Semmi köze az önkormányzatnak ahhoz, hogy takarítja-e valaki a WC-jét

2018 végén 5 megye valamennyi közösségi együttélési rendeletét megvizsgáltuk, és 125 helyi önkormányzati rendeletben találtunk a magánszférát sértő, jogellenes rendelkezéseket. Ezért Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr-Moson-Sopron, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormányhivatalaihoz fordultunk és kértük, hogy bocsássanak ki törvényességi felhívást az érintett önkormányzatok képviselő-testületei részére a támadott rendelkezések hatályon kívül helyezése iránt. Akciónk sikeresen zárult, a kormányhivatalok sok érvünkkel egyetértettek, és felhívásuk folytán a képviselő-testületek a támadott rendelkezések jó részét hatályon kívül helyezik.


Mik is azok a közösségi együttélési rendeletek?

Az önkormányzatokról szóló törvény felhatalmazza a helyi önkormányzatokat arra, hogy rendeletben meghatározzák a közösségi együttélés alapvető szabályait, azonban a törvényi felhatalmazás ennél konkrétabb kereteket nem határoz meg. A törvényhez fűzött indokolás szerint az önkormányzatok olyan minimum követelményeket írhatnak elő, amelyek a helyi sajátosságokra reflektálnak, és amelyek nélkül a közösség tagjai nem tudnának békésen egymás mellett élni. Olyan magatartási szabályok megalkotására kapnak tehát lehetőséget, amelyek a közügyekre vonatkoznak, és amelyek hiánya a települések közrendjét, közbiztonságát, közegészségügyét, valamint a közös kulturális értékeit veszélyeztetné. Ennek megfelelően a legtöbb önkormányzat közösségi együttélési rendeletei a közterületek használatára, tisztán tartására, a helyi környezet védelmére, járművek parkolására, hirdetések elhelyezésére, az állattartás szabályaira, az önkormányzat jelképeinek használatára vonatkoznak.

Mi a baj ezekkel a rendeletekkel?

Az önkormányzatok előszeretettel éltek a közösségi együttélési szabályok megalkotására felhatalmazó széles jogi keretekkel link erre, amelyek gyakran rendkívül kreatív jogalkotásához vezettek. Így válhatott jogsértővé Baktalórántházán az, ha egy anya a homokozóban a gyermekével közösen várat épít, vagy Tarpán, ha valaki a temetőben padot helyez el, hogy szeretteinek sírja közelében üldögélhessen.

Ugyan egyes településeken – ahogy a fenti példák is mutatják – extrém, néhol kifejezetten abszurd szabályok jelentek meg, mi 2018-ban kifejezetten azokat a közösségi együttélési szabályokat támadtunk meg, amelyek a közterektől elrugaszkodva a magánélet területére merészkedtek be. Számos olyan települést találtunk, amelyek a „lakás és a lakás céljára használt más helyiségek […] tisztaságáról, rendszeres takarításáról” rendelkeznek, valamint „az ingatlanhoz tartozó illemhely rendszeres ürítését, tisztán tartását, fertőtlenítését” írják elő. Ezek a szabályok saját otthonunkba kívánnak sáros cipővel betrappolni és számon kérni rajtunk nappalink, WC-nk tisztaságát. A támadott rendelkezések lényegében azt engedik meg az önkormányzatoknak, hogy szabályozzák és ellenőrizzék azt, ami a magánlakásunk falain belül történik. A lakások belsejének rendezettsége, azok tisztán tartása, higiéniája tekintetében nem merülhet fel olyan közösségi érdek, amely okot adhat a polgárok magánélethez való jogának korlátozására, az otthonnak védettnek kell lennie.

Azzal, hogy a törvényi felhatalmazás nem határoz meg részletszabályokat arra vonatkozóan, hogy mit tekint pontosan a közösségi együttélés alapvető szabályainak, parttalan szabályozásnak ad teret. A tág jogi keretek bizonytalanságot szülnek, önkényes jogalkotáshoz vezethetnek és visszaélésre adnak lehetőséget. Félő, hogy pont azokkal szemben alkalmazzák, akik legkevésbé képesek jogaik érvényesítésére. Budapesten például kevésbé tudjuk elképzelni, hogy lakásunk tisztaságának kivizsgálása érdekében becsöngessenek, és otthonunkban helyszíni ellenőrzést tartsanak. Tapasztalatunk alapján egyébként minél kisebb a település, jellemzően annál több szabály van, és minél nagyobb a település annál kevésbé valószínű, hogy egyáltalán van közösségi együttélési rendelet.

