Miskolcon még a szociális rendelet is a szegényeket diszkriminálja

A kormány szegénységellenes politikájának részeként 2015. március 1-jétől az önkormányzatok saját hatáskörükben dönthetik el, folyósítanak-e támogatást a lakhatási problémákkal küzdő háztartásoknak. A korábbi, törvényileg garantált lakásfenntartási támogatás kiterjedtsége és univerzalitása folytán, illetve a magyar lakásszegénységi helyzet okán különösen nagy jelentőségű támogatási forma volt. Az önkormányzat hatáskörébe utalással a támogatási forma esetlegessé vált. Problémás továbbá, hogy míg a korábbi, normatív támogatás 90%-át az állami költségvetés állta, addig az új rendszerben a költség többnyire teljes körben az önkormányzati költségvetést terheli, tehát az esetlegessé vált támogatási forma az egyébként is rosszabb anyagi helyzetű önkormányzatok számára szinte lehetetlenné vált. Azzal, hogy az új szabályozás az önkormányzatokra bízza, akarnak-e saját forrásból lakásfenntartási támogatást nyújtani a lakosaiknak, sőt, a minimális állami támogatást sem kötelesek erre a célra fordítani, még azon önkormányzatok sem váltak érdekeltekké abban, hogy segítsenek a családjaiknak, akik esetleg anyagilag megtehetnék. Sőt, kifejezetten ellenérdekeltekké tette őket a nem kötelező jelleg és a szegény családok beköltözésétől való félelem amellett, hogy a segélyezés helyi hatáskörbe utalásával a rászorulók még kiszolgáltatottabbá váltak a helyi hatalmi viszonyoknak, önkényeskedésnek.

Nem véletlen, hogy az önkormányzatok különböző szűkítő feltételekkel és csökkentett mértékű támogatással vezetik be a lakásfenntartási támogatást – ha egyáltalán rendelkeznek róla. A szűkítő feltételek között vannak, amelyek a fenti okkal magyarázhatóak, ám vannak olyanok is, amelyek pontosan a támogatás céljának ellentmondva, diszkriminatív módon határozzák meg a követelményeket. A lakásfenntartási támogatás lényegét tekintve ugyanis a szociálisan rászorult állampolgároknak nyújt hozzájárulást az általuk lakott lakás vagy helyiség fenntartásával kapcsolatos rendszeres kiadásaik viseléséhez.

Ehhez képest Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2/2015.(II.10.) számú, a települési támogatás és az önkormányzat által nyújtott egyéb szociális ellátások helyi szabályairól szóló rendelete pontosan azokat zárja ki a kérelmezők köréből, akiket elsősorban célozni hivatott a támogatási forma, vagyis a szociálisan leginkább rászorulókat: a szociális bérlakások bérlőit, a kis alapterületű lakásban sokan lakókat, és a rendezett lakókörnyezetet gyakran anyagi okból megteremteni képteleneket.

Álláspontunk szerint annak ellenére, hogy az önkormányzat nem köteles lakásfenntartási támogatást nyújtani, amennyiben mégis ilyen szociális ellátási formát helyi rendeletében szabályoz, azt nem teheti törvénnyel, Alaptörvénnyel ellentétes, diszkriminatív módon. A legszegényebbeket kizáró feltételek persze közvetetten a cigány származásúakat aránytalanul sújtják, hiszen ők felülreprezentáltak ebben a körben.

Szerintünk a rendelet közgyűlési vitájából is világosan kiderül, hogy a képviselő-testület a miskolci szegény (szociális bérlakásokban lakó) cigányokat akarta megfosztani a szabályozással a lakásfenntartási támogatás lehetőségétől, és ezzel is – hasonlóan a Kúria által megsemmisített 2014. májusi lakásrendeletmódosításhoz – elérni azt, hogy minél több roma költözzön el Miskolcról.

A Rendelettel elérni kívánt cél tehát illeszkedik abba a Miskolcon a helyi romák ellen zajló több éves önkormányzati rendeletalkotási és hatósági gyakorlatból összeálló „programba”, amelynek szinte minden eleméről kimondta már az alapjogvédelem valamely legmagasabb szintű hazai szereplője, hogy alapjogellenes és alaptörvénysértő (ld. a miskolci lakásrendelet-módosítás megsemmisítéséről szóló Kúria határozatot, az Alapvető Jogok Biztosának 2015. júniusi jelentését a jóléti razziákról és a kilakoltatásokról, az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatát a Számozott utcákon zajló telepfelszámolásról).

A Kormányhivatal válaszolt beadványunkra. Eszerint átfogó ellenőrzés keretében vizsgálják a törvény-módosítások miatt megalkotott helyi szociális rendeleteket vagy azok módosításait. E vizsgálat keretében, a TASZ beadványában foglaltakat érintően is – szakmai konzultációt folytatnak Miskolc jegyzőjével a szükséges módosítások érdekében. Ennek eredményéről ill. esetleg szükségesség váló törvényességi intézkedésekről tájékoztatni fognak bennünket. Mi pedig olvasóinkat.

Beadványunkat itt olvashatja.

