Egyre többen egyre hosszabb időre kerüljenek börtönbe?

A büntetőjog a számára rendelkezésre álló kényszereszközökkel a legmélyebben avatkozhat be a személyes szabadságba. A beavatkozási lehetőségek intenzitására tekintettel a törvényalkotó feladata, hogy jogalkotási jogosítványait ezen a területen a legvisszafogottabban alkalmazza. Csak a különösképpen védelmezett jogtárgyak és érdekek kirívó sérelme minősül elviselhetetlennek a társadalom számára.

Ezért a büntetőjogot csak ott szabad alkalmazni, ahol más társadalmi kontroll – mint pl. a polgári jog, közigazgatási jog vagy szabálysértési jog – nem bizonyul elégségesnek. A jogalkotó csak akkor folyamodhat hozzá, ha nincs egyéb olyan módszer az alapvető társadalmi érdekek megvédésére, ami kevésbé avatkozik be az egyén életébe.

Elmondható, hogy az új Btk. tervezete a szólásszabadság, a személyiségi jog védelme, valamint az önrendelkezési joghoz kapcsolható kábítószerrel visszaélés esetében ezeknek a követelményeknek nem felel meg, a büntetőjogot nem ultima ratioként veti be.

Olvassa el a TASZ álláspontját (pdf) az új Btk. tervezetéről>>

A magyar büntetőkódex reformja több mint egy évtizede napirenden van, emellett az új törvény előkészítésével párhuzamosan a hatályos szabályok is folyamatosan változtak. Módosítások azonban nem pusztán szakmai, hanem politikai megfontolásokból is születtek, nem ritkán egyedi ügyek ihlettek büntető novellákat. A büntető törvénykönyv felülvizsgálatára 2001. március 14-én bizottság alakult az Igazságügyi Minisztériumban, melyben egyetemi tanárok, bírák, ügyészek, ügyvédek és államigazgatási szakemberek vettek részt.

Az eredeti tervek szerint a kódex általános részében a szankciórendszer reformját valósították volna meg, lehetővé téve differenciáltabb jogkövetkezmények alkalmazását. Az új kódex előkészítésekor evidenciának tűnt, hogy eltérő eszközrendszert kell biztosítani a társadalomra kiemelkedő veszélyt jelentő súlyos és a kisebb súlyú bűncselekményekben megnyilvánuló bűnözéssel szemben. A kevésbé veszélyes, ugyanakkor az esetek többségét jelentő bűncselekmények elkövetőivel szemben inkább a hagyományos büntető igazságszolgáltatás rendszeréből elterelő eszközöket kell alkalmazni, ennek megfelelő célkitűzés a végrehajtandó szabadságvesztés büntetések arányának és tartamának csökkentése. A szabadságvesztés kiváltására nemcsak a szabadságelvonással nem járó szankciók alkalmazásával van lehetőség, hanem ebbe az irányba hat például a mediáció is. A büntetőjogi jogkövetkezmények rendszere és a büntetőeljárási megoldások együttesen eredményezhetik a büntetés-végrehajtási intézmények túlzsúfoltságának megszüntetését.

A kodifikációs bizottság munkája azonban túlnyomórészt asztalfiókban maradt, a jelenlegi javaslat a szakmai nyilvánosság kizárásával készült, egy hónapot biztosítva az ötszáz oldalas anyag szakmai egyeztetésére. A büntetéskiszabási rendszer már amúgy is szigorú előírásainak további keményítése, a büntetési tételek általánosságban nem jelentős, de generális emelése melléjük rendelve az eljárási intézmények 2012. január 1-i változását, összességében a korábbi reformtervek deklarált elvetését jelentik. A javaslat fő célkitűzése a szigorúság, mert a Nemzeti Együttműködés Programja úgy fogalmaz, hogy a „jogszabály szigora, a büntetési tételek növelése, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazása, az áldozatok védelme meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit, és világossá teszi a társadalom minden tagja számára, hogy Magyarország nem a bűnelkövetők paradicsoma.”

De vajon Magyarország most tényleg a bűnelkövetők paradicsoma? Magából az új Btk. tervezetéből is kiderül, hogy ez nincs így, hiszen a hivatkozott bűnügyi statisztikák szerint 1991-ben 100.000 lakosra 4253 db, 2010-ben pedig 4465 db ismertté vált bűncselekmény jutott, tehát a rendszerváltás után tapasztalt emelkedést, ami 1998-ban tetőzött, folyamatos csökkenés követte, a cselekmények 60 százaléka vétség.

A korszerű, a bűncselekmény jóvátételére épülő elképzeléseket az elmúlt években felváltotta az elrettentő, megtorló jellegű kriminálpolitika, és ezt az irányvonalat követi a mostani tervezet is, mely egyébként rendszerében nem különbözik a hatályos büntetőjogi szabályoktól. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a magas büntetési tételeknek általános elrettentő hatást tulajdonítanak, holott a szakma túlnyomó többsége szerint a hatékonyabb nyomozati munkának és a büntetőjogi következmények elkerülhetetlenségének van visszatartó ereje, valamint az sem mellékes körülmény, hogy a szankciót rövid időn belül, vagy csak évek elteltével alkalmazzák.

A bűnözés elleni küzdelemben a jogi eszközök előtérbe helyezése elvezet a büntetés túlértékeléséhez, ez olyan téves megközelítést eredményez, amely a büntetés alkalmazásától várja végül már nemcsak a bűnözés csökkenését, hanem a különböző kulturális, gazdasági problémák megoldását is.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Az idézés szabadsága

A híreszteléssel elkövetett jogsértés a magyar sajtó régóta visszatérő problémája. Az eddigi általános szabályt, vagyis hogy a média minden idézetért úgy felel, mintha saját szöveg volna, áttörni látszik egy friss, első fokú ítélet.

Jól döntött az uszításról a bíróság

A Pesti Központi Kerületi Bíróság mai határozatával bűnösnek mondta ki Polgár „Tomcat” Tamást közösség elleni izgatás elkövetése miatt, és egy év két hónap szabadságvesztésre ítélte, aminek végrehajtását öt évre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős, de megfelelő pályára állíthatja a hazai szólásszabadság-ítélkezést.

Jogerős a túlérzékeny polgármester keresetének elutasítása

Nem a bíróság feladata, hogy „kulturált” véleménynyilvánításra szoktassa a polgárokat, egy közlést nem a túlérzékeny felperes, hanem az átlagolvasó szemszögéből kell megítélnie. A bíróságnak akkor kell közbelépnie, ha a vélemény jogot sért. A perben az alperest a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédje képviselte.