Elemzésünk az egyes választási tárgyú törvények módosításáról szóló T/13679. számú törvényjavaslatról

A Javaslat a média kampányban való részvételével kapcsolatos jogorvoslatok kezelése kapcsán indokolatlannak tűnő változtatásokat vezet be a jogorvoslati fórumrendszerben. Eközben a Javaslat nem kezel számos, a választásokhoz köthető, hosszabb ideje megoldásra váró problémát, alapjog-gyakorlást jelentősebb mértékben segítő módosítást pedig nem tartalmaz. Több ponton egyelőre nem látható jelentőségű változtatásokat javasol az érintett jogszabályokban: egyes esetekben régóta hatályban lévő megfogalmazásokat módosít anélkül, hogy ezek jelentősége értékelhető volna, mivel tartalmilag nem tekinthetőek (jelentős) változtatásnak. Ezen negatívumok, illetve jelenleg még nem értékelhető jelentőségű változtatások mellett a Javaslatban fellelhető számos apróbb módosítás nem tekinthető jelentősnek; nem jelent érdemi, minőségi előrelépést a mostani szabályozási állapothoz képest, ugyanis nagyrészt a jogalkalmazó számára a törvény hatályba lépése óta elmúlt 7 évben értelmezési problémát nem támasztó fordulatok szövegét gördülékenyebbé tevő, tisztázó jellegű rendelkezésekről van szó. A Javaslat számos kodifikációs pontosítást és technikai jellegű rendelkezést tartalmaz.

A Javaslat számos ponton módosítaná a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvényt (a továbbiakban: Övjt.), a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvényt (a továbbiakban: Vjt.), az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvényt (a továbbiakban: Ogytv.), a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.), az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Kkttv.), valamint a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) számos rendelkezését.

A Javaslat tartalmi elemzését megelőzően különös hangsúllyal kell szólnunk annak antidemokratikus és teljességgel átláthatatlan megalkotásáról, továbbá benyújtásának a jogállami normákkal összeegyeztethetetlen, kormányzati oldalról kifejezett rosszhiszeműséget valószínűsítő körülményeiről. Dr. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes 2020. november 10-én, 23:59 perckor nyújtotta be a Javaslatot (előadó: dr. Varga Judit igazságügyi miniszter); ezen a napon, a késő esti órákban jelent meg a Magyar Közlönyben a koronavírus-járvány miatt a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) kormányrendelet, amely már másnap 0 órától általános gyülekezési tilalmat és 20:00-tól 05:00 óráig tartó kijárási tilalmat rendelt el Magyarország teljes területére, tehát a jogalkotási lépések elleni tiltakozás tere rendkívüli módon beszűkült. A törvényjavaslat benyújtását nem előzte meg semmiféle nyilvános egyeztetés az ellenzéki pártok képviselőivel, választási szakértőkkel vagy a civil szférával. A benyújtás körülményeinek elemzésekor megemlítendő az a körülmény is, hogy ugyanezen napon a kormányoldal még több vitatott javaslatot, köztük az Alaptörvény kilencedik módosítását is benyújtotta az Országgyűlésnek. A szóban forgó jogszabályok rendkívül terjedelmesek, közülük a most elemzett jogszabály-tervezet kodifikációs szempontból is különösen összetett és szerteágazó. Ezen tények azért jelentősek, mert a Javaslat és a fent említett többi jogszabály benyújtásának napján és az azt közvetlenül megelőző időszakban tendencia volt, hogy a veszélyhelyzeti szabályokat tartalmazó, a polgárok mindennapi életét leginkább érintő kormányrendeleteket csak a hatálybalépésük előtt néhány perccel hirdették ki a Magyar Közlönyben. Mindez arra utal, hogy ezen rendeletek megalkotása nem sokkal azok szövegének megjelentetése előtt fejeződött be, szemben a jelen elemzés tárgyát is képező, terjedelmes és összetett javaslattal. Hiszen életszerűtlen feltételezni, hogy hosszan tartó és alapos kodifikációs munka híján létrehozható lett volna ezen Javaslat. A kormányzati erőforrásokat tehát többek között éppen az elemzésünk tárgyát képező Javaslat megalkotására, és nem a járványügyi védekezést szolgáló, a polgárokat szinte kivétel nélkül érintő rendeletek időszerű megszövegezésére fordította a kormányzat a Javaslat benyújtását megelőző időszakban.

