Letűnőben az intravénás droghasználat? – Jelentés a Kábítószerügyi Tanács üléséről
Az idei utolsó Kábítószerügyi Tanács (KT) ülésen a drogügyi szervezeteket képviselő civilek alapvető ártalomcsökkentő szolgáltatásokat hiányoltak és szóvá tették a finanszírozás súlyos aránytalanságait. Az is kiderült, hogy kiknél keresnek leggyakrabban kábítószert a rendőrök.
Az ülés első előadásában a Drog Fókuszpont részéről Horváth Gergely ismertette a most megjelent Éves Jelentést a 2016-os droghasználati trendekről. Ebből többek között megtudhattuk, hogy a kábítószerpiac felét továbbra is új pszichoaktív szerek (dizájnerdrogok) uralják. Ezekből 2010 óta 203 jelent meg Magyarországon, Európában összesen pedig már 620.
A tűcsere céljából kiadott tűk száma 2014 és 2015 között – a két legnagyobb ártalomcsökkentő szolgáltató bezárásával – 60%-kal csökkent. Ennek 2016-ra sikerült még tovább esnie, amire több magyarázatot is hallhattunk. Egyrészt látszólag csökkent az intravénás szerhasználat és sokan áttértek a szintetikus kannabinoidok elszívására. Másfelől viszont felmérések híján nincs konkrét adatunk, tehát elképzelhető, hogy az injektálás számunkra nem látható színtereken történik, a tűk gyakori megosztásával egymás között, ami növeli a fertőzésveszélyt. Hallhattuk, hogy a kezelésbe vont intravénás használók száma egy év alatt 3400-ról 2700-ra csökkent 2016-ra, ami szintén jelezheti az injektálás visszaesését, de akár azt is, hogy nem érjük el a tűcserét igénylő klienseket. További probléma, hogy 2016-ban nem volt HIV, HCV szűrés, így nem rendelkezünk friss adatokkal a fertőzöttség mértékéről, ami pedig 2011-2014 között megduplázódott az injektáló szerhasználók körében. 2018-ban nyálmintás HIV/HCV szűrés várható 2×1000 fős mintán, ami azonban csak akkor érhet célt, ha a kiszűrt szerhasználókat sikerül kezelésbe vonni.
Dizájnerdrogok terén egyetértünk
A droghasználattal közvetlenül összefüggésbe hozható halálesetekben korábban egyeduralkodók voltak az opiátok – kiváltképp a heroin – mostanra azonban már a halálesetek több mint harmadában mutattak ki dizájnerdrog-használatot. Ennek tükrében különösen nagy probléma, hogy nem ismerjük a tiltólistára vett dizájnerdrogok kockázatait, hiába kértük ki az ezzel kapcsolatos dokumentumokat az Országos Addiktológiai Centrumtól. A KT-ülésen elhangzott, hogy felül fogják vizsgálni a kockázatelemzés és -értékelés folyamatát, így bízunk benne, hogy a jövőben bárki megismerheti az egyes szerek valós veszélyeit.
Épp a napokban fejtettük ki aggályainkat azzal kapcsolatban, hogy a kábítószerré minősített dizájnerdrogok esetében objektív mennyiségi limitek helyett a „hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjából” indul ki a törvény. Az ülésen az EMMI részéről egyetértésre talált a véleményünk. A drogkoordinátor rögzítette, hogy a jogbiztonság helyreállítása érdekében céljuk, hogy a kábítószerek listájára kerülésével egy időben legyen meghatározva az új szerek csekély mennyiségének felső határa.
Dohányos férfiak elterelése
Az Éves Jelentésből kiderült, hogy az elmúlt években nem változott azoknak a száma, akik a büntetés alternatíváját választva kerültek elterelésbe. Az ülésen ismertetett kutatások azonban különös sajátosságokat tártak fel az elterelés működéséből. A Paksi Borbála által bemutatott kutatás azt vizsgálta, hogy mennyiben különböznek az elterelésbe kerültek az átlag drogfogyasztóktól. Mint kiderült, a szerhasználati szokásaik semennyiben, vagyis nincs nagyobb igényük kezelésre, mint bárki másnak. Szembeszökő különbség viszont, hogy a férfiaknak nyolcszor, a dohányosoknak három és félszer nagyobb az esélye, hogy elterelésre kerüljenek!
További valószínűsítő körülmény, ha az ember 18-24 év közötti. A kutatók szerint mindezek nem a kábítószer-fogyasztók sajátosságait, hanem az igazoltató rendőrök sztereotípiáit tükrözik vissza. Magyarán a rendőrök úgy vélik, hogy legnagyobb eséllyel a fiatal, dohányzó férfiaknál találnak illegális drogokat.
Ennyi pénzből nem lehet
Az eltereléssel kapcsolatos másik kutatás az elterelési szolgáltatást nyújtók nehézségéire hívta fel a figyelmet. Felvinczi Katalin munkatársaival a tizenhat legnagyobb szolgáltatóval készített felmérést. Ők többek között arra panaszkodtak, hogy 14 év alatt nem emelkedett a finanszírozásuk, továbbá 7-8 hónapos csúszásokkal kapják meg a kifizetéseket, érvényes szerződés nélkül. Emellett az elmúlt 4-5 évben nem ellenőrizték a szervezetek szakmai tevékenységét és hiányzik az útmutatás a megfelelő működésükhöz.
Megrökönyödést váltott ki ehhez képest a 2013-ban elindult Egészségfejlesztési Irodáknak (EFI) juttatott összeg. Jelenleg 61 EFI működik országszerte, egyenként három munkatárssal, akiknek bérezésére évenként bő 20 millió Ft jut. Ehhez képest az alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentést végző szolgáltatóknak 7,5 millió Ft-ból kell kigazdálkodnia 3 teljes- és egy félállású munkatárs bérét évek óta. A szerencsésebbek pályázati összegből tudják kiegészíteni a béreket. Az EFI-kről szóló előadást tartó Bezzegh Péter elmondta, hogy az EFI-k a nekik juttatott finanszírozásból akár ki is szervezhetnék az alacsonyküszöbű feladatokat. Ha ez meg tudna valósulni, akkor jelentősen növekedhetne a tűcsere és egyéb ártalomcsökkentő szolgáltatások országos lefedettsége. Sajnos azonban az erre irányuló politikai akarat az utóbbi években teljességgel hiányzik.
