Nem bojkottálhatja a Hír TV nézőit a főpolgármester

Karácsony Gergely és Pikó András akkor sem választhatja meg, hogy kikhez szól és kikhez nem, ha egyébként a kormányzat részéről már ez számít sajnos megszokottnak.

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és Pikó András VIII. kerületi polgármester sem nyilatkozik a Hír TV-nek addig, amíg a csatorna bocsánatot nem kér a „becsületnapi” eseményekről szóló szégyenteljes riportjáért. A bojkottban Karácsony helyettesei, és a Főpolgármesteri Hivatal apparátusa is részt vesznek. Bár a riport miatti felháborodásukkal egyetértünk, mégis vitatjuk a főváros, illetve Józsefváros vezetőinek döntését, amit levélben tudattunk velük.

Meggyőződésünk, hogy közhatalmat gyakorló választott tisztségviselőként nem hozhatnak ilyen döntést. De kötelezettségük nem a Hír TV-vel, hanem a Hír TV nézőivel szemben van: azoknak is polgármesterei, akik erről a csatornáról tájékozódnak. Az alább közzétett levélben részletesen kifejtjük, hogy megválasztásuk után miért nem élveznek szabadságot abban, hogy kikhez szólnak és kikhez nem.

Tisztelt Főpolgármester Úr!

A közösségi médiában néhány nappal ezelőtt közzétettek szerint amíg a HírTV nem kér bocsánatot egy valóban szégyenteljes riportjáért, addig sem Ön, sem a helyettesei, sem pedig a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai nem adnak nyilatkozatot ennek a televíziónak, és nem is tesznek eleget a meghívásuknak. A polgárok jogainak védelmével huszonhat éve foglalkozó Társaság a Szabadságjogokért nevében, egyetértve a felháborodásával, de a döntését vitatva szeretném felhívni a figyelmét az alábbiakra.

Meggyőződésünk szerint közhatalmat gyakorló választott tisztségviselőként ilyen döntést nem hozhat. De nem a HírTV-vel, hanem HírTV nézőivel szemben fennálló kötelezettségei miatt, hiszen Ön azoknak a polgároknak is a főpolgármestere, akik a HírTV-ből tájékozódnak. Választott közhatalom-gyakorlóként pedig nem élvez szabadságot abban, hogy kikhez szól és kikhez nem, akkor sem, ha egyébként a kormányzat részéről ma már ez számít sajnos a normálisnak.

A média, különösen az, amely egy adott közhatalom-gyakorlóétól eltérő politikai beállítottságú, kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a választópolgárok ellenőrzés alatt tarthassák az ő közhatalom-gyakorlását. Ennek az ellenőrzésnek a sikeressége értelemszerűen nem múlhat a közhatalom gyakorlóinak nyilatkozattételi hajlandóságán, ők minden esetben kötelesek a média közvéleményt tájékoztató tevékenységét kiszolgálni. Természetesen nem akármilyen kérdés tekintetében, hanem csak azokban, amelyek a közhatalom gyakorlásában vállalt szerepükre vonatkoznak. Nyilván ők is elvárhatják, hogy a média és mindenki más tiszteletben tartsa a magánszférájukat.

Mindez nem jelenti azt, hogy a közhatalmat gyakorlók semmilyen mozgástérrel nem rendelkeznek a médiával szemben, abban a körben, amelyben válaszadásra kötelezettek. A tájékoztatás módját, időpontját és időtartamát ésszerű keretek között szabadon alakíthatják. Ha a kérdés címzettje közhatalmat gyakorló szerv, azt is kijelölheti, hogy a nevében, vagy a vezető helyett ki nyilatkozik. Ez a mozgástér már csak azért is elengedhetetlen, mert a közvélemény tájékoztatására irányuló kötelezettséget össze kell hangolni a közhatalmi funkcióból fakadó egyéb feladatok teljesítésének kötelezettségével.

Ami a médiaszolgáltatók közötti választást illeti: a közhatalom gyakorlói a közvélemény tájékoztatása során kötelesek tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód követelményét. Ez a követelmény tiltja a médiaszolgáltatók és az újságírók közötti önkényes különbségtételt azok politikai véleménye alapján. A rendelkezésre állás tekintetében bizonyos észszerű okok alapján különbséget tehet a médiaszolgáltatók között (például a sajtóra szánható idő beosztásakor a nagyobb közönséget elérő médiumok előnyt élvezhetnek), de ez nem eredményezheti a teljes elzárkózást bizonyos médiaszolgáltatóktól. A bojkott ilyen abszolút elzárkózás volna.

A fentiekből következik, hogy a közhatalom gyakorlóinak, különösen a választott tisztségviselőknek alkotmányos kötelezettségük e funkciójukkal összefüggésben a médiumok rendelkezésére állni.