Nem csak a lakások belsejébe beavatkozó rendelkezéseket támadtuk, kritizáltuk azokat a szabályokat is, amelyek a kert, udvar rendezettségére vonatkozó feltételeket állapítottak meg. A kert és az udvar szintén a magánszféra része, véleményünk szerint az önkormányzatok túlterjeszkednek jogalkotási hatáskörükön, amikor a közparkok és közterületek határán átlépve belépnek a magáningatlanok területére. Számos település rendelete szankcionálta például a kert “megműveléséről” nem gondoskodókat, megsértve ezzel a tulajdonosok rendelkezési jogát, cselekvési szabadságát. Ráadásul nem lehet tudni, hogy az ilyen szabályok betartása érdekében elegendő-e a kert veteményesként való hasznosítása, vagy pl. kukoricát kell termeszteni. Ez a példa rámutat arra, hogy ha nem egyértelműek a rendelet szövegében használt fogalmak - például, hogy mit jelent az hogy művelés - akkor egyrészt senki sem fogja tudni, hogy mit szabad és mit nem, másrészt a bizonytalanság alkalmat ad a hatalommal rendelkezőknek arra, hogy visszaéljenek és kényük-kedvük szerint alkalmazzák a szabályt azokkal szemben, akikkel szemben szeretnék.

Elért eredmények:

A Nógrád Megyei Kormányhivatal valamennyi jogi érvünkkel és szakmai szempontunkkal egyetértett, így minden érintett képviselő-testületet hatályon kívül helyezésre hívta fel. Utánkövetesünk alapján a 22 település közül 13 már eleget tett a felhívásnak, a kormányhivatal pedig további együttműködéséről biztosított bennünket.

A szabolcsi Kormányhivatal szintén arról értesített bennünket, hogy kezdeményezésünkre valamennyi település felülvizsgálja és módosítja, vagy hatályon kívül helyezi az általunk kifogásolt rendelkezéseket. 29 települési önkormányzat közül 14 már eleget tett ennek.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye kormányhivatala érvelésünkkel egyetértett, 32 település közül 26 önkormányzat végezte már el a kifogásolt rendeletek hatályon kívül helyezését, illetve megfelelő módosítását.

A Győr-Moson-Sopron és a Heves Megyei Kormányhivatal az udvar, kert tisztán tartására, illetve a gyommentesítéssel kapcsolatos szabályozásra vonatkozó kérdésekben nem fogadta el érvelésünket, a többi ponttal kapcsolatban azonban intézkedtek a hatályon kívül helyezések érdekében.

Összességében a megtámadott rendelkezések közel felében értünk el sikereket, de számos rendelkezés hatályon kívül helyezése még folyamatban van.

A vizsgálatot a TASZ a Szabálysértési Munkacsoport keretein belül indította, amelyben a TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság és az Utcajogász Egyesület közösen dolgozik egy igazságosabb szabálysértési rendszerért.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Erősebb törvényi védelem kell a rasszista és homofób bűncselekmények ellen

Öt civil szervezet az új Büntető Törvénykönyv társadalmi vitájának keretében közös véleményt (pdf) juttatott el a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, amelyben a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó szabályozás átfogó reformjára tettek javaslatot öt főbb problémakört kiemelve. A civilek véleménye szerint a jogszabálynak további védett csoportokat kellene nevesítenie, és a bűncselekmények szélesebb körénél kellene büntetnie az előítéletes indítékot. Kritizálták továbbá, hogy az új Btk. tervezete megszüntetné a gyűlölet-bűncselekmények előkészületének büntethetőségét.

A Kormányhivatal totojázása miatt az ombudsman elé vittük a BAZ megyei kiszorítós rendeleteket

Borsod megyében már legalább nyolc településen léptetett életbe az önkormányzat olyan helyi rendeletet, amely kizárja mindazokat a szociális juttatásokból és a közmunkából, akik más településtől kapott költözködési támogatással telepednének le náluk (vagyis: a miskolcról „kitelepített” romákat). Először a Kormányhivataltól kértük, hogy lépjen fel e súlyosan diszkriminatív szabályozásokkal szemben. Miután ez az út nem bizonyult hatékonynak, az ombudsmanhoz fordultunk.

Diszkriminált és zaklatott egy polgárt az érpataki önkormányzat

A Nyíregyházi Törvényszék tegnapi elsőfokú ítélete szerint Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere a községe polgárát, Szőllősi Gábort politikai véleménye miatt diszkriminálta, amikor 2013. február 9-én rendőrökkel vezettette ki az önkormányzat által szervezett nyilvános „becsület napi” rendezvényről. A nem jogerős ítélet szerint a polgármester, a kettős mérce elleni harc egyik leghangosabb alakja maga az, aki választott képviselőként hátrányosan különböztetett meg egy polgárt, ezért azonban jogilag nem ő felel, hanem az önkormányzat mint az ő munkáltatója.