A kodifikációs munka összetettsége, hossza pedig arról árulkodik, hogy régóta készülő törvényjavaslatról van szó, amelyet — azonnali jogalkotást sürgető tartalmi elemek, vagy más, érintett kivételszabály híján — a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény alapján az előterjesztőnek társadalmi egyeztetésre kellett volna bocsátania. A rosszhiszemű eljárást a jogalkotás előterjesztője részéről az is valószínűsíti, hogy Gulyás Gergely még 2020. október 22-én is úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a választási szabályozást tekintve “jelentősebb átalakítás […] nincs tervben”.

Részletes elemzés

Részletes elemzésünkben a teljes mértékben technikai jellegű módosításokat, pontosításokat, a kizárólag kodifikációs szempontból megtett módosító javaslatokat figyelmen kívül hagyjuk, kizárólag azon javaslatokat elemezzük, melyek hatása a Javaslat elfogadása esetén egyértelműen negatív, vagy egyértelműen pozitív lenne. Továbbá kitérünk arra, hogy mely szabályozásra és korrekcióra szoruló ügyekben nem tartalmaz a Javaslat rendelkezést és mely esetekben nem látható egyelőre a módosítás jelentősége.

1. Aggályos a Javaslat 1. §-a, mely előírná, hogy a választópolgár passzív választójogát csak földrajzi korlátok között gyakorolhassa az önkormányzati választásokon. A javaslat szerint a választópolgár csak egy településen és a település fekvése szerinti megyében, vagy egy fővárosi kerületben és a fővárosban fogadhat el jelölést, ami a passzív választójog indokolatlan és legitim cél nélküli szűkítése, ráadásul alkalmas az esélyegyenlőség aláásására olyan jelölő szervezetek esetében, amelyek korlátozott humán-erőforrással rendelkeznek. Az indokolás szerint a többes megválasztás azt eredményezné, hogy a képviselő “akár érdekellentétben álló választópolgárokat is képviselhetne egyszerre”, illetve úgy lenne két helyen képviselő, hogy a távolság miatt “nyilvánvalóan nem tudná feladatait mindkét helyen megfelelően ellátni”. Ezek a szempontok nem szolgálhatnak alapvető jog korlátozásának alapjául, mert meggyőzően alá nem támasztható, eljárási természetű korlátozásokkal szűkítik a passzív választójogot. Az indokolásból nem tűnik ki, hogy miben állhat a hivatkozott érdekellentét, illetve miért feltételezi a jogalkotó, hogy pl. szomszédos megyék esetében a földrajzi távolság ellehetetlenítené a feladat megfelelő ellátását
2. Aggályos, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény módosítása értelmében a jövőben kizárólag azon párt állíthatna országos listát az országgyűlési választáson, amely legalább 50 egyéni jelöltet állít kilenc megyében és Budapesten. A javaslat a politikai pluralizmus felszámolására irányul, ellehetetleníti a pártok közötti ún. koordinációt (tekintettel a Nemzeti Választási Bizottság 1/2018. számú iránymutatására, amelynek értelmében ha egy párt utóbb nem teljesíti – pl. visszalépések miatt – a listaállítási feltételeket, úgy az országos listáját törölni kell). A Javaslat ezen része alkalmatlan a kamupártok kiszűrésére (ahogy a Javaslat indokolása azt egyébként célként megfogalmazza), arra elsősorban a többes ajánlási rendszer megszüntetése lenne alkalmas. Erre a célra azért alkalmatlan a Javaslat ezen része, mert a kamupártok jellemzően eddig is kifejezetten jogellenes úton, az ajánlások átadásával és cserélgetésével jutottak hozzá ajánlásaik nagy részéhez, amelyek kiszűrésére a választási szerveknek nincs kapacitása és hatékony jogi eszköze; bár kétségkívül nagyobb kihívás 27 helyett 50 egyéni jelölt esetében összegyűjteni a megfelelő mennyiségű ajánlást, de a korábban tapasztalt jogellenes módszerek lényegét ez nem érinti: a kamupártoknak csupán nagyobb erőforrásokat kellene mozgósítania céljuk eléréséhez, de ez éppen a jogellenes ajánlásgyűjtés miatt nem volna számukra áthidalhatatlan akadály – különösen abból kiindulva, hogy a tapasztalatok alapján egy kamupárti jelölt ajánlóíven feltűnő választópolgárok adatai jellemzően több más hasonló szervezet jelöltjének ívén is feltűnik.

