Otthonszülés – a helyzet ismertetése kérdés-felelet formában

Lehet-e otthonszülni?

Igen. A magyar Alkotmányból és az egészségügyi törvényből egyértelműen következik, hogy az anyának joga van a szüléssel kapcsolatos döntéseket meghozni: ami vonatkozik arra, hogy milyen fájdalomcsillapítást kér, ha kér, de arra is, hogy hol és milyen segítséggel kívánja a gyermekét a világra hozni.
Téves és félrevezető az otthonszülés választását és az abortuszt egymás mellett emlegetni: hamis az anya és a gyermeke érdekeinek ilyetén szembeállítása. Az abortusz során egy nő valóban arról hoz döntést, hogy nem kívánja világra hozni gyermekét. Míg az intézeten kívüli szülést választók igenis világra kívánják hozni gyermeküket, szeretnék, ha ez a számukra ideális feltételek mellett történne. Kiindulva abból, hogy az ember alaptermészetéből adódóan magának és születendő gyermekének a legjobbat akarja, nem vonhatjuk kétségbe, hogy az intézeten kívüli szülést választó nők saját és gyermekük testi, lelki egészségét és biztonságát maximálisan szem előtt tartva választják az otthonszülést.

Ha lehet otthonszülni, akkor mire a felhajtás?

Valóban a leendő anyák számára a választás adott: ezt ma kevesen vitatják. Azonban a feltételek nem tisztázottak. Így az intézeten kívüli szüléskíséréshez szükséges tudás megszerzésére nincsen államilag elismert képzés, az ÁNTSZ és a vonatkozó jogszabályok nem ismernek ilyen szakmát, így a hatóság engedélyt sem tud adni a végzésére. Már pedig az, aki engedély nélkül végez egészségügyi tevékenységet, szabálysértést követ el. Nincs szabályozás, nincs engedély, van viszont szabálysértés. Így, bár az anyai választás lehetősége elvileg adott, a magyar állam több mint 20 éve adós a valódi tájékozott választáshoz szükséges feltételek megteremtésével. Ennek ellenére a kb. 15 magyarországi bába évente 2-300 szülést kísér otthon – ők javarészt szülésznők, akik már többször megkíséreltek engedélyt szerezni az ÁNTSZ-től. Meg kell jegyezni azt is, hogy a szülésznőknek sincs önálló szakmakódjuk.

Most akkor szülésznő vagy bába?

A válasz nem feltétlenül vagy-vagy. A bába olyan személy, egyébként többnyire szülésznői végzettségű szakember, aki megfelelő képzésen elsajátította és meghatározott gyakorlati idő során elmélyítette azt a szakmai tudását, ami képessé teszi a bábai modell szerint szüléskísérésre.

Mi is az az otthonszülés? Miről szól ez a bábai modell?

Az otthonszülés, vagy intézeten kívüli szülés elnevezése félrevezető. Valóban, gyakran a szülő nő otthonában zajlik, de nem a helyszín maga az, ami elválasztja a kórházi szüléstől. A helyszín eltérősége a kétféle szemlélet különbségeiből fakad. Az orvosi modell a komplikációk elhárítására helyezi a hangsúlyt. Ennek érdekében igénybe veszi a kórházi hátteret, a műszeres vizsgálati és a beavatkozási lehetőségeket olyankor is, amikor a komplikációnak még csak a gyanúja merül fel. Az is előfordul, hogy a nő egyéni kockázati tényezőitől függetlenül kerül sor beavatkozásokra, gyakran rutinszerűen is végeznek ilyet, statisztikai adatok alapján. Ezzel szemben a bábai modell a szülést olyan természetes folyamatnak tekinti, amelynek megzavarása önmagában komplikációkat von maga után, és ennek következtében beavatkozásokat eredményez, amelyek a szakirodalmi adatok alapján növelik a következő beavatkozások valószínűségét. Ezért a szüléskísérés bábai modellje csak akkor tartja szükségesnek az orvosi közbelépést, ha a komplikáció más módon nem védhető ki.
A két modell eltérő szakmai felkészültséget és hozzáállást feltételez. Az orvosi modellben a komplikációk elhárítására képzett szülész-nőgyógyász szakorvos, míg a bábai modellben az élettani szülés kísérésében és a komplikációk felismerésében, elhárításuk helyszíni megkezdésében jártas bába részvétele szükséges. Amennyiben a bábai szemlélettel kísért szülés során komplikáció lép fel, a szülés az orvosi modell szerint, kórházban fejeződik be. A kórházban befejeződő szülések aránya az otthonszüléseken belül körülbelül 6-8 % – igaz ez külföldön és Magyarországon is.
Tehát a két modell a szüléskísérés szemléletében, gyakorlatában különbözik egymástól, a szülés eltérő helyszíne csak következmény. A bábai modell szerinti szüléskísérés helyszínével szemben támasztott követelményeknek az alap higiénés feltételekre és a komplikáció esetén ellátást biztosító háttérkórház elérhető távolságára kell vonatkozni. Ezek azok a körülmények, amelyek valóban hatással vannak a szülés biztonságára.

