Romhányi Tamás - Az igények iskolája

Tudásvető néven új iskolát alapított néhány álláskereső pedagógus Borsod megye északi szegletében. Épületet a szögligeti önkormányzattól kaptak, gyerekeket a térség többi iskolájából – mondjuk így – szereztek. Alapítványuk olyasmit kínált, amivel a környék egyetlen állami iskolája sem vehette fel a versenyt: hátráltató körülményektől mentes órai munkát. Az adott körülmények között ez lényegében egyenértékű a cigánymentes iskola megnevezéssel.

És persze sikertörténet kezdődött…

– Elmondom, hogy néz ki mifelénk az integrált oktatás: egy átlagos osztályban van tizennyolc roma gyerek, és öt, esetleg hat olyan, aki nem az. A huszonháromból mondjuk húsz gyerek nem csinál házi feladatot, nem készül, sokszor a felszerelését sem hozza. Az óra negyvenöt percből harmincöt üres időtöltés, többnyire fegyelmezéssel telik. Maga nem vinné el a gyermekét egy ilyen osztályból az első adandó alkalommal? Eddig nem volt hová. Most van – ad helyzetértékelést egy nemrég nyugdíjazott iskolavezető.

Az előzmények: a szendrői általános iskolában 2006 tavaszán lejárt Papp Ilona addigi igazgató mandátuma. A választáson a tantestület többsége új vezetőre szavazott. Papp Ilona akkor öt pedagógussal együtt elköszönt, majd néhány szülő közreműködésével létrehozta a Ménesvölgyi Tudásvető Alapítványt „a tehetséges gyermekek egyéni fejlődésének támogatására”. Eleinte csak egy délutáni tanodát terveztek, de csakhamar nem várt lehetőség hullott az ölükbe.

Tizenhat kilométerrel távolabb, Szögligeten ott állt egy mindennel felszerelt falusi iskola – üresen. Két évvel korábban zárták be, miután egyszerűen elfogytak belőle a gyerekek. Az épület úgy volt lelakatolva, ahogy az utolsó napon hagyták: benne az összes pad és tábla, még a számegyenesek és a híres írók arcképei is ott lógtak a falakon. A falu önkormányzata térítésmentesen felajánlotta az épületet az alapítványnak. A szükséges engedélyekre hetek alatt rákerült az összes pecsét. Az a kérdés, honnan lesz elég tanuló egy 184 férőhellyel engedélyezett új intézmény benépesítéséhez az eljáró hatóságokban nem vetődött fel.

A környék polgármesterei gyakran idéznek egy kijelentést, melyet az iskolaalapítók egyikének tulajdonítanak. Így hangzott: Majd megmutatjuk, hogyan kell itt piaci alapon működő iskolát csinálni”…

A szociológus megjegyzése. Borsod megyében különösen súlyos következményekkel járt az évtizedeken át tartó elvándorlás, a kisebb falvakból eltűntek a fiatal értelmiségiek, majd a tehetősebb mezőgazdasági vállalkozók gyermekei is – mondja Havas Gábor szociológus. Helyben a szegények maradtak, akik mellé új szegények költöztek. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a betelepülők romák-e, vagy sem. A változásokat társadalmi értelemben gettósodásnak nevezhetjük. A megye 359 településéből mintegy százhúsz jutott erre a sorsra.

Az általános iskolai tanulók közel harmada nem a lakóhelye szerinti körzeti iskolába jár. Egy vizsgálat azt állapította meg, minél magasabb az anya iskolai végzettsége, annál nagyobb arányban választ másik iskolát a környéken található intézmény helyett. Az alapfokú végzettségű édesanyák csupán tíz százaléka viszi el a körzeti iskolából a gyermekét, a diplomás anyák közül viszont csaknem hatvan százalék dönt egy távolabbi intézmény mellett.

A választás szempontjai. A szögligeti alapítványi iskola úgy került be a köztudatba, hogy nem reklámozták. Nem hirdették falragaszokon, nem adtak fel közleményt helyi kiadványokban, nem toboroztak gyermekeket. Mégis, mindenki róluk beszélt. Egy polgármester szerint annál nagyobb reklámot elképzelni sem lehet, minthogy helybéli mértékadó személyek, köztük polgármesterek, sőt önkormányzati iskolában tanító pedagógusok elsők között íratták oda saját gyermeküket.

– Az alapítványi iskolában magas az oktatás színvonala, ezt szülőként mondom – szögezi le Krajnyák Dénes, a 260 lelkes Tornaszentandrás polgármestere. – Kisebb lányom a régi iskolában osztályelső volt, az új helyen csak a középmezőnybe tartozik, sokszor késő estig tanul. De épp ez a lényeg, hogy a gyerekek ne maradjanak le. Digitális tábla már a bódvaszilasi iskolában van, de hiába, ha a tanár háta mögött gémkapoccsal dobálják az érintőképernyőt. Szögligeten nincs ilyen, de a gyerekek figyelnek és tanulnak az órán. Az iskola választás nem etnikai kérdés, nem kirekesztés, hanem egyfajta szülői igény.