A Javaslat ezen része különösen a Kktv. kapcsolódó pontjaival összekötve alkalmas az esetleges koordinált indulás ellehetetlenítésére, mivel utóbbi jogszabály az egyéni jelöltek számával arányos mértékben biztosít központi költségvetési kampánytámogatást a listát állító párt részére, amivel a pártok abban válnak érdekeltté, hogy minél nagyobb számú jelöltet indítsanak.

3. A Javaslat 6. §-a a Ve. rendszeréből eddig hiányzó rendelkezéseket tartalmaz a megismételt szavazás egyes szabályaira vonatkozóan, ami kisebb előrelépésnek tekinthető. Az ugyanakkor sajnálatos, hogy a szavazás megismétlése, mint jogkövetkezmény alkalmazása szükségességének és mérlegelési szempontrendszerének tekintetében továbbra sem ad támpontot a törvény. Ezen szempontrendszer megalkotásának szükségességét a TASZ a 2019-es önkormányzati választások kapcsán látható, széttartó gyakorlat miatt már felvetette: ekkor a TASZ azt javasolta, hogy ezt NVB-iránymutatás formájában rögzítsék.*
4. A Javaslat a Ve. rendszerében eddig elszórva található, a szavazást követően megsemmisítendő választási iratokat egy helyen sorolja fel. A felsorolás ugyanakkor nem kellően pontos, kimaradt belőle pl. a Ve. 285. § (2) bekezdésében említett esetkör (külképviseleti szavazás során használat urnák és szavazólapok sorsa), és a megfogalmazás pontosításra szorul, hogy abból egyértelműen kitűnjön: valamennyi esetben a fizikai formában lévő iratokat is meg kell semmisíteni, nem csak a digitálisan rendelkezésre álló adatokat.
5. A Javaslat 10-11. §-a nem konkrét időpontot, hanem hosszabb időintervallumot határoz meg a területi és helyi választási bizottság tagjainak és póttagjainak megválasztására, ami nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé: a közgyűlések és képviselő-testületek így nincsenek arra kényszerítve, hogy egy meghatározott napon hozzanak döntést ebben a kérdésben, és adott esetben egy nem várt határozatképtelenség miatt ne születhessen döntés.
6. A Javaslat 13. §-a lehetővé teszi a megbízott szavazatszámláló bizottsági tagnak a helyi választási iroda fekvése szerint illetékes országgyűlési egyéni választókerületi választási iroda vezetőjénél történő személyes bejelentését, ami a joggyakorlást kismértékben elősegítő rendelkezés, azonban messze nem olyan mértékű könnyítés, mint amelyet a jelen elemzés 24. pontjában említettek szerint kívánatosnak tartanak a TASZ.
7. Progresszivitása mellett is pontosítandó és esetlegesen bővítendő a Javaslat 16. §-a, amely az elnök döntése alapján lehetővé teszi a Nemzeti Választási Bizottság ülésezését elektronikus kommunikációs eszköz segítségével. Szükséges volna annak rögzítése (akár az NVB ügyrendjében), hogy az ilyen módon történő ülésezést bármely tag kezdeményezheti. Célszerű lenne, ha a Javaslat nem szűkítené ezen lehetőséget az NVB-re, és lehetővé tenné azt a helyi- és területi, valamint országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságok esetében is.
8. A Javaslat 26. §-a szerint az ajánlóívek törvényes feltétel hiányában történő átadását a választási iroda határozatba foglalva tagadja meg. Mivel a megtagadás formalizáltan történik, ezért ellene jogorvoslati lehetőség is rendelkezésre áll, ami üdvözlendő.