Most komolyan, ez nem veszélyes?

Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért elnevezésű tömörülés több nyilatkozatot is kiadott az otthonszülések kapcsán. Ezek közül kettőt igazán fontos kiemelni: az egyik 2007-ben született az akkori egyeztetésekhez kapcsolódva, a másik most 2010-ben, Geréb Ágnes őrizetbe vétele, majd előzetes letartóztatása kapcsán. A nevéből is látszik, hogy orvosok foglalnak állást amellett, hogy a szakirodalmi adatok alapján egyértelmű: a komplikációmentes terhességeket követő szüléseket összehasonlítva a kórházi és az intézeten kívüli szülések ugyanolyan biztonságosak – viszont a kórházi modell szerinti szülések során több beavatkozás történik.

Miért baj az, ha az orvosok megpróbálnak minden komplikációt megelőzni?

Az intézeten kívüli szülést preferálók és a szabályozást, a választás lehetőségét támogatók szerint nem a megelőzés a baj, hanem az, ha a várandós megkérdezése nélkül hajtunk végre felesleges vizsgálatokat, beavatkozásokat. Ez ellentmond a tájékozott beleegyezés elvének is, amelyet rögzít a magyar egészségügyi törvény is. Több tanulmány kimutatta, hogy miként következik az egyik beavatkozásból a másik. Magyarországi bioetikusok is állítják, hogy nemzetközi szakirodalom adataiból világos: a kórházi körülmények között szignifikánsan magasabb a beavatkozások és a szövődmények aránya. A bábai modell szerint ezek nem csak drágák, feleslegesek, de sértik az édesanya jogait és veszélyeztetik a szülés kimenetét, így a gyerek biztonságát is.
Mindenképpen érdekes, hogy a WHO korábbi ajánlása 15% körüli értékben határozza meg a császármetszések ideális arányát¹ : ekkor feltételezhető, hogy azok, akiknél szükséges ez a beavatkozás sor kerül rá, akiknél viszont nem, ott nem végzik el valamilyen okból vagy érdekből. Magyarországon 2006-ban a császármetszések átlagos aránya 28.9% volt – de igen nagy szórással: volt olyan intézmény, ahol az ideálisnak tartott 15% volt a császármetszések aránya a vaginális úton lezajlott szülésekhez viszonyítva, míg volt olyan kórház, ahol 47% volt ez az arány. Tehát ezekben az intézményekben majd’ minden második újszülött császármetszéssel jött világra.

Mi történt eddig?