Szín polgármesteri hivatalában az ajtókon a megyei napilap egy fénymásolatban sokszorosított cikke lóg, a címe: börtön iskolai hiányzásért. Több példányban is kitették, hogy biztosan szemet szúrjon.

– A feleségem tanít a színi iskolában, nem egyszer esténként otthon nyeli a könnyeit, hogy milyen megjegyzéseket kap a diákoktól – mondja egy férfi. – Ha valamelyikre rászól, délután az épület előtt várja a család, körbe fogják, kiabálnak, sértegetik. Egyszer azt mondta, betelt a pohár. Akkor megkérdeztem, és mit fogsz csinálni, hová mész? Itt nincs második esély. Persze maradt. De már nem veszi annyira a lelkére, ha nem sikerül mindent úgy megtanítani, ahogy ő szerette volna.

Az új szögligeti iskolában 2006 őszén 63 tanulóval kezdődött az első tanév. A második tanévben már 113 gyermek járt ide, a 20082009es tanévet százhetvenen kezdték.

Az igazgatóhelyettes szerint a gyermekük fejlődését szem előtt tartó szülők választják a szögligeti iskolát. Tátrainé Bajusz Edit a szendrői iskolában szerzett tapasztalatai után meglepve látta, hogy a helyből érkezett gyermekek egyszerűen csak a falhoz támasztják a kerékpárjukat, majd egész nap ügyet sem vetnek rá. Meg sem fordul a fejükben, hogy illetéktelenek hozzányúlhatnak.

Papp Ilona igazgató szerint sem ő, sem munkatársai nem biztattak egyetlen szülőt sem az iskolaváltásra. Többek között azért sem, mert az alapítványi iskolában tandíjat kell fizetni, az állami normatíva ugyanis nem fedezi a költségeket. Igaz, a tandíj csupán gyermekenként havi kétezer forint, ami első hallásra jelképesnek tűnik. Az igazgató asszony szerint az őket választó szülők ugyan dolgoznak, de a korlátokat jelzi, hogy a diákok több mint fele ingyen tankönyvre jogosult.

Szögligeten a gyerekek délután fél négyig tartózkodnak az iskolában, a buszok fél négykor indulnak a faluközpontból. A gyermekek tizenkilenc településre utaznak haza. A legtávolabbról érkezők naponta több mint negyven kilométert tesznek meg, az átszállással utazók naponta több mint másfél órát töltenek buszozással. (Azt hittem, Gréti lányom délutánonként itt ül majd a szoknyámon és együtt tanulunk, ezzel szemben reggel fél hét után feltesszük a buszra és legközelebb délután negyed ötkor látom – mondja a hidvégardói Béres Gyuláné. – Egy alig hétéves gyermeknek ez nem kevés megterhelés.)

Az első évben csupán három nyolcadikos diák járt Szögligetre, de mindegyiket abba a középiskolába vették fel, amit első helyen jelöltek meg a jelentkezési lapon. A bejárat előtti dicsőségfalon máris szép kollekció látható a tanulók által gyűjtött relikviákból, tanulmányi versenyeken elért helyezések, első díjak, elismerő oklevelek töltik ki a falat.

Megkérdezzük, játe roma származású tanuló az iskolába. Persze, hogy jár – mondja Papp Ilona. Évfolyamonként ketten-hárman is lehetnek. Semmiben sem különböznek a többiektől.

Fehér menekülés. Amerikai példa nyomán a szakirodalom White flight-nak (fehér menekülésnek) nevezi azt a jelenséget, amikor a többséghez tartozó szülők döntenek úgy, hogy másik iskolába viszik át a gyermeküket. Messing Vera, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa szerint sajnálatos módon az iskola minőségét hazánkban is nagyon gyakran a cigány gyermekek aránya alapján ítélik meg. Mivel Magyarországon a legutóbbi időkig, a kompetenciamérés bevezetéséig, nem voltak olyan, bárki számára elérhető statisztikák, vagy indexek, amelyek egy adott iskolában az oktatás minőségét, vagy a hozzáadott pedagógiai értéket mérték volna, a szülők hallomásra, pletykára, szubjektív tapasztalatokra támaszkodva döntöttek. Ma már kutatásokkal alátámasztott tény, hogy ha a roma tanulók aránya elér egy bizonyos százalékot, a nem roma szülők elkezdik máshová íratni a gyermeküket, de sokszor így döntenek a módosabb romák is. Az elvándorlását kiváltó arány régiónként eltéréseket mutat, más a tolerált küszöb ott, ahol egyébként is több roma él. A white flight néven említett jelenség azonban egyre erősödik, ennek köszönhetően – az elmúlt hat év integrációs törekvéseinek ellenére – ma legalább annyi szegregált iskola van az országban, mint tíz évvel ezelőtt.