9. Indokolatlannak tűnik és potenciálisan alkalmas a választások tisztaságának aláásására a Javaslat 27. §-a, mely lehetőséget teremtene arra, hogy az ajánlást gyűjtő személy az ajánlóíven vagylagosan tüntesse fel a személyi azonosítóját, vagy a személyazonosságát igazoló hatósági igazolványa számát. A hatályos szabályozás szerint a személyi azonosító feltüntetésének kötelezettsége alól csak az mentesülhet, aki ilyennel nem rendelkezik, így a Javaslat e téren a választások tisztasága szempontjából fontos (de nem kijátszhatatatlan) garanciális elemet lazítana fel, tekintettel arra, hogy a személyi azonosító soha nem változik meg, az mindig ugyanazon személyhez köthető marad, a személyazonosságot igazoló hatósági okmányok pedig folyamatosan cserélődnek, érvényességi idővel rendelkeznek, és egy választópolgár több ilyen okmánnyal is rendelkezhet. A Javaslat ezen módosítás indokolásaként egyébként azt adja elő, hogy így megvalósítható a harmonizáció a választási eljárás és a népszavazási eljárás aláírásgyűjtő személyéhez kapcsolódó formai követelmények tekintetében az ellenőrzések azonos feltételei érdekében. A Ve. az Nsztv. háttérjogszabálya, tehát a harmonizációt fordított irányban volna szükséges végrehajtani. Továbbá megjegyzendő, hogy a gyűjtőívekkel kapcsolatos visszaélések nem a népszavazások, hanem a választások kapcsán történtek, ekként a Ve. erősebb garanciális elemet jelentő, hatályos szabályozása volna megtartandó, nem pedig az Nsztv. szabályozásának átvétele lenne indokolt. Utalunk továbbá arra, hogy a népszavazási ívekkel kapcsolatos visszaéléseket nem az itt tárgyalt szabályok akadályozták meg: egy népszavazáson nincs közvetlen érdek az aláírók adatainak más számára való átadásra, cserélgetésére, ahogy az a kamupártok között elterjedt gyakorolat volt.
10. Kérdéses a Javaslat 31. §-ában szereplő módosítási elképzelések célszerűsége és indokoltsága, azonban a jogalkotó a Javaslat ezen részét nem látta el indokolással. A Javaslat ezen pontja megbontja a körzeti és helyi, illetve lekérhető médiaszolgáltatással vagy nem országosan terjesztett sajtótermék kapcsolatos kampányban való részvétele miatt benyújtott kifogással foglalkozó jogorvoslati fórumrendszer egységességét. Míg eddig (az országgyűlési képviselők választásához kapcsolódó esetek kivételével) valamennyi választástípus esetében a médiatartalom-szolgáltató székhelye vagy lakóhelye szerint illetékes területi választási bizottságok jártak el, addig a Javaslat ezt a rendszert mindenfajta indokolás nélkül tovább differenciálná, ráadásul a meglévő fórumrendszer logikáját nélkülözve (így pl. az Európai Parlament tagjainak választása során a médiaszolgáltató székhelye vagy lakóhelye szerinti országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság járna el).
11. A jogalkalmazást segítő előrelépés a Javaslat 34. §-a, amely egyértelműbbé teszi a kiesett jelölt esetén a szavazólapokkal kapcsolatos teendők határidejét és felelőseit.
12. Jelen formájában aggályos a Javaslat 35. §-a, amely lehetővé teszi a szavazás titkosságának sérelme nélkül a szavazólapról “magáncélra” történő képfelvétel készítését. Az indokolás szerint a módosításra az Emberi Jogok Európai Bírósága a Magyar Kétfarkú Kutya Párt kontra Magyarország ügyben 2020. január 20-án hozott ítélete [Magyar Kétfarkú Kutya Párt v. Hungary [GC] no. 201/17.] nyomán van szükség, amely ítélet kimondja, hogy nem sérti a szavazás titkosságát, ha a választópolgár a szavazólapról magáncélra képfelvételt készít. Ezen ítélet azonban ilyen explicit megállapítást nem tesz, kizárólag azt mondja ki, hogy az alapul fekvő ügyben alkalmazott szankció annak előreláthatóságnak hiánya miatt volt jogellenes, ellenben szükségességi-arányossági mérlegelést nem végez, sem a közérdek, sem a magánérdek fogalmát nem teszi vizsgálat tárgyává e körben.

