Sokakat sodort kilátástalan helyzetbe a járvány, a legszegényebbeket különösen

A koronavírus-járvány óriási mértékben fokozza a legkiszolgáltatottabb és legszegényebb emberek egyébként is meglévő nehézségeit, a kormánynak különösen oda kellene figyelnie a mélyszegénységben élőkre. A döntéshozókhoz fordultunk, hogy felhívjuk figyelmüket a tarthatatlan helyzetre, és mintabeadványt készítettünk az érintettek számára.

A járvány és a nyomában elrendelt korlátozások a többségi társadalom tagjai közül is sokakat sodortak elviselhetetlenül nehéz helyzetbe. A következmények a hátrányos helyzetű, szegénytelepeken élő, többségében roma embereket is fokozottan sújtják. Közérdekű bejelentéssel fordultunk a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz, és a magyarországi döntéshozókat is megkerestük, hogy azonnali, célzott és hatékony intézkedések történjenek az érdekükben. Ezen kívül készítettünk egy mintabeadványt, amit a szegénytelepeken élők, vagy a nemzetiségi önkormányzatok, civil szervezetek használhatnak fel gyors járványügyi intézkedéseket kérve a megyei kormányhivataloktól.

Munkatársunk helyben, hátrányos helyzetű településeken, szegregátumokban, az érintetteket felkeresve térképezte fel a helyzetet. Emellett többek között roma aktivisták, helyben dolgozó civil szervezetek beszámolói, a nemzetiségi ombudsmanhelyettes állásfoglalása, illetve egy nyilvánosan elérhető kutatás alapján tettük meg ténymegállapításainkat.

Valószínűsíthető, hogy a hátrányos helyzetű közösségek tagjai közül arányosan jóval többen halnak bele a koronavírus okozta fertőzésbe, de erről pontos adat nem tudható, hiszen az állam nem közöl megyére, járásra, településre lebontott adatokat. Azt viszont már a nemzetiségi ombudsmanhelyettes is hangsúlyozta említett állásfoglalásában, hogy a veszélyhelyzet elrendelését követően, az első hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy különösen nehéz helyzetbe fognak kerülni azok a családok, akik infrastrukturális szempontból rendkívül elhanyagolt telepeken kirekesztve élnek, olyan településeken, amelyek társadalmi és gazdasági téren is súlyosan elmaradottak.

Tudható, hogy a mélyszegénységben élők egészségi állapota lényegesen rosszabb, várható élettartamuk jóval rövidebb a többségi társadalom tagjaiénál. Anyagi helyzetük velejárója az alultápláltság, egészségtelen táplálkozás és a vitaminok hiánya. A szegényes lakhatási körülmények közepette az egészséges ivóvízhez való hozzáférés is kihívást jelent, folyóvíz nincs. A szilárd tüzelésű fűtés, az egészségkárosító munkahelyek, a dohányzás is számottevő környezeti ártalmat jelent, arról nem beszélve, hogy a szegénységgel együtt járó állandó stresszhelyzetek is rontják az egészségi állapotot.

A hátrányos helyzetű térségekben sokkal nehezebben elérhetők az egészségügyi szolgáltatások. Sok helyen nincs háziorvos, a betegeknek nincs pénzük másik településre utazni orvoshoz. 2020. január 1-én a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatai szerint 59 betöltetlen háziorvosi pozíció volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Értelemszerűen szűrővizsgálatokra sem jutnak el az emberek, de ha mégis egészségügyi ellátáshoz jutnak, sokszor élnek meg diszkriminációt.

A vírus terjedésének kedvez, hogy az érintett közösségekben sokkal több a társas érintkezés. Eleve jellemző, hogy több generáció él kis házakban összezárva, nincs lehetőség az elkülönülésre. A romák körében hagyományosan nagy a társasági élet. Emellett a szegénységben élők döntően fizikai munkát végeznek, amit távmunkában, otthonról nem tehetnek meg.

A települési és nemzetiségi önkormányzatok – források híján – nem tudnak segítséget nyújtani a súlyos válsághelyzet enyhítésére. Az oltásra való regisztráció, valamint számos ellátáshoz, szolgáltatáshoz való hozzáférés esélyeit csökkenti, hogy nehezebben férnek hozzá az internethez ezen társadalmi rétegek tagjai. Bevételeik kiesése miatt sokan a telefonjukat is eladják, vagy fel se tudnák azt tölteni áram híján, így az sem biztos, hogy időben értesülnének az oltási lehetőségről.

Az áram és internet hiánya megnehezíti a diákok oktatáshoz való hozzáférését. Ezekben a társadalmi rétegekben sajnos már nagyon alacsony azok aránya, akik eljutnak a középfokú oktatásig, de a távoktatás a járvány az általános iskolák bezárásának idején komoly kihívást jelent, illetve akkor is, amikor karanténba kerülnek diákok és osztályok. A távoktatás itt sokszor abban merül ki, hogy kiviszik nekik a házi feladatot.

Tartalékaik ezeknek az embereknek nincsenek: rengetegen elveszítették már az első hullám idején külföldi és alkalmi munkáikat, majd az álláskeresési járadék igénylésekor szembesültek azzal, hogy nem voltak bejelentve. A karanténba kerülő családoknak végképp nincs bevételük, ételre, tűzifára, gyógyszerre sem telik. Az élelmiszerárak épp a legszegényebb településeken a legmagasabbak, a falusi kisboltok jóval nagyobb árréssel működnek, mint a városi nagyáruházak. A közfoglalkoztatási programok szervezése akadályokba ütközik, az uzsora gyakorlata felerősödött. A gyerekek sokszor eddig is csak a közétkeztetésben jutottak meleg ételhez, karanténban ez a lehetőség tovább szűkül – a kivitt adag kicsi, nem tudnak repetát kérni és a család többi tagja is kénytelen azt enni.

Nőtt a családon belüli erőszak. A bizonytalanság, a félelmek tovább fokozták a konfliktusokat az egy lakótérbe összezárt generációk között. A karanténba került emberek mind arról számoltak be, hogy a rendőrök naponta több alkalommal, sokszor megfélemlítő módon ellenőrizték, hogy otthon vannak-e. Ehhez képest Budapesten és más nagyvárosokban legfeljebb szúrópróbaszerű ellenőrzésekről lehetett értesülni.

Számos tényező indokolja tehát a különleges állami intézkedéseket a szegénytelepek, hátrányos helyzetű települések lakóinak megsegítésére a járványhelyzetben. Az érintett önkormányzatok számára rugalmasan felhasználható krízistámogatást kell nyújtani, amiből megvehetik a szükséges védőfelszereléseket, infrastrukturális eszközöket – pl. ivóvíztartályokat –, támogatást nyújthatnak a rászoruló lakosok számára. Megelőző jellegű tömeges tesztelésre lenne szükség a hátrányos helyzetű településeken és szegregátumokban, illetve biztosítani kell, hogy a háziorvosok által elrendelt esetekben gyorsan történjen meg az ingyenes tesztelés. A fertőzési és halálozási adatokat megyei, járási és települési bontásban is közölni kell.

A szegregátumokban és hátrányos helyzetű településeken élőket közérthető módon kell tájékoztatni az oltások hatékonyságáról, fontosságáról és a regisztráció menetéről. Tájékoztatni kell őket arról is, hogy az oltás ingyenes, és a regisztrációnak nem feltétele az érvényes TAJ szám. Külön oltási kampányokat kell indítani az érintett területeken, így biztosítva, hogy az ott élők ne kerüljenek hátrányba a regisztrációhoz és tájékoztatáshoz való hozzáférésük nehézségei miatt.

Ahhoz, hogy a tömegesen elszegényedő családok és gyermekeik ellátása ne terhelje a végletekig az önkormányzati intézkedéseket, azonnali jövedelempótló juttatásra van szükség a rászoruló családok számára. Elő kell segíteni, hogy az immunerősítők, vitaminok, láz- és fájdalomcsillapítók, terhességi időszakban szükséges termékek megfizethető áron, egyes termékek esetében akár ingyenesen eljussanak a legnehezebb gazdasági és társadalmi helyzetben lévő térségekbe. Az ingyenes közétkeztetést ki kell terjeszteni mindazon településekre, ahol nagy számban élnek mélyszegénységben az emberek.

Szükséges a foglalkoztatás támogatása is. A kormány feladata, hogy segítse a munkanélkülivé váló emberek mielőbbi újrafoglalkoztatását, ennek részeként azt, hogy az önkormányzatok minél több embert tudjanak foglalkoztatni. Rugalmasabbá kell tenni a szabályozást, és fontos, hogy megszűnjön a megkülönböztetés a közfoglalkoztatási és az általános minimálbér között – vagyis kapjanak a közfoglalkoztatottak is általános minimálbért. Európában nálunk a legalacsonyabb és legrövidebb az álláskeresési járadék – ezt a jelen helyzetben azonnal meg kell emelni és kiterjeszteni időben, és könnyíteni kell a foglalkoztatást helyettesítő támogatás feltételeit is.

A katasztrófa már bekövetkezett az említett társadalmi rétegekben, a kormányt viszont súlyos felelősség terheli abban, hogy ezt visszafordítja-e, és enyhíti-e a következményeket. Erre konkrét javaslatokat tettünk a Nemzeti Népegészségügyi Központnak küldött közérdekű bejelentésünkben, valamint a miniszterelnöknek, a Miniszterelnökségnek, a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a parlamenti pártoknak, valamint a Momentumnak és a nemzetiségi ombudsman-helyettesnek elküldött levelünkben. A bejelentés, valamint a levelek itt érhetők el:

    Beadvány az NNK-nak

    letöltés »

    Levél a döntéshozóknak

    letöltés »

    Ezen kívül mintabeadványt készítettünk, amit a szegénytelepeken élők, vagy a nemzetiségi önkormányzatok, civil szervezetek használhatnak fel gyors járványügyi intézkedéseket kérve a megyei kormányhivataloktól:

    Mintabeadvány az érintetteknek

    letöltés »

    Megosztás

    Kapcsolódó hírek

    Szegényellenes rendeletek és az Alaptörvény új emberképe

    Évek óta jól követhető az az országos szintű szegényellenes szociálpolitika, melynek következményeként ma Magyarországon egyre mélyebb a szegénység, egyre szélesebbre nyílik az olló, és egyre súlyosabb a társadalmi leszakadás. A leszakadás okai messze túlmutatnak a gazdasági világválság szomorú következményein, ebben a kormányzat és egyes helyi önkormányzatok is aktívan is szerepet vállalnak szegényellenes intézkedéseik révén.

    A Kormányhivatal totojázása miatt az ombudsman elé vittük a BAZ megyei kiszorítós rendeleteket

    Borsod megyében már legalább nyolc településen léptetett életbe az önkormányzat olyan helyi rendeletet, amely kizárja mindazokat a szociális juttatásokból és a közmunkából, akik más településtől kapott költözködési támogatással telepednének le náluk (vagyis: a miskolcról „kitelepített” romákat). Először a Kormányhivataltól kértük, hogy lépjen fel e súlyosan diszkriminatív szabályozásokkal szemben. Miután ez az út nem bizonyult hatékonynak, az ombudsmanhoz fordultunk.

    Kilakoltatások miatt ombudsmanhoz fordult a TASZ és az ERRC

    A Társaság a Szabadságjogokért és az Európai Roma Jogok Központja (European Roma Rights Center, ERRC) közös beadvánnyal fordult Szabó Mátéhoz, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához abból a célból, hogy folytasson le vizsgálatot és adjon ki állásfoglalást mélyszegénységben élő emberek elkerülhetetlen hajléktalanságát eredményező, önkormányzati bérlakásokból történő kilakoltatása kapcsán.