Ma lép hatályba az egyháztörvény átfogó módosítása, aminek elvileg az eddigi jogsértő szabályozást kellene helyrehoznia. Azonban az új törvény egy olyan egyházszabályozást vezet be, ami továbbra is súlyosan csorbítja a vallásszabadságot, az egyházak egyenlőségét és az állam semlegességét.
Égető szükség volt a 2012 óta hatályos egyháztörvény módosítására. Az Alkotmánybíróság többször is alaptörvény-ellenesnek ítélte, határidőket szabott a törvény módosítására, de a kormányzat a kifogásolt szabályokat vagy beleírta inkább az Alaptörvénybe, vagy egyszerűen elszabotálta a jogalkotási kötelezettségét. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei nyomán a százmilliós nagyságrendű kártérítést is állniuk kellett az adófizetőknek, a kormánypártok mégsem változtattak a jogsértő törvényen. Végül az átfogó módosítást a botrányos 2018. december 12-i ülésén fogadta el az Országgyűlés. Hiába figyelmeztettük már a törvényjavaslat benyújtása után a képviselőket, hogy azt nem szabad megszavazniuk, ma mégis hatályba lép az egyháztörvény módosítása. Részletesen elemeztük az újraszabott egyháztörvényt: nem számolja fel a 2012 óta tartó jogfosztást és privilegizálást, és nem előzi meg a további jogsérelmeket.
- A törvény megszaporítja a kivételezett egyházi státuszok körét: a vallási egyesület mellett a nyilvántartásba vett egyház, a bejegyzett egyház és a bevett egyház státuszát vezeti be, és továbbra is számtalan előjogot és mentességet biztosít a magasabb rendű egyházaknak.
- A törvény csak részben tesz eleget annak a jogállami elvárásnak, hogy az egyházzá válásról független bíróság döntsön. A legmagasabb rangú bevett egyházi státuszról továbbra is a parlamenti többség fogja kimondani a végső szót, és tovább erősödik közjogi, politikai státuszuk, ami ellentmond az állam és az egyház elválasztásáról szóló követelménynek.
- Vallásnak és vallási tevékenységnek továbbra sem azt tekinti a törvény, amit a hívők annak tartanak, azaz tartalmi értékelés alapján megtagadhatja egy vallástól az egyházi jogállást. A hitélet támogatását is szolgáló politikai megállapodások legalizálásával a mindenkori kormány továbbra is önkényesen válogathatja meg, mely vallásokat támogatja, és melyeket nem.
- A törvény ugyan végre minden egyházat feljogosít a személyi jövedelemadó egyházi 1%-nak gyűjtésére, de az adótörvényeket nem módosította a jogalkotó, így például mindeddig nem kaptak technikai számot az adóhatóságtól a jogfosztott egyházak.
- A jogállásuktól még 2012-ben megfosztott egyházak helyzetét sem oldja meg a törvény, mert csak úgy kaphatnák meg azt a státuszt, ami a tényleges működési idejük alapján megilletné őket, ha lemondanak arról, hogy közcélú tevékenységükre bármilyen támogatást igénybe vegyenek. Így továbbra is a csak a legalacsonyabb, egyesületi státusz elérhető a számukra.
Az országnak olyan egyháztörvényre van szüksége, ami az állam semlegességét, az állam és az egyház elválasztását, valamint az egyházak jogegyenlőségét tartja tiszteletben, és gátat szab annak, hogy a mindenkori kormányzat egyes egyházakat a saját kegyenceivé tegyen, más egyházakat pedig ellehetetlenítsen. Olyan törvényre, mely szerint a vallási közösségek azonos egyházi jogállást élveznek, és az állam bármelyikükkel azonos feltételek mellett köthet közcélú - nem hitéleti célú - megállapodást.
Egyháztörvényünk a módosítás után is alkotmányellenes marad, csak új köntösbe öltözteti a jogsértő, diszkriminatív szabályozást, így borítékolhatók a további perek, a marasztaló ítéletek, és az újabb kártérítési kötelezettségek. Megrendítő, hogy éppen egy konzervatívnak mondott kormányzat szolgáltatja ki a vallást és az egyházakat a poltikai önkénynek.
Részletes elemzésünk az egyháztörvény módosításáról ITT érhető el.