A Javaslat megfogalmazása olyan mértékben homályos, ami alkalmas lehet arra, hogy a módosított szabályozás a választás tisztaságát, a választási eljárásban való önkéntes részvételt, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, továbbá a szavazás titkosságát sértő körülményeket teremtsen. A “magáncélra” kifejezés parttalan, a kép felhasználásának érdemi korlátot nem szab, ugyanakkor kiszolgáltatott választópolgárok visszaélésekben való eszközként való felhasználását bátoríthatja. A Javaslatban szereplő módosítás azért szorulna pontosításra és egyértelmű indokolásra, mert a szavazólap lefényképezésének lehetővé tétele megkönnyítheti a csalásnak azt a formáját, amikor a szavazat egy bizonyos jelöltre történő leadását valaki anyagi előnyökkel ellentételezi, bizonyítékul pedig a lefotózott szavazólap bemutatását kéri. A fényképezés teljes tilalma ezeket a csalásokat hivatott megelőzni, az pedig nem világos, hogy a tilalom felpuhításával alkalmas lesz-e a szabály a visszaélések megakadályozására.

A fentebb hivatkozott EJEB-ügy [Magyar Kétfarkú Kutya Párt v. Hungary [GC] no. 201/17.] rámutat arra, hogy a szavazólapról készült fénykép a véleménynyilvánítás szabadságának eszköze lehet, hiszen a közzétett fotóval a választópolgár kifejezheti politikai véleményét és másokat is a választásokon (népszavazáson) való részvételre buzdíthat. A Javaslat ezen pontja átdolgozandó annak érdekében, hogy egyszerre váljon lehetővé a véleménynyilvánítás szabadságát és a választási alapelveket, valamint a választás tisztaságát és a szavazás titkosságát garantáló szabályozás megteremtése.

