Nem arról döntött az AB, amit kértünk

Ügyfelünk, Somogyi Mária még 2014-ben kritizálta a tatai önkormányzat ingatlangazdálkodását egy Facebook bejegyzésben. Az önkormányzat jó hírneve megsértése miatt személyiségi jogi pert indított ellene, amit Somogyi elvesztett. Az Alkotmánybíróságtól vártuk, hogy megvédje a szólásszabadságot, de reményeink alaptalanok voltak: az AB el sem bírálta a panaszunkat.

A polgári perben kiderült, hogy a bekezdésnyi hosszú, megosztott szövegben volt egy pontatlanság: az egyik szóban forgó épületet nem akkor adta el a jelenlegi tulajdonosának az önkormányzat, amit a szöveg írt, hanem eredetileg másé volt az épület, évekkel később került csak hozzá. A perben azzal érveltünk, hogy a szöveg egészét egyben kell értelmeznie a bíróságnak, és az abban foglaltak egy erős kritikát fogalmaznak meg az önkormányzattal szemben, amelynek igazsága nem vitatható: az önkormányzat eladja az ingatlanokat, majd visszabérli azokat. A bejegyzés szerzője és ügyfelünk is úgy gondolta, hogy ezzel elherdálják az önkormányzati vagyont.

Az alkotmánybírósági és az európai emberi jogi sztenderdek is a mi érvelésünket erősítették: egy internetes felületen véleményt nyilvánító átlagpolgártól túlzás lenne elvárni, hogy egy, a véleményét kifejező írás minden egyes elemének teljes igazságát kiderítse maga, és azt később bíróságon is képes legyen igazolni. Ha ezt várná el a jog, a polgárok nem tudnának megnyilvánulni társadalmi vitákban. Azt kértük a bíróságtól, hogy ezeknek a körülményeknek az együttes vizsgálata után hozzon döntést, ám az első és másodfokú bíróság is kimondta: azon kívül, hogy volt egy igazolatlan állítás a szövegben a bíróság semmilyen más faktort nem vehet figyelembe a polgári jog szabályai szerint - azt sem, hogy a döntése milyen hatást gyakorol egy alkotmányos jog, a szólásszabadság érvényesülésére.

Ezek után fordultunk az Alkotmánybírósághoz, és kértük, hogy vizsgálja meg az ügyet. Azzal érveltünk, hogy az ügyben érvényesülő, egységes polgári jogi gyakorlat korlátozza a szólásszabadságot. Ha a jog a legapróbb hibákat is megtorolja közéleti vitákban, akkor a közéleti viták elhalkulnak. Azt kértük az AB-tól, hogy segítsen olyan teszt kidolgozásával, amely előírja a polgári bíróságoknak, hogy a közlés igazságán túl más faktorokat is vegyen figyelembe kell venniük egy jogvita elbírálása során. Erre javaslatot is tettünk: az egyik fontos szempont, hogy a kritika egy állami szervre irányul, amely nem hivatkozhat olyan jóhírnév-védelemre, mint egy magánszemély, hiszen a jóhírnévhez való jog az emberi méltóságból fakad, az önkormányzatoknak pedig nincs méltósága. Másrészt azt is fontosnak tartottuk, hogy a közlés helyét, egy internetesen közösségi oldalt is vegye figyelembe a bíróság.

Ezek után az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy visszautasítja a panaszt, vagyis nem dönti el azt. Ezt azzal indokolta, hogy olyat kértünk az AB-tól, amit a törvény nem enged meg neki. A végzés szerint “az indítványozó valójában nem a bíróságok sérelmezett ítéleteinek alkotmányossági vizsgálatát kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, a tények és bizonyítékok értékelése, valamint az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság”, vagyis tényállítás helyett minősítse értékítéletnek a megosztott bejegyzés tartalmát.

Csalódottan olvastuk az Alkotmánybíróság döntését, hiszen nem ezt kértük a testülettől. Éppen ellenkezőleg: azt kértük az Alkotmánybíróságtól, hogy mondja ki, a szigorú, objektív felelősségi alakzat sérti a szólásszabadságot, és elriasztja a polgárokat attól, hogy részt vegyenek a közéleti vitákban. Azt is kértük, hogy reagáljon arra a jelenségre, hogy állami szervek a jóhírnevükre hivatkozva akarják elhallgattatni a kritikus polgárokat.  Az AB megállapította, hogy nem merült fel a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételye, és az indítvány nem alapozott meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

Az ügy tanulsága szomorú: az Alkotmánybíróság nem a beadványról dönt, hanem arról, amit a beadványba képzel. És lehetőleg olyat képzel bele, ami alapján visszadobhatja azt.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Hetedik- elemzésünk az Alaptörvény legújabb módosításáról

Hetedszer módosították a hétéves Alaptörvényt. Az Alaptörvény módosításához elvileg széleskörű politikai konszenzusra volna szükség, hiszen egy alkotmánynak nem a többség akaratát kell tükröznie. Egy valódi alkotmány bármely demokratikus választáson többséget szerző kormány politikájának megvalósításához megfelelő kereteket biztosít. Egy jó alkotmány sokféle ideológiának megfelelő kormányzásra ad lehetőséget, kijelölve a kormányzás át nem hágható korlátait.

A magyar Alaptörvényt viszont akkor módosítják, ha a kormány politikája ezt igényli. Vagyis nálunk nem az alkotmány korlátozza a kormány politikáját, hanem az Alaptörvényt igazítják a kormány politikájához. Az Alaptörvény hetedik módosításakor is ez történt.

Az új törvényjavaslatokkal csak a bizonytalanságot akarja növelni a kormány

Az Alaptörvény hetedik módosításának javaslatai együttesen komoly károkat okozhatnak: nehezebben tudnak majd az állampolgárok véleményt nyilvánítani, és kevésbé bízhatnak abban, hogy pártatlan bíróság dönt majd a politika számára kényes ügyekről.