Májusban úgy rendelkeztek, hogy a közfeladatot ellátó szerveknek a megszokott 15 nap helyett elég 45 napon belül válaszolniuk a közérdekű adatigénylésekre. Ebből nem lehet másra következtetni, mint hogy a kormány szerint a közvélemény tájékoztatása a védekezést hátráltatja, pedig ennek épp az ellenkezője igaz. Alapvető fontosságú, hogy mindenki lássa, mi zajlik az egészségügyben, mert rre van szükség ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a veszély mértékét és meghozzuk a szükséges döntéseket. Épp akkor hosszabbították meg drámai mértékben a határidőt, amikor mindenkinek a legelemibb érdeke lett volna, hogy tisztán lásson – ehhez képest a hivatalos szervek nem adtak érdemi információt, a kormányzati tájékoztatást már teljesen központosították, az újságírói kérdések közt önkényesen válogattak.
Az Alkotmánybíróság feladata az lenne, hogy egyértelművé tegye: veszélyhelyzetben sem lehet félresöpörni az alapjogokat pusztán azért, mert a gyakorlásukhoz szükséges feltételek biztosítása kényelmetlen. Ehhez képest az Alkotmánybíróság annyival intézte el a kérdést, hogy „ne bolygassuk a múltat”, arra hivatkozva, hogy a vizsgált szabályok a panasz elbírálásának idején már nem voltak hatályban, így „nem indokolt az eljárás lefolytatása”.
Csakhogy a csütörtökön hatályba lépett új kormányrendelet ismét visszaállította a 45 napos határidőt, ami újabb 45 nappal meghosszabbítható, így könnyen lehet, hogy a járványhelyzetre vonatkozó közérdekű adatokhoz csak három hónap múlva fér hozzá a nyilvánosság – amikor már rég elvesztették aktualitásukat. Reméljük, mire az Alkotmánybíróságnak ismét döntenie kell a szabályozás alkotmányosságáról, addigra felismeri, hogy nem a problémák szőnyeg alá söprése a dolga, hanem el kell végeznie az alkotmány által ráosztott feladatot.