13. A kevés, a választópolgárok joggyakorlását elősegítő változtatás egyike a Javaslat 40. és 43. §-a, amely arra a helyzetre ad előírást, hogy mi a teendő, ha nagyszámú átjelentkező szavazó jelenik meg a szavazóhelyiségben.
14. A választásra jogosultak jogainak gyakorlását kifejezetten hátrányosan érinti a Javaslat 41. §-a, amelynek értelmében az átjelentkezésre rendelkezésre álló idő jelentősen csökkenne: ettől kezdve az átjelentkezésre álló kérelemnek nem a szavazást megelőző negyedik, hanem kilencedik napig kellene megérkeznie a helyi választási irodához. 2018-ban ez a határidő még a szavazás napját megelőző második napon volt. A joggyakorlást nyilvánvalóan megnehezíti és a váratlan élethelyzetekre adható reakciók lehetőségét csökkenti minden olyan módosítás, amely a szavazás napja előtt sokkal korábbi időpontban határozza meg az átjelentkezés határidejét. Különös súllyal kell figyelembe venni ezen kérdést azért, mert mozgóurnát csak a lakóhelyre vagy az átjelentkezéssel érintett szavazókör szerinti tartózkodási helyre lehetséges kérni, így pl. egy hirtelen szükségessé váló kórházi kezelés szinte biztosan azzal jár, hogy a választópolgár nem tud szavazni.
15. A Javaslat 44. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a szavazás titkosságát garantáló körülményeket kell teremteni a kijelölt külképviseleteken a levél útján történő szavazáshoz, ami a választások tisztasága szempontjából helyes lépés. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy ezen szabályozás részletei nem szerepelnek a Javaslatban, így pl. nem világos, hogy pontosan mit ért a Javaslat “a szavazás titkosságát garantáló körülmények” alatt, és nem tisztázottak a levélszavazás lehetőségének időbeli keretei. Amennyiben a szavazat ekként történő leadására a Ve. 277. § (3) bekezdése szerinti időintervallumban kerülhet sor, úgy erre vonatkozó utalást lenne szükséges elhelyezni a Javaslatban.
16. Pontosításra szorul a Javaslat 45. §-a (illetve ezzel összefüggésben a 7. §-a), amely az eredmény megállapításánál figyelmen kívül hagyandó, külképviseleteken leadott szavazatok sorsáról rendelkezik. A hatályos szabályozás előírja az urna és a szavazólapok megsemmisítését ezen esetre, a Javaslat ezt elhagyja.
17. A Javaslat 54. §-a szerint forráshiány esetén a központi költségvetés előlegezi az időközi nemzetiségi önkormányzati választással kapcsolatos költségeket, hiszen így nem állhat elő az a helyzet, hogy egy népképviseleti szerv anyagi okokból nem működik.
18. Aggályos a Javaslat 65. § k) és l) pontja. A Javaslat ezen részének elfogadásával a levélszavazatok akkor is érvényesek lennének, ha azok úgy érkeznek, hogy a belső boríték nincs lezárva, vagy egyáltalán nem tartalmaz belső borítékot a visszaküldött levélcsomag. Ez a levélszavazás egyébként is rendkívül szerény garanciáinak totális aláásása, a szavazás titkosságának követelményét súlyosan sértő elképzelés, amely különösen a hatályos Ve. 289. § (4) bekezdését figyelembe véve (amely szerint nem eredményezi a szavazási irat érvénytelenségét, ha a szavazási irat nem a Nemzeti Választási Iroda által megküldött külső borítékban van, vagy a válaszboríték kis mértékben sérült, de sem abba betenni, sem abból kivenni iratot nem lehet, valamint az azonosító nyilatkozaton, illetve a szavazólapon szereplő kitöltött adattartalom a válaszboríték felbontása nélkül nem megállapítható) vet fel aggályokat. Összességében elmondható, hogy a levélszavazást érő visszatérő kritikák ellenére a jogalkotó nemhogy biztonságosabbá, hanem a választás tisztaságát még inkább veszélyeztető joggyakorlási formává alakítaná a Javaslat ezen pontjának elfogadásával.
19. A Javaslat 65. § m) pontja szerint érvénytelen lenne a szavazási irat (levélszavazat), amennyiben a választópolgár már leadott szavazási iratot: a Javaslat törölné az “érvényes” szót a “szavazási iratot” szókapcsolat elől, hiszen a több szavazási irat leadása ugyanazon személy által akkor is visszaélés, ha a leadott szavazási iratok közül akár mindegyik érvénytelen, nem szükséges az érvényes szavazási irat leadása a jogellenesség megállapításához – ez a választások tisztaságának megőrzése szempontjából üdvözlendő.