UPDATE:

2016. május 19-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal tájékoztatott minket, hogy – egyetértve a kérelmünkbe foglaltakkal – a Rendelet módosítását kezdeményezte a város jegyzőjénél, ám a szakmai egyeztetés eredménytelen maradt. Ezért a Kormányhivatal törvényességi felhívásban szólította fel Miskolc önkormányzatát a kifogásolt, diszkriminatív jogszabályszövegek módosítására vagy hatályon kívül helyezésére.

UPDATE 2:

2016. július 15-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal tájékoztatott bennünket, hogy ugyan a szakmai egyeztetés eredménytelensége miatt a törvényességi felhívást kibocsátotta ez év májusában (ld. korábbi frissítésünk), de a felhívásnak Miskolc önkormányzata nem tett eleget.

Ennek ellenére a Kormányhivatal nem fordul a Kúriához, mert az utóbbi időben komoly változás állt be a szociális jogok értelmezése területén, „új jogalkalmazási gyakorlat is megjelent a szociális rászorultsági elv érvényesítésének kizárólagossága mellett”. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy az önkormányzatok lényegesen tágabb mozgásteret kaptak a helyi rendeletalkotásban; továbbá hogy a gazdasági világválság miatt a magyar költségvetés teherbíró képessége olyannyira csökkent, hogy az alanyi jogi, rászorultság alapú megközelítést felváltotta az egyéni felelősségen, öngondoskodáson alapuló szemlélet.

Ezért a kormányhivatal a miskolci önkormányzattal való további egyeztetést kísérel meg, ezt hatékonyabb eszköznek tartva a törvényesség elérése érdekében.

UPDATE 3: 2016. október 20.

A Kormányhivatal tájékoztatására válaszképp rámutattunk, hogy a TASZ által már korábban is jogellenesnek tartott rendelkezések (a lakásfenntartási támogatás feltételévé tett rendezett lakókörnyezetre vonatkozó feltételek) jogalapja is megszűnt azóta. Ugyanis 2015. április 1-től a lakókörnyezet rendezettségére vonatkozó rendeleti előírást megalapozó Szociális törvény (Szoctv)-beli felhatalmazó rendelkezések kikerültek a törvényből.

A Kormányhivatal hivatkozott az EMMI jogértelmezésére, miszerint rendezett lakókörnyezet annak ellenére előírható, hogy a felhatalmazó rendelkezés kikerült az Szoctv.-ből. Azonban a Minisztérium, illetve a Kormányhivatal ezen jogértelmezését nem tudjuk sem értelmezni, sem elfogadni. Önkormányzati rendeletben felhatalmazás hiányában nem lehet a szociális támogatás feltételévé tenni nem szociális célú szempontokat.

Tekintettel arra, hogy a támadott rendelkezéseknek immáron nincs törvényes alapja, nincs legitim célja, és ezen túlmenően több alkotmányos alapjogot (az emberi méltóságot, az állampolgárok magánszférájának védelméhez és az egyenlő bánásmódhoz való jogát) is sért, arra kértük a Kormányhivatalt, hogy további szakmai egyeztetés helyett forduljon a Kúriához, a Rendelet törvénysértő paragrafusainak hatályon kívül helyezése érdekében.

UPDATE 4: 2016. december 2.

Fentebbi levelünkre választ kaptunk a Kormányhivataltól. A hivatal továbbra is kitart – az Alkotmánybíróság aggályos jogértelmezése alapján – azon álláspontja mellett, hogy az Alaptörvény IV. módosításával (amikor a hajléktalanság önkormányzati rendeletekben való kriminalizálásának lehetőségét betonozta be az alkotmányozó hatalom) egyértelműen megváltozott „az alkotmány emberképe” és ezáltal az önkormányzatok jogalkotói jogköre is lényegesen szélesebbre tárult.

Ezért más törvények felhatalmazó rendelkezéseit is lehet széles körben kiterjesztve értelmezni, így a Szociális törvény rendelkezéseit is: a helyi önkormányzatok szabadon hozhatnak immár rendeleteket a rendezett lakókörnyezetről, feltételül szabhatják ahhoz, hogy a lakosaik szociális támogatáshoz jussanak.

A Kormányhivatal a legszegényebb helyi lakosok hátrányos megkülönböztetését sem találta megállapíthatónak, ugyanis etéren is változott az alkotmányos alapelv: az Alaptörvény „a szociális biztonsághoz való jog biztosítása helyett úgy fogalmaz, hogy Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Mindezekből az következik, hogy a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez annak eldöntésében, hogy adott esetben milyen szociális ellátási forma biztosítását tartja indokoltnak.” Márpedig a miskolci önkormányzat úgy döntött, hogy akinek már támogatta a lakhatását azzal, hogy szociális bérlakást biztosított, annak lakásfenntartási támogatás nem jár. Ezért zárták ki a szociális bérlakások lakóit a lakásfenntartási támogatásból. Mivel ez szintén az önkormányzat széles jogalkotói jogköréből fakad, és ésszerű, így nem diszkriminatív szabályozás a Kormányhivatal szerint.