikkben biztosított jogorvoslathoz való jogot és a 14. cikkben biztosított megkülönböztetés tilalmát.
A diszkrimináció tilalma kapcsán beadványunkban a romák büntetőeljárásbeli hátrányos megkülönböztetését valószínűsítő kutatási adatokra, továbbá arra hivatkoztunk, hogy a fenti súlyos alapjogsértések a konkrét ügyben is valószínűsítik, hogy a bíróság részéről eljárt személyek szigorúbban ítélték meg az ügyet, mint ha nem romákról lett volna szó. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elsőrendű vádlottal (O.R.-rel) szemben a csoportos rablás mellett magyarellenes gyűlölet-bűncselekmény (közösség tagja elleni erőszak) miatt is vádat emeltek, és elsőfokon emiatt is elítélték. Vagyis a miskolci bíróságon kezd tendenciává válni a romák magyarellenes cselekmények miatti elítélése.
A Strasbourgi Bírósághoz eljuttatott beadványunkat itt olvashatja. 

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Öt jogvédő szervezet fordult a miniszterhez a gyűlölet-bűncselekmények megfelelő szabályozása érdekében

A gyűlölet-bűncselekmények elleni, nemzetközi szervezetek által is gyakran kritizált erőtlen fellépés hazánkban  a jogi szabályozás hiányosságaiból is adódik. Erre a megállapításra jutottunk, amikor az új Büntető Törvénykönyv jelenleg zajló kodifikációjához kapcsolódóan négy másik, a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépés terén komoly tapasztalattal rendelkező civil szervezettel együtt áttekintettük az ilyen bűncselekményekre vonatkozó hatályos büntetőjogi szabályozást.

Brutális kényszervallatás eltussolása miatt ítélte el a magyar államot a strasbourgi bíróság

Mai ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették roma származású ügyfelünk alapvető emberi jogait azzal, hogy eltussoltak egy rendőrségi fogdán történt kényszervallatást.

Új Btk.: lehetőség az előítéletből fakadó erőszak állami szintű elítélésére

Emberi jogi szervezetek közös javaslattal hívják fel a jogalkotók figyelmét, hogy a jelenleg az Országgyűlés által tárgyalt új Büntető Törvénykönyv megalkotása kiváló lehetőség arra, hogy az állam erősítse a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak védelmét.