20. A Javaslat 66. §-a a 2011. évi CCIII. törvény az elemzés 2. pontjában tárgyalt, tervezett módosításával összefüggésben aggályos; a Javaslat ezen pontja a megváltoztatni tervezett országos listaállítási egyéni jelölt-számhoz igazítaná az állami kampánytámogatás mértékét.
21. Előrelépésként értékelhető a Javaslat 67-71. §-ában foglalt azon módosítás, amely 20%-al csökkentené a(z időben) le nem adott népszavazási aláírásgyűjtő ívek után a szervezőre kiszabható bírságot, továbbá mind magánszemély, mind szervezet esetében eltérő mértékű bírságmaximumot vezetne be. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a 20%-os csökkentés szerénynek tekinthető, és a bírság alkalmazásával kapcsolatos cél- és jogszerűségi kérdések továbbra is fennmaradnak. Ezen problémák: a szervező objektív felelőssége az elvesztett ívekért, ami visszatarthatja a polgárokat a népszavazás szervezésétől, továbbá, a bírság célszerűségének kérdése, mely az üres ívek esetében különösen szembetűnő (az üres ívek leadásának elmaradása senkinek jelent sem jog-, sem érdeksérelmet). Az aláírást tartalmazó ívek esetében a bírsággal fenyegetettség – a mai infokommunikációs viszonyok között – önmagában csak korlátozottan alkalmas az adatvédelmi célok megvalósítására.
22. Továbbá pozitív a Javaslat 72. §-ának azon része, amely az aláírást nem tartalmazó ívek leadására szolgáló határidőt az aláírást tartalmazó ívek leadására rendelekzésre álló határidőtől eltérően, hosszabb időben állapítja meg. Pozitív a kiszabott bírság megfizetésére rendelkezésre álló részletfizetési lehetőség lehetővé tétele is.
23. Aggályos a Javaslat 75. §-a, amely harmincról hatvan napra emelné a Nemzeti Választási Bizottságnak a népszavazási kérdés hitelesítésére vagy annak megtagadására rendelkezésre álló időt. Ez a módosítás aláásná az időszerűséget, tovább csökkentve a közvetlen demokratikus eszközként szolgáló országos népszavazás, mint jogintézmény most sem kifejezetten jelentős súlyát. A közvetlen hatalomgyakorlásnak a képviseleti hatalomgyakorláshoz képest kivételes jellegéről az Alaptörvény is rendelkezik, fontos azonban rámutatni, hogy a hasonló eljárási jellegű módosítások alig észrevehetően alakítanak a két hatalomgyakorlási forma egymáshoz való viszonyán, ezért ezekre akkor is figyelni kell, ha parlamentáris demokráciákban a népszavazás egyébként okkal nem hangsúlyos módja a döntéshozatalnak. Megjegyezzük, hogy a nyilvánosságban mindeddig nem jelent meg olyan aggály, és a Nemzeti Választási Bizottság kommunikációjában sem lelhető fel olyan nyilvános megszólalás, amely a hatályos szabályozást kifogásolta volna.
24. A Javaslat sajnálatos módon nem emeli be a módosítandó szabályok körébe a közelmúltban a TASZ által nyilvánosan is kommunikált felvetést.** Eszerint a koronavírus-járvány miatt különösen aktuális lenne a szavazatszámláló bizottsági tagok eskütételének online vagy lakóhelyük szerinti polgármester előtti formában való lehetővé tétele is, amelynek lehetőségét egyébként a Ve. szövege most sem zárja ki; idő- és költségtakarékos megoldás lenne, és a járványügyi kockázatokat is csökkentené.
25. A Vjt. 4. § (6) bekezdése alapján egyes egyéni választókerületek népességszám-változás miatt bekövetkezett, kerülethatár-módosítását kötelezettsége lenne elvégeznie a jogalkotónak, Javaslat azonban nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy ezeket eszközölje.
26. A fenti, különös aktualitással bíró felvetésektől függetlenül is elmondható, hogy a választási tárgyú törvények módosítása lehetőséget adott volna a jogalkotónak számos, hosszú évek óta időszerű változtatás megtételére, amik elmaradtak.

* https://tasz.hu/wp-content/uploads/2024/01/Egyenlok-es-egyenlobbek_-a-tasz_2019-es_valasztasi_jelentese.pdf, 63. Oldal 6. pont

** https://tasz.hu/cikkek/a-valas…