Azokban az osztályokban, ahol a hátrányos helyzetű gyermekek többségbe kerülnek, a tanárok sem szeretnek tanítani. A nagyszámú problémás gyermekkel kapcsolatos tehetetlenség egyik szélsőséges példája volt, amikor a tanár a Magyar Gárdával fenyegetőzve próbált rendet tartani az osztályban, miután már kifogyott az egyéb ötletekből.

Akik helyben maradtak. A szögligeti iskola megnyitása óta a környéken két általános iskola veszítette el önállóságát. Tagiskolává váltak, mára csupán kéthárom, javarészt roma gyermekek alkotta osztály maradt a kiürült épületekben.

Az egy helyi pedagógusról elnevezett perkupai Stépán Ilona Általános Iskolában 2006ban még 113 tanuló volt. 2007ben, mint a szendrői iskola tagintézményében, már csak 54. Molnár Zoltán polgármester szerint a Szögligeten tanító pedagógusok pont ugyanolyan szakemberek, mint amilyeneket a többi településen találni. A különbség a tanulók összetételében van. Szögligetre alig jár roma gyermek.

– Nem a gyerekek, a szülők különböztetik meg egymást – véli Molnár Zoltán. – Szögligeten búra alá kerülnek, nem fociznak, nem diszkóznak együtt a helyi romákkal, nem tanulják meg az együttélés szabályait. Ebből később lesz majd hátrányuk, hiszen csak itt élnek majd az iskola után is.

Még nagyobb a kontraszt a hidvégardói Arany János Iskolánál, melynek új nyelvi laborját, modern számítógéptermét 2006ban adták át. A beruházás 50 millió forintba került. A térség talán legmodernebb iskolájába viszont már csupán két osztály jár. A gyermekeket részben Szögligetre íratták, majd a kényszerű társulás után a körzeti bódvaszilasi iskola vitte el a többieket.

– A viszonyok kuszaságára jellemző – eleveníti fel Matusz Tamás polgármester – hogy augusztus végén még nem lehetett tudni, hány helyi gyermek marad a szeptemberi iskolakezdésre.

A bódvaszilasi körzeti iskolába 312 gyermek jár. Romák, nem romák, hátrányos helyzetűek és nem azok együtt, igaz, az arányok messze esnek attól, amit az integrált oktatási rendszer megalkotói ideálisnak tartanak.

Az iskola tanulói sikeresen szerepelnek a megyei tanulmányi versenyeken, komoly eredményeket érnek el a labdarúgó bajnokságokban. Dicsőségfalra való oklevelekkel ez az iskola is büszkélkedhet. Amit viszont nem reklámoznak: olykor a tetvekkel érkező gyermekek szüleit kell figyelmeztetni az alapvető higiéniás előírásokra.

Az alacsonyabb évfolyamokban azonban egyre magasabb a roma gyermekek aránya, néhány év múlva várhatóan még magasabb lesz. A jószerivel csak romák lakta Tornanádaskán például sokan már tizenévesen önálló családot alapítanak, a harmincas éveit taposó generáció tagjai között már nagyszülőket is találni. Volt olyan fiatal anya, aki ugyanabban az évben kétszer is (januárban és decemberben) szült. Évente húszharminc tornanádaskai gyermek jön világra. A védőnői körzetet alkotó hét településből a másik hat együttesen nem éri el ezt a számot.

(A cikk a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet Oknyomozó programjának támogatásával készült. A cikk teljes szövege a www.nol.hu honalpon olvasható.)

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A kormány bosszújára nemcsak a szegregált roma gyerekek faragnak rá, de ők különösen

Visszaküldenék az iskolapadba a nagykorút, aki évekkel korábban azért indított pert, mert megalázóan bánt vele a tanár? Ilyen abszurd helyzeteket is szülhet a köznevelési törvény tervezett módosítása.

A szegregációra feljogosító rendelettervezet az állam világnézeti semlegességét is sérti

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) véleményezte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) készülő rendelettervezetét, amely a szegregáció lehetőségét teremti meg. A Minisztériumnak megküldött álláspontunk szerint a világnézeti meggyőződésen alapuló szegregáció három okból is jogellenes: sérti az állam világnézeti semlegességét; alapjogok gyakorlása illetve alkotmányos értékek érvényre juttatása érdekében szükségtelen, valamint nem biztosítható az önkéntessége.

Legalább 40 iskolába jut el a MONDO jogtudatosító program

Sikeres volt közösségi gyűjtésünk. A kampány vége előtt két héttel, 128 támogató segítségével jött össze csaknem egymillió forint arra, hogy a MONDO tanároknak szóló workshopja legalább 40 iskolába eljusson. Most keressük az iskolákat, amik nyitottak arra, hogy a MONDO oktatási segédeszközként a mindennapi tanításba bekerülhessen, és így több ezer gyerek kezdjen el tanulni a saját jogairól.