Sok minden és nem sok. A szabályozás megalkotását, az intézeten kívüli szülés elismerését már 22 éve felvetették, de jogszabály vagy említésre méltó előrelépés nem nagyon történt. Az első komolyabb szabályozási kísérlet Horváth Ágnes minisztersége idején született: azonban a tervezett szabályozásnak sok hibája volt, s végül a miniszter leváltása miatt nem folytatódott a jogalkotási folyamat. A következő miniszter Székely Tamás volt, az ő miniszterségéhez fűződik a következő egyeztetési folyamat. Az egyeztetéseken részt vettek az érintett szakmai kollégiumok képviselői, állami hatóságok (ÁNTSZ), szakmai szervezetek (bábák, Országos Mentőszolgálat), az otthonszülés szabályozását sürgető civil szervezetek. A 2008 novemberétől, több munkacsoportban végzett munka eredménye mindössze egy felhatalmazó rendelkezés, amely szerint a Kormány rendeletben szabályozza „az intézeten kívüli szülés szakmai szabályait, feltételeit és kizáró okait”. A 2010. január 1-jétől hatályos rendelkezés mellé határidő nem került, a választásokig még egy alkalommal került sor egyeztetésre. Ezt megelőzően is több levelet váltott a TASZ – hol önállóan, hol más szervezetekkel közösen – a minisztériummal, mert a 2008 végén lefektetett elvektől merőben eltérő szabályozási tervet vázoltak fel. Az utolsó egyeztetés sebtiben zajlott április 8-án. A meghívó néhány nappal korábban érkezett, az intézeten kívüli szülés szakértőit meg sem hívták, s egy a vezetőség által jóvá nem hagyott szövegről folyt a beszélgetés.
Mindeközben a TASZ beadványban kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy mondja ki: a szabályozás hiánya alapvető alkotmányos jogokat és elveket sért. Ezen túl az TASZ egyik ügyvédje egy intézeten kívüli szülést tervező kismamát képvisel a Strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságán folyó ügyben. Az Alkotmánybíróság eljárására nincs határidő. A strasbourg-i bíróság esetében is kiszámíthatatlan, hogy mikorra lesz ítélet. Azonban reménykeltő, hogy a beadvány befogadásától számítva viszonylag gyorsan és szűk határidőkkel zajlott le a felek álláspontjának megismerése.

Mindeközben az alkotmányos jogok érvényesülése felett őrködő ombudsmanok szemléletében is változás következett be: a kezdeti 1996-os és 2003-as állásfoglalások után 2007-ben és 2010-ben is a szabályozást, az alkotmányos alapjogok érvényesülését sürgető véleményének adott hangot az országgyűlési biztos.

A hazai szabályozás megalkotásának következő fordulójára már Geréb Ágnes előzetes letartóztatása után került sor – 2010. október 19-én. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma közleménye szerint az „Egészségügyért Felelős Államtitkárság elkötelezett abban, hogy év végéig az egyeztetések lezáruljanak a probléma megoldása érdekében”.

Ez tényleg nem tűnhet soknak, de mindeközben kb. 3500 gyermek született intézeten kívül. A szüleiknek szinte minden esetben komoly megpróbáltatásokon kellett keresztül menniük a választásuk miatt. Például gyakran kellett megvédeniük magukat védőnőkkel, szülészekkel szemben, a gyermekeik anyakönyvezését csak nagy nehézségek árán tudták elérni (2009-ben egyszerűsödött ez a procedúra). Sőt, még ma is – amikor már minden fél elismeri a szabályozás szükségességét – van olyan kerületi ÁNTSZ, amely a tudomására jutott és problémamentesen lezajló intézeten kívüli születések esetén megindítja a szabálysértési eljárást, s családokat akar tanúként meghallgatni az őket segítők ellen folyó eljárásban.
Emellett voltak nyilvános demonstrációk is: a legutolsó idén októberben – az otthonszülést, a választás szabadságát támogatók a bíróságtól a Parlamentig futó élőláncot alkottak.

Miről szóljon a szabályozás?

