Nem bojkottálhatja a Hír TV nézőit a főpolgármester

Karácsony Gergely és Pikó András akkor sem választhatja meg, hogy kikhez szól és kikhez nem, ha egyébként a kormányzat részéről már ez számít sajnos megszokottnak.

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és Pikó András VIII. kerületi polgármester sem nyilatkozik a Hír TV-nek addig, amíg a csatorna bocsánatot nem kér a „becsületnapi” eseményekről szóló szégyenteljes riportjáért. A bojkottban Karácsony helyettesei, és a Főpolgármesteri Hivatal apparátusa is részt vesznek. Bár a riport miatti felháborodásukkal egyetértünk, mégis vitatjuk a főváros, illetve Józsefváros vezetőinek döntését, amit levélben tudattunk velük.

Meggyőződésünk, hogy közhatalmat gyakorló választott tisztségviselőként nem hozhatnak ilyen döntést. De kötelezettségük nem a Hír TV-vel, hanem a Hír TV nézőivel szemben van: azoknak is polgármesterei, akik erről a csatornáról tájékozódnak. Az alább közzétett levélben részletesen kifejtjük, hogy megválasztásuk után miért nem élveznek szabadságot abban, hogy kikhez szólnak és kikhez nem.

Tisztelt Főpolgármester Úr!

A közösségi médiában néhány nappal ezelőtt közzétettek szerint amíg a HírTV nem kér bocsánatot egy valóban szégyenteljes riportjáért, addig sem Ön, sem a helyettesei, sem pedig a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai nem adnak nyilatkozatot ennek a televíziónak, és nem is tesznek eleget a meghívásuknak. A polgárok jogainak védelmével huszonhat éve foglalkozó Társaság a Szabadságjogokért nevében, egyetértve a felháborodásával, de a döntését vitatva szeretném felhívni a figyelmét az alábbiakra.

Meggyőződésünk szerint közhatalmat gyakorló választott tisztségviselőként ilyen döntést nem hozhat. De nem a HírTV-vel, hanem HírTV nézőivel szemben fennálló kötelezettségei miatt, hiszen Ön azoknak a polgároknak is a főpolgármestere, akik a HírTV-ből tájékozódnak. Választott közhatalom-gyakorlóként pedig nem élvez szabadságot abban, hogy kikhez szól és kikhez nem, akkor sem, ha egyébként a kormányzat részéről ma már ez számít sajnos a normálisnak.

A média, különösen az, amely egy adott közhatalom-gyakorlóétól eltérő politikai beállítottságú, kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a választópolgárok ellenőrzés alatt tarthassák az ő közhatalom-gyakorlását. Ennek az ellenőrzésnek a sikeressége értelemszerűen nem múlhat a közhatalom gyakorlóinak nyilatkozattételi hajlandóságán, ők minden esetben kötelesek a média közvéleményt tájékoztató tevékenységét kiszolgálni. Természetesen nem akármilyen kérdés tekintetében, hanem csak azokban, amelyek a közhatalom gyakorlásában vállalt szerepükre vonatkoznak. Nyilván ők is elvárhatják, hogy a média és mindenki más tiszteletben tartsa a magánszférájukat.

Mindez nem jelenti azt, hogy a közhatalmat gyakorlók semmilyen mozgástérrel nem rendelkeznek a médiával szemben, abban a körben, amelyben válaszadásra kötelezettek. A tájékoztatás módját, időpontját és időtartamát ésszerű keretek között szabadon alakíthatják. Ha a kérdés címzettje közhatalmat gyakorló szerv, azt is kijelölheti, hogy a nevében, vagy a vezető helyett ki nyilatkozik. Ez a mozgástér már csak azért is elengedhetetlen, mert a közvélemény tájékoztatására irányuló kötelezettséget össze kell hangolni a közhatalmi funkcióból fakadó egyéb feladatok teljesítésének kötelezettségével.