Sajnos, a mai Magyarországon arról is szót kell ejteni, hogy a médiumok egy jelentős része magát sajtónak álcázó propagandatermék, amely nem élvezhet olyan védelmet, mint a sajtó; a kormányzat nyúlványaként nem lehet ugyanúgy alanya a sajtószabadságnak, mint az (akár kormánypárti, akár ellenzéki) lapok, portálok, rádiók és televíziók. Abból viszont, hogy a médiaszolgáltatásba ágyazott propaganda nem élvezi a sajtószabadság védelmét, nem következik, hogy propagandának vélt médiumokat a választott közhatalom-gyakorlók szabadon ignorálhatják. Ők ugyanis kötelezettjei a nyilvánossággal összefüggő szabadságjogoknak, köztük a polgárok tájékozódáshoz fűződő jogának és a sajtószabadságnak. Ezért nincsenek abban a helyzetben, hogy teljesen szabad belátásuk szerint ítéljék meg, hogy egy médiaszolgáltató betölti-e a sajtó funkcióját. Ha így lenne, a kötelezett belátásán múlhatna, hogy a kötelezettsége fennáll-e, az kiüresítené a kötelezettség tartalmát: aki úgy köteles valamit megtenni, hogy ő döntheti el, megteszi-e azt, az valójában arra nem köteles.

Mindebből nem következik, hogy Önnek és munkatársainak ki kellene szolgálnia a kormánypropaganda-sajtó céljait, ahogy az sem, hogy eszköztelenek lennének a kormánypropagandával szemben. Nem állítunk többet annál, minthogy a választott közhatalom-gyakorlók kötelesek tartózkodni azoktól a magatartásformáktól, amelyek teljesen elvágják a kapcsolatot a kormánypropaganda-sajtóval, és ezáltal a propaganda közönségével. Ez az elvárás a gyakorlatban pusztán arra kötelezi őket, hogy álljanak rendelkezésre, ha kérdést intéznek hozzájuk, illetve sajtónyilvános rendezvényeikhez és a sajtó számára készült információkhoz engedjenek hozzáférést a propagandasajtónak is. Ezek a jogi korlátok kétségtelenül leszűkítik az eszköztárat a kormánypropagandával szembeni politikai küzdelemben, de széles mozgásteret hagynak a politikai manőverezésre. A propagandasajtó kérdéseire adott válaszok tartalma tekintetében például a politikusok keze semmilyen mértékben nincs megkötve, szabad belátásuk szerint kommunikálhatnak bármit: kikérhetik maguknak a méltatlannak vélt kérdést, megkerülhetik az érdemi válaszadást, sulykolhatják a kormány hibáit stb. - mindezeket persze saját politikai kockázatukra.

Ha valakit megválasztanak egy közhatalmi pozícióra, az szerencsés esetben nincs hatással a megválasztott személy morális meggyőződésére: ami felháborította a megválasztása előtt, az azt követően is fel fogja. A megválasztásával azonban a szabadságjogi jogviszonyok jogosulti oldaláról a kötelezetti oldalára kerül, és ez azzal jár, hogy amit korában szabadságában állt eldönteni, azt ezt követően közjogi kötöttségek szorítják korlátok közé. Ez a helyzet az egyes médiumok bojkottjával is.

Amennyiben mindezekkel kapcsolatban egyeztetést tart indokoltnak, állunk rendelkezésére.

Budapest, 2020. február 14.

Üdvözlettel:

Szabó Máté

a TASZ szakmai igazgatója

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Dermesztő hatással járhat a rémhírterjesztés tényállásának módosítása

A koronavírus elleni védekezésről szóló T/9790. számú törvényjavaslat a Btk. rémhírterjesztésről szóló szabályait is módosítaná. Elemzés.

Rám szállt a kamara, mert tiltakoztam a hálapénz ellen

Sokan ismerhetik azt az ügyet, amelyben egy veszprémi onkológus nőgyógyász 150 ezer forintot kért rákos betegektől a kezelésükért, műtétjükért. Aki nem fizetett, azt nem operálta meg, hagyta meghalni. Ezt az orvost a bíróság bűnösnek találta, „nélkülözhetetlen szakértelmére” hivatkozva azonban felmentette a letöltendő börtönbüntetés alól, és a foglalkozásának gyakorlásától sem tiltotta el. Bár a Magyar Orvosi Kamara (MOK) köteles lett volna, mégsem indított etikai vizsgálatot a nőgyógyász ellen, hanem jó ideig elmismásolta az ügyet.

Kiforgatott jogrend - Orosz Mihály Zoltán szerint őt diszkriminálja a TASZ

Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere sajtó-helyreigazítási kérelemmel fordult a TASZ-hoz „Rend és tisztesség” Tiszavasváriban – terjed az érpataki modell című bejegyzésünk miatt, melyben arról adtunk hírt, hogy Tiszavasvári önkormányzata együttműködési megállapodást kötött az érpataki polgármester szervezetével. Orosz 13 oldalas levélben szólít fel minket az írás gyakorlatilag összes mondatának helyreigazítására, melynek elmaradása esetén perrel fenyegetőzik.