Kiszakítja a gyereket a családból az állam, aztán magára hagyja

Hiába tiltja a törvény, hogy a szegénység miatt szakítsanak szét családokat, a budapesti Kossuth Lajos gyermekotthon lakóinak többsége szociális problémák, lakhatási szegénység miatt került az intézetbe, ahol még tragikusabb állapotok között, megfelelő gondoskodás nélkül nevelkedik.

A Magyar Narancsban pont két éve jelent meg az a botránycikk, amelyben a Menyecske utcai otthon pszichológusa tálalt ki a tragikus állapotokról. Az évek óta fennálló jogsértő helyzet miatt, a cikk megjelenése után az ombudsmanhoz fordultunk, hogy vizsgálja ki a családjuktól elszakított, védelemre és gondoskodásra szoruló gyerekek helyzetét. Az ombudsman 2019 novemberében vizsgálatot tartott az intézményben, és 2020 decemberi jelentése szerint azt tapasztalta, hogy a gyermekvédelmi rendszert fenntartó monstrumszervezetet, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot (SZGYF) továbbra sem érdekli a rábízott gyermekek sorsa. A 2019-as gyámhivatali vizsgálatnak és felelősségre vonásnak nem lett eredménye: lepusztult környezetben, oktatás nélkül, kellő pszichológusi, nevelői, pedagógusi segítség nélkül élnek a gyerekek, pár havonta cserélődő szakembergárda mellett.

A Kossuth gyermekotthonban 49 gyerek lakik. Többségüket szociális problémák, lakhatási szegénység miatt vette el a gyámhatóság családjától. Hiába tiltja tehát a törvény, hogy csupán a szegénység miatt szakítsanak szét családokat, a gyakorlat megint csak azt igazolja: nem hogy előfordul ilyen anomália, hanem egyenesen tendenciózus gyakorlatról van szó. Ez attól válik különösen felháborítóvá, hogy a Kossuthba kerülő gyerekeknek még a lakhatása, fizikai környezete sem feltétlenül javul azzal, hogy elszakítják őket a családjuktól. Lepusztult intézetben élik tovább az életüket, állandó érzelmi támogatást biztosítani képes szakembergárda nélkül.

„A jelen vizsgálat során ismét hangsúlyoznom kell, hogy az a körülmény, amelyben a családjukból kiemelt, az állam gondoskodásában lévő gyermekek olyan körülmények között kénytelenek élni, amelyek nem jobbak, adott esetben még rosszabbak is, mint azon körülmények ahonnan kiemelték őket, szembe megy az Egyezményben vállalt kötelezettségekkel. Az ilyen gyakorlat sérti az Egyezmény 20. cikkben deklarált, a családi környezetétől megfosztott gyermek jogát az állam különleges védelmére és segítségére.”

A traumatizált, gondoskodásra szoruló gyerekek megfelelő ellátást sem kapnak az intézetben. Az intézmény csak normális szükségletű gyerekeknek üzemeltet csoportot, miközben legalább három „speciális szükségletű” gyermek él az intézetben. Valójában ennél is több plusz segítségre, ellátásra szoruló gyermek nevelkedik az otthonban, hiszen 15 sajátos nevelési igényű gyermek van köztük, akik közül hárman értelmi fogyatékosság miatt, 12 gyermek pedig pszichés zavara miatt minősül SNI-snek.

A halmozottan hátrányos helyzetű, különösen sok pszichológusi, pedagógusi támogatást igénylő 49 fiatalra két pszichológus jut. Az egyébként is a társadalomtól szeparáltan, megvetetten élő gyerekeket az iskola sem tudja kortársaikkal összehozni, az intézményben ugyanis „belső iskola” működik. Jobban mondva, inkább nem működik: a tanulók nagy része ugyanis nem jár iskolába, ami nem csoda, hiszen a tanári kar többsége hiányzik. 12 helyett négy tanár van az iskolában. Gyógypedagógus, vagy fejlesztő pedagógus a gyermekotthon belső iskolájában nincs. A gyerekeket ötödiktől nyolcadikig összevont csoportokban tanítják – nem meglepő hát, hogy négy gyerek annyit hiányzott az iskolából, hogy értékelhetetlennek minősült a 2019-es tanéve, 26 gyerek pedig három tárgynál is többől bukott. Az ombudsman a gyerekotthon iskoláját katasztrofálisnak minősítette, hangsúlyozva, hogy „a kialakult, hosszú ideje nem orvosolt helyzet az érintett gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz, valamint oktatáshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz, illetve nem egyeztethető össze hazánk nemzetközi jogi kötelezettségeivel, köztük a gyermek legjobb érdekét képviselő eljárás elvével sem.”

Naponta kapunk szegény családoktól kétségbeesett leveleket, amikben anyagi és lelki támogatásért könyörögnek, mert a bizonytalan lakhatás, anyagi hiányok és az iskolai problémák miatt gyerekeik elvételével fenyegetik őket. De miért kell elszakítani gyerekeket a szüleiktől azok lakhatási szegénysége miatt, iskolakerülés miatt, anyagi gondok miatt, ha utána még rosszabb helyzetbe kerülnek az állam „gondoskodásában”?


Megosztás

Kapcsolódó hírek

Ön kért ma már engedélyt a gyerekei neveléséhez?

Ma két családnak kézbesített a posta gyámhivatali határozatot, két szülőpár várta hónapok óta, tűkön ülve az évente ismétlődő vizsgálat eredményét. A döntés nem kisebb súlyú, mint a gyermekeik - egyik család esetében három, másikuk esetében öt kisgyerek – sorsa: az egymástól távol töltött hónapok, sőt évek után, végre kiérdemelték-e, hogy újra ők lehessenek „Anya” és „Apa”, hogy ne kelljen a havonta egyszer egy órára engedélyezett láthatáson a faliórára meredve rettegni a percek fogyásától.

Családok mennek tönkre az állami szervek tehetetlensége miatt

Míg egy-egy gyerek szüleitől való elszakítására elég pár óra és egy kétsoros hatósági döntés, addig az – akár indokolatlanul - kiemelt gyermek visszakapására hónapokat, de inkább éveket kell várni. A szülőknek be kell tartani a játékszabályokat, határidőket, de a hatóság úgy tűnik, nem köteles ugyanerre.