Ami a médiaszolgáltatók közötti választást illeti: a közhatalom gyakorlói a közvélemény tájékoztatása során kötelesek tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód követelményét. Ez a követelmény tiltja a médiaszolgáltatók és az újságírók közötti önkényes különbségtételt azok politikai véleménye alapján. A rendelkezésre állás tekintetében bizonyos észszerű okok alapján különbséget tehet a médiaszolgáltatók között (például a sajtóra szánható idő beosztásakor a nagyobb közönséget elérő médiumok előnyt élvezhetnek), de ez nem eredményezheti a teljes elzárkózást bizonyos médiaszolgáltatóktól. A bojkott ilyen abszolút elzárkózás volna.

A fentiekből következik, hogy a közhatalom gyakorlóinak, különösen a választott tisztségviselőknek alkotmányos kötelezettségük e funkciójukkal összefüggésben a médiumok rendelkezésére állni.

Sajnos, a mai Magyarországon arról is szót kell ejteni, hogy a médiumok egy jelentős része magát sajtónak álcázó propagandatermék, amely nem élvezhet olyan védelmet, mint a sajtó; a kormányzat nyúlványaként nem lehet ugyanúgy alanya a sajtószabadságnak, mint az (akár kormánypárti, akár ellenzéki) lapok, portálok, rádiók és televíziók. Abból viszont, hogy a médiaszolgáltatásba ágyazott propaganda nem élvezi a sajtószabadság védelmét, nem következik, hogy propagandának vélt médiumokat a választott közhatalom-gyakorlók szabadon ignorálhatják. Ők ugyanis kötelezettjei a nyilvánossággal összefüggő szabadságjogoknak, köztük a polgárok tájékozódáshoz fűződő jogának és a sajtószabadságnak. Ezért nincsenek abban a helyzetben, hogy teljesen szabad belátásuk szerint ítéljék meg, hogy egy médiaszolgáltató betölti-e a sajtó funkcióját. Ha így lenne, a kötelezett belátásán múlhatna, hogy a kötelezettsége fennáll-e, az kiüresítené a kötelezettség tartalmát: aki úgy köteles valamit megtenni, hogy ő döntheti el, megteszi-e azt, az valójában arra nem köteles.

Mindebből nem következik, hogy Önnek és munkatársainak ki kellene szolgálnia a kormánypropaganda-sajtó céljait, ahogy az sem, hogy eszköztelenek lennének a kormánypropagandával szemben. Nem állítunk többet annál, minthogy a választott közhatalom-gyakorlók kötelesek tartózkodni azoktól a magatartásformáktól, amelyek teljesen elvágják a kapcsolatot a kormánypropaganda-sajtóval, és ezáltal a propaganda közönségével. Ez az elvárás a gyakorlatban pusztán arra kötelezi őket, hogy álljanak rendelkezésre, ha kérdést intéznek hozzájuk, illetve sajtónyilvános rendezvényeikhez és a sajtó számára készült információkhoz engedjenek hozzáférést a propagandasajtónak is. Ezek a jogi korlátok kétségtelenül leszűkítik az eszköztárat a kormánypropagandával szembeni politikai küzdelemben, de széles mozgásteret hagynak a politikai manőverezésre. A propagandasajtó kérdéseire adott válaszok tartalma tekintetében például a politikusok keze semmilyen mértékben nincs megkötve, szabad belátásuk szerint kommunikálhatnak bármit: kikérhetik maguknak a méltatlannak vélt kérdést, megkerülhetik az érdemi válaszadást, sulykolhatják a kormány hibáit stb. - mindezeket persze saját politikai kockázatukra.

Ha valakit megválasztanak egy közhatalmi pozícióra, az szerencsés esetben nincs hatással a megválasztott személy morális meggyőződésére: ami felháborította a megválasztása előtt, az azt követően is fel fogja. A megválasztásával azonban a szabadságjogi jogviszonyok jogosulti oldaláról a kötelezetti oldalára kerül, és ez azzal jár, hogy amit korában szabadságában állt eldönteni, azt ezt követően közjogi kötöttségek szorítják korlátok közé. Ez a helyzet az egyes médiumok bojkottjával is.