A jogalkotó, az állam feladata, hogy teremtse meg azokat a körülményeket, amelyek között a várandós hiteles információk birtokába juthat, s döntést hozhat a szülés körülményeit illetően. Ennek feltétele az is, hogy elismerje a magyar állam az otthoni szüléskísérés kompetenciáit, illetve gondoskodjon a szakmai, személyi és tárgyi feltételek megteremtéséről. Ezek közül vannak olyan kérdések, amelyeknek valóban kormányrendeletben a helyük, így például a felelősségi körök meghatározása, a helyszín kritériumai stb. Azonban vannak olyan szempontok, amelyeket szakmai protokollban kell meghatározni, mert így biztonságosabb mindenki számára: a szakmai protokollokban a jogszabályi keretek között az egyes egészségügyi eljárások részletes szabályait fektetik le a szakemberek. A jogalkotónak nincs is meg feltétlen az a tudása, ami ehhez szükséges és teljesen felesleges jogszabály szöveget terhelni szigorúan szakmai kérdésekkel. A szakmai protokollokat sokkal egyszerűbb módosítani, mint a jogszabályokat – így a tudomány mindenkori állásának és a megszerzett tapasztalatoknak a fényében lehet őket módosítani. A fejlődéssel lépést tartó, rendszeresen felülvizsgált, a tapasztalatokat figyelembevevő protokoll biztosítja azt, hogy mind a gyermek, mind az édesanya a lehető legnagyobb biztonságban legyen. Ennek feltétele, hogy az intézeten kívüli szülés szakemberei egyenrangú partnerként, szakmai kollégiumként vagy annak tagjaként vehessenek részt a szakmai elvek lefektetésében.
Természetesen a jogszabálynak a felelősség kérdésére is utalnia kell – hiszen mindenkinek érdeke, hogy a nem komplikációmentes eseteket kívizsgálják. Ugyanakkor ennek első lépésként nem büntetőbíróságon van a helye, ahogyan nem ez történik a kórházban bekövetkező tragédiáknál sem.
A szabályozás során ki kell térni a társadalombiztosításból történő finanszírozásra: csak akkor mondhatjuk, hogy az állam nem részesíti előnyben egyik modellt sem, ha a bábai modell szerinti szülést is finanszírozza a társadalombiztosítás. Már csak a beavatkozások alacsonyabb száma miatt nyilvánvalóan olcsóbb a társadalombiztosításnak ez a fajta ellátás.

Jó, jó, de mi a helyzet Geréb Ágnessel?

Jelenleg két büntetőeljárás folyik, a több ÁNTSZ előtt intézeten kívüli szülések kapcsán folyó szabálysértési ügy mellett. A legnagyobb sajtónyilvánosságot kapott perben 4 vád kapcsán folyik büntetőeljárás 5 bába ellen, egyikük Geréb Ágnes. A négy ügyből kettő olyan, amelynek során az átlagosnál nagyobb vérveszteség miatt volt szükséges a kórházba szállítás, majd a nő és az újszülött pár órán belül távozott onnan, egészségesen. Egy másik ügyben ikerszülés során az egyik gyermek szenvedett károsodást. Ez a 3 család máig Geréb Ágnes és a többi bába mellett áll. A negyedik eset során vállelakadás következtében meghalt a csecsemő.
A felelősség megállapítása a bíróság feladata ebben az esetben. A TASZ ügyvédjei is képviselik Geréb Ágnest. A per során történtekről olvashat például az index.hu– n.
A másik ügycsoportban, amely miatt ma Geréb Ágnes előzetes letartóztatásban van, szintén 4 ügy szerepel: 3 szüléssel kapcsolatos eset mellett kuruzslással is gyanúsítják. Ezek közül a 2010. októberi eset az, amit a sajtóból „jól” ismerhetünk: egy a születésházban megindult szülést követően vették őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba a bábát. Az előzetes letartóztatás jogerős bírói ítélet nélküli szabadságelvonás: az állam erőszak monopóliumának egyik legerősebb megnyilvánulása. Alternatívái lehetnek a házi őrizet vagy a lakhelyelhagyási tilalom.
Összehasonlításul, a következő a menete egy kórházban történt tragédiának: egyfelől indul egy belső vizsgálat, másfelől egy közigazgatási eljárás is halálozás esetén. Az utóbbit a rendőrség folytatja le, s az eljárásba külső szakértőt is bevonhat. Évente kb. 40 újszülött-halálozás történik, elenyésző esetben indul büntetőeljárás ezekben az ügyekben. Ha büntetőeljárás nem indul, akkor a szülőknek vagy az életben maradt szülőnek a polgári peres eljárás maradt még, amelynek során, ha megállapítják a felelősséget, akkor a kötelező felelősségbiztosításból kell fizetni a kártérítést.

1. Nemrégiben úgy döntött a WHO, hogy a célérték meghatározásának nem sok értelme van: e döntésről megoszlanak a vélemények.