KISOKOS: Szólásszabadság érvgyűjtemény

Az érvgyűjteményünk jelentős részét olyan alkotmánybírósági határozatok képezik, amelyek még az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően születtek. Ezek továbbra is érvényesek, így hivatkozhatók. Az Alkotmánybíróság ugyanis a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában (23. bekezdés) úgy foglalt állást, hogy a szólás-, és sajtószabadság korábban kibontott alkotmányjogi összefüggései az Alaptörvény hatályba lépését követően is megőrzik érvényességüket, ezért a korábbi AB határozatok rendszerint hivatkozhatóak, kivéve ha az AB kifejezetten eltért tőlük a gyakorlatában.

Az  érvelés főbb strukturális elemei:

A struktúra kidomborításához kigyűjtöttük a legfontosabb érveket:

1. A véleménynyilvánítás szabadsága

– Kitüntetett védelem, korlátozó törvények megszorító értelmezése: A véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett helyet foglal el az alapjogi hierarchiában, csak kivételes esetben korlátozható. A véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. 30/1992. (V. 26.) AB határozat

– Kitüntetett védelem: A véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikációs jogok anyajoga. Ez a jogcsalád teszi lehetővé, hogy a polgár a politikai közösség részese lehessen, kifejezhesse a véleményét és részt vegyen a közéleti vitákban, ezért a véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett védelmet kell, hogy élvezzen egy demokratikus társadalomban. 30/1992. (V. 26.) AB határozat

– Tartalomsemlegesség elve: “A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is.” 36/1994 (VI. 24.) AB határozat

– Közügyekben kiemelt védelem: A közügyek szabad vitatása az Alkotmánybíróság gyakorlatában is kiemelt védelmet élvez. Fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan ítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, – még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is –, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

– Vulgáris kifejezések, mint stilisztikai cél: A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) az Európai Emberi Jogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 10., a szólásszabadságot biztosító cikkével kapcsolatos gyakorlata – mely Magyarországra, mint az emberi jogok európai egyezményének részes államára, kötelező – iránymutató ebben a kérdésben. Az Uj v. Magyarország ügyben az EJEB kimondta, hogy a sértés a véleménynyilvánítási szabadság által biztosított védelem körén kívül eshet, ha indokolatlan és rosszhiszemű hírnévrontásnak minősül, például ha a sértő nyilatkozat kizárólagos célja a sértés (ld. például Skałka v. Poland, no. 43425/98, § 34, 27 May 2003); a vulgáris kifejezések használata azonban önmagában nem perdöntő valamely sértő kifejezés megítélésekor, mivel az pusztán stilisztikai célokat is szolgálhat. A Bíróság számára a stílus – a kifejezés formájaként – a kommunikáció részét képezi, s ilyenként a kifejezés tartalmával együtt védelemben részesül. (Uj v. Hungary, no. 23954/10, § 22, 19 July 2011)

2. Tényállítás – értékítélet

– Fontosnak érzem, hogy rávilágítsak a tényállítás és az értékítélet közötti a különbségre, mivel ezek védelme eltérően alakul, az utóbbiak fokozottabb védelemben részesülnek.

– Az értékítélet (vélemény) fokozott védelme: „Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul.” 36/1994 (VI. 24.) AB határozat

– A büntetőügyben eljáró bíróságoknak figyelemmel kell lenniük a közlés tárgyára és kontextusára, megjelenésének módjára, körülményeire és aktualitására, amikor egy véleménynyilvánítást értékítéletnek vagy tényállításnak minősítenek. 13/2014. (IV. 18.) AB határozat

– A magyar alkotmánybíróság gyakorlatából egyértelműen következik, hogy büntetőjogi eszközökkel csak a tudatosan, vagy a foglalkozási szabályok megsértése miatt gondatlanságból hamis tényállítás ellen lehet a büntetőjog eszközeivel fellépni. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

– Az EJEB gyakorlatából az következik, hogy a tények létezése igazolható, míg az értékítéletre ez nem igaz. Ezt a téma egyik alaphatározata, a magyar vonatkozású Karsai v. Hungary határozat fejti ki részletesen. Ebben az ügyben Karsai László történész Török Bálint Teleki Pált dicsérő írásaival kapcsolatban azt állította, hogy a jobboldali sajtótermékek „egyre gátlástalanabbul hazudnak, rágalmaznak, uszítanak és zsidóznak”. Az EJEB szerint ez a kijelentés egy vélemény, értékítélet, így az írás, ami gyakorlatilag antiszemitának nevezte Törököt, élvezi az Egyezmény 10. cikkének védelmét. (Karsai v. Hungary, application no. 5380/07, judgment, 1 December 2009)

– A BH2009. 135. számú döntés kimondja a következőket. A rágalmazás vétségének megvalósulásához szükséges tényállításon olyan – a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó – nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot. A rágalmazás feltétele az is, hogy az elkövető által tett – a becsület csorbítására alkalmas – tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett – gyalázkodástól, becsmérléstől mentes – tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna. (BÜNTETŐJOG)

– A BH1994. 171. számú döntés kimondja a következőket. Az ember tudatállapotára, tudattartalmára vonatkozó állítás – a rágalmazás, illetőleg a hatóság és a hivatalos személy megsértésének bűncselekménye szempontjából – a tényállítás fogalma alá esik. A becsület csorbítására alkalmasság – mint a rágalmazás, valamint a hatóság és a hivatalos személy megsértése bűncselekményének objektív eleme – nem a sértett megítélésétől függ, hanem azt az általános erkölcs és közfelfogás alapján kell megítélni. (BÜNTETŐJOG)

