Érdemi vizsgálat nélkül zárta le az Alkotmánybíróság azt az eljárást, ami azért indult, mert a kormány tavasszal a veszélyhelyzetre hivatkozva háromszorosára nyújtotta a közérdekű adatigénylések megválaszolásának határidejét.

Frissítés: A Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóság 2023. januárban kelt (NAIH-1754-2/2023.
ügyszámú) tájékoztatása szerint az adatigénylés válaszadási
határidejének 45 napos hosszabbítását eddig lehetővé tévő
kormányrendelet 2022. december 31-től hatálytalan, így nem lehet a
továbbiakban 45 napos hosszabbítást alkalmazni. Ez fontos előrelépés az
információszabadság érvényesülésében, az akadályok felszámolásában.

2022.
december 31-től tehát nem lehet 45 nappal meghosszabbítani a
válaszadások határidejét, minden esetben 15 napon belül kell a
közérdekűadat-igényésekre válaszolniuk azoknak a szerveknek és
személyeknek, akik közérdekű adatokat kezelnek. (Egyszer 15
nappal továbbra is meg lehet hosszabbítani a 15 napos határidőt – az
eredeti törvényi szöveggel összhangban – „ha az adatigénylés jelentős
terjedelmű, illetve nagyszámú adatra vonatkozik, vagy az adatigénylés
teljesítése a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához
szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár”
(információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
2011. évi CXII. törvény 29. § (2) bekezdés).

Májusban úgy rendelkeztek, hogy a közfeladatot ellátó szerveknek a megszokott 15 nap helyett elég 45 napon belül válaszolniuk a közérdekű adatigénylésekre. Ebből nem lehet másra következtetni, mint hogy a kormány szerint a közvélemény tájékoztatása a védekezést hátráltatja, pedig ennek épp az ellenkezője igaz. Alapvető fontosságú, hogy mindenki lássa, mi zajlik az egészségügyben, mert rre van szükség ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a veszély mértékét és meghozzuk a szükséges döntéseket. Épp akkor hosszabbították meg drámai mértékben a határidőt, amikor mindenkinek a legelemibb érdeke lett volna, hogy tisztán lásson – ehhez képest a hivatalos szervek nem adtak érdemi információt, a kormányzati tájékoztatást már teljesen központosították, az újságírói kérdések közt önkényesen válogattak.

Az Alkotmánybíróság feladata az lenne, hogy egyértelművé tegye: veszélyhelyzetben sem lehet félresöpörni az alapjogokat pusztán azért, mert a gyakorlásukhoz szükséges feltételek biztosítása kényelmetlen. Ehhez képest az Alkotmánybíróság annyival intézte el a kérdést, hogy „ne bolygassuk a múltat”, arra hivatkozva, hogy a vizsgált szabályok a panasz elbírálásának idején már nem voltak hatályban, így „nem indokolt az eljárás lefolytatása”.

Csakhogy a csütörtökön hatályba lépett új kormányrendelet ismét visszaállította a 45 napos határidőt, ami újabb 45 nappal meghosszabbítható, így könnyen lehet, hogy a járványhelyzetre vonatkozó közérdekű adatokhoz csak három hónap múlva fér hozzá a nyilvánosság – amikor már rég elvesztették aktualitásukat. Reméljük, mire az Alkotmánybíróságnak ismét döntenie kell a szabályozás alkotmányosságáról, addigra felismeri, hogy nem a problémák szőnyeg alá söprése a dolga, hanem el kell végeznie az alkotmány által ráosztott feladatot.