Amennyiben mindezekkel kapcsolatban egyeztetést tart indokoltnak, állunk rendelkezésére.

Budapest, 2020. február 14.

Üdvözlettel:

Szabó Máté

a TASZ szakmai igazgatója

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A médiatörvény felülvizsgálata is cél az elhallgatásra ítélt Civil Rádió perében

Nem nyugszik bele a Civil Rádió a Médiatanács döntésébe, amellyel a testület megszüntetné a csaknem 25 éve működő budapesti közösségi rádió sugárzási jogát. A Társaság a Szabadságjogokért és a Mérték Médiaelemző Műhely szakmai támogatást nyújt a rádió által indított perben.

Egy rövid írás miatt évekig a bíróságon feleslegesen

Egy helyi ügyekkel foglalkozó online újságban megjelent írása miatt indított Balatonszemes polgármestere két eljárást ügyfelünk ellen: egyet rágalmazás miatt büntetőbíróság előtt, egyet pedig jóhírnév megsértése miatt polgári bíróság előtt. A polgári pert már megnyertük, de nem lélegezhet fel az ügyfelünk, a büntetőeljárás továbbra is zajlik.

Kemény Gábor Budapesten él, de nyaralótulajdonosként régóta kötődik Balatonszemeshez, szívén viseli a település sorsát. Ezért is háborodott fel azon 2014-ben, hogy a polgármester egy olyan férfit javasolt alpolgármesternek, akit korábbi tevékenysége alapján erre nem tűnt alkalmasnak. Ügyfelünk véleményét a település ügyeivel foglalkozó internetes újságban tette közzé. Nem sokkal később a polgármester félmillió forint sérelemdíjat és nyilvános bocsánatkérést követelt tőle.

Az első fokon eljáró bíróság még úgy ítélte meg, hogy ügyfelünk azzal a mondatával, miszerint a polgármester az “alkontárnak” nevezett alpolgármester-jelöltet “évek óta favorizálja, fizeti”, megsértette a polgármester jóhírnévhez való jogát. Szerencsére a másodfokú bíróság már figyelembe vette a szólásszabadság védelmében felhozott érveinket. Döntésében rögzítette, hogy közügyekről szólt a cikk. Bár az alkontár erős jelző a bíróság szerint, az értékítélet, amit akkor is véd a szólásszabadság, ha az adott esetben túlzó vagy bántó.

csendesforradalmar_gomb.png


Nem lélegezhet fel azonban ügyfelünk, hiszen a büntetőeljárásban, bár első fokon neki adott igazat a bíróság, a másodfok eljárási hibák miatt hatályon kívül helyezte a döntést. Az eljárás tehát újraindul. Bár gyakorlatilag kizárt, hogy miután a polgári jogi eljárásban nem minősült jogsértőnek a cikk, a büntetőeljárás más eredménnyel végződjön, a sértett polgármester még akár évekig terhelheti a magyar igazságszolgáltatást azzal, hogy végigviszi ezt a pert is. Itt az ideje, hogy végre megváltozzanak a jogszabályok, és ilyen ügyekben a politikusok ne indíthassanak büntetőeljárást a polgárok ellen.

Dojcsák Dalma

„Az egész rendszer arról szól, hogy ne gondolkodjunk és maradjunk csöndben”

Azonban Balázs nem volt hajlandó csöndben maradni. Sorra írta a panaszos leveleket, ecsetelte sorsát gyermekjogi képviselőtől önkormányzati közgyűlési elnökön át a gyermekvédelmi főigazgatóság kirendeltségének vezetőjéig, hátha valaki meghallgatja és segít neki és sorstársainak. Addig tette ezt, amíg az intézmény vezetője megelégelte Balázs szókimondását és becsületsértésért feljelentést tett ügyfelünk ellen. Balázst a TASZ vidéki Ügyvédhálójának helyi képviselője védte a rágalmazási perben.