– Az EBH1999. 87. számú döntés kimondja a következőket. Jogellenesség és társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg rágalmazás, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas tény állítását vagy híresztelését a közérdek vagy jogos magánérdek védelme indokolta. Az ilyen cél és motívum megállapítására csak a valóság bizonyítás útján kerülhet sor. A közérdek vagy a jogos magánérdek védelmének indokoltsága büntethetőségi akadályt jelenthet, ezért törvénysértő a valóság bizonyításának mellőzése, ha attól a büntethetőség kizárása függhet. Közérdeken nemcsak a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni. Közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekeit érintő tényállítás, híresztelés is. (BÜNTETŐJOG)

– A BH2001. 469. számú döntés kimondja, hogy az a tényállítás, amelynek az érintett személyre vonatkozóan nincs sértő tartalma, a jó hírnevet akkor sem sérti, ha valótlan. (POLGÁRI JOG)

– A BH2001. 468. számú döntés kimondja, hogy a téves vélemény és értékítélet nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítására. (POLGÁRI JOG)

3. Közhatalom-gyakorlás, közügy

– Mérlegelés első lépcsője: közügyben történt a megszólalás? “Az Alkotmánybíróság a jövőre nézve ismételten hangsúlyozza, hogy a kiemelten védett véleménynyilvánítás eseteinek a meghatározásában a bírósági értékelés első lépcsője annak megállapítása, hogy a közlés a közügyekben történő megszólalást jelent-e.” 3328/2017. (XII. 8.) AB határozat, 42

– Közhatalom-gyakorlók elszámoltathatósága: A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, – még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is -, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

– Állami szervek ellenőrizhetősége: “Az állami szervek ellenőrizhetősége pedig a polgárok demokratikus önkormányzásának lehetőségét biztosítja, így a polgároknak alapvető joguk van ahhoz, hogy a közügyeket érintő kérdésekről információhoz juthassanak.” 13/2014. (IV. 18.) AB határozat

– Közügyeket alakító személy többlettűrési kötelezettsége: “Nem csupán azok a közlések tartoznak ugyanis az Alaptörvény IX. cikkének a védelmi körébe, amelyek a közügyek (valamilyen intézkedés, esemény) megvitatására vonatkoznak, hanem azok is, amelyek egy olyan személyt ítélnek meg, aki részt vesz a közügyek alakításában.” 3374/2019. (XII. 19.) AB határozat

– Közszereplők többlettűrési kötelezettsége: A hivatalos személyeknek és közszereplőknek adott esetben el kell viselniük a kemény kritikát is: az alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás és tényállítás köre esetükben tágabb, mint más személyeknél. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

– Közhatalmat gyakorló személyek tűrési kötelezettsége: A közhatalmat gyakorló személyek kritizálhatósága azért szükségszerűen szélesebb körű, mert állami hatalmat gyakorolnak. Ezek a személyek legitimációjukat pedig részben onnan nyerik, hogy a legszélesebb közvéleménynek van lehetősége bírálni a tevékenységüket. Munkavégzésük olyan többletjogokkal jár, melyek lehetővé teszik az érintett személyek magánszférájának jogszerű szűkítését.

– A közügyek vitatása körében a közéleti szereplők személyiségi jogai védelmének a véleményszabadság gyakorlását biztosító korlátozása is minden esetben alkotmányos érdek és követelmény. 7/2014. (III. 7.) AB határozat

– EJEB kimondta a Dichand és Társai v. Ausztria ügyben, hogy a 10. cikk nem enged meg széles körű korlátozást a politikai véleménynyilvánítás vagy a közügyeket érintő vita esetében. Ebben az ügyben egy újságíró azzal vádolt egy osztrák parlamenti képviselőt, hogy bizottsági munkája során részt vett egy olyan törvény előkészítésében, amely később a képviselő civil munkájára pozitív hatással volt, és így ügyvédként többet kereshetett. Az EJEB úgy ítélte meg, hogy egy országgyűlési képviselőnek tűrnie kell ezt a kritikát. (Dichand and Others v. Austria, no. 29271/95, § 38)

– A hatalom gyakorlói tevékenységük során élesebb kritikát is kötelesek elviselni, mint a magánemberek. Ez nem jelenti azt, hogy az ő jó hírnevük ne élvezne védelmet, különösen, ha nem hivatalukkal összefüggő tevékenységüket érinti a kritika. Ám amikor a bíróságok az ő jogaikat védik, mindig figyelemmel kell lenniük a szólásszabadság és a vita társadalmi funkciójára. (Lingens v. Austria, p. 26, § 42; Oberschlick v. Austria, p. 26, § 59)

– Az Incal v. Törökország ügyben a kérelmező egy politikai szórólapot terjesztett, melyben erősen kritizálta a kormány tevékenységét, például azt állította, hogy az állam terrorizálja a kurd lakosságot. Az EJEB gyakorlata szerint ha valaki közhatalmat gyakorló, az államot képviselő személy, akkor ahhoz a csoporthoz tartozik, melynek tagjai tevékenységükkel kapcsolatban a legszélesebb kritika tűrésére kötelezettek. Olyan állítások esetében sem hivatkozhatnak a személyiségvédelemre, amelyek egy közszereplő – de közhatalmat nem gyakorló – politikus esetében már nem tartoznának a véleménynyilvánítás szabadságának körébe. Ugyanebben az ügyben az EJEB leszögezi, hogy a hatalom gyakorlóinak pozíciója önuralmat követel tőlük a becsületsértési és rágalmazási eljárások megindításának tekintetében. Különösen igaz ez abban az esetben, ha lehetőségük is van arra, hogy az őket érő kritikára nyilvánosan válaszoljanak. (Incal v. Turkey, judgment of 9 June 1998, Reports of Judgments and Decisions 1998-IV, pp. 1567-68, § 54, és Castells v. Spain, judgment of 23 April 1992, Series A no. 236)