Barion Pixel TASZ | Szólásszabadság érvgyűjtemény

KISOKOS: Szólásszabadság érvgyűjtemény

Ezen az oldalon olyan érveket szedtünk össze, amelyek hasznosak lehetnek azoknak, akiket a szólásszabadságuk gyakorlása miatt fogtak perbe. A megfelelő érvek kiválasztása és előadása a bíróságon segíthet a per megnyerésében.

Az érvgyűjteményünk jelentős részét olyan alkotmánybírósági határozatok képezik, amelyek még az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően születtek. Ezek továbbra is érvényesek, így hivatkozhatók. Az Alkotmánybíróság ugyanis a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában (23. bekezdés) úgy foglalt állást, hogy a szólás-, és sajtószabadság korábban kibontott alkotmányjogi összefüggései az Alaptörvény hatályba lépését követően is megőrzik érvényességüket, ezért a korábbi AB határozatok rendszerint hivatkozhatóak, kivéve ha az AB kifejezetten eltért tőlük a gyakorlatában.

Az  érvelés főbb strukturális elemei:

  • Egy jogi eljárásban elsőként le kell fektetni a véleménynyilvánítás szabadságához való jog alapjait.
  • Majd ki kell emelni, hogy a szólás közüggyel kapcsolatos.
  • Erre akkor is különösen figyelni kell, ha közhatalom gyakorlót/állami szervet, vagy közszereplőt ért kritika miatt indul eljárás, mivel nekik több kritikát kell tűrniük. Itt külön ki kell emelni, hogy a kritika miért, és hogyan függ össze közügyek megvitatásával.
  • Fokozott védelemben részesül az értékítélet, így jobb esélyeid vannak, ha amellett érvelsz (és valóban értékítélet). Ha tényállításról van szó, akkor fontos, hogy igaz legyen az állítás, ugyanis annak valóságtartalmának bizonyítására sor kerülhet. A hamisnak bizonyult tényállítások viszont csak nagyon szűk körben élveznek védelmet.
  • Érdemes kitérni arra, hogy miért nem terjeszkedik túl a szólásod a véleménynyilvánítás szabadságának határain: így például egy közszereplővel szemben arra, hogy a szólásod nem öncélú, nem sérti a kritizált személy identitását, vagy arra, hogy az a közszereplő közéleti tevékenységével kapcsolatos, és semmiképpen sem sérti az emberi méltóságának magját.

A struktúra kidomborításához kigyűjtöttük a legfontosabb érveket:

  1. A véleménynyilvánítás szabadsága

Kitüntetett védelem, korlátozó törvények megszorító értelmezése: A véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett helyet foglal el az alapjogi hierarchiában, csak kivételes esetben korlátozható. A véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. 30/1992. (V. 26.) AB határozat

Kitüntetett védelem: A véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikációs jogok anyajoga. Ez a jogcsalád teszi lehetővé, hogy a polgár a politikai közösség részese lehessen, kifejezhesse a véleményét és részt vegyen a közéleti vitákban, ezért a véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett védelmet kell, hogy élvezzen egy demokratikus társadalomban. 30/1992. (V. 26.) AB határozat

Tartalomsemlegesség elve: “A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is.” 36/1994 (VI. 24.) AB határozat

Közügyekben kiemelt védelem: A közügyek szabad vitatása az Alkotmánybíróság gyakorlatában is kiemelt védelmet élvez. Fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan ítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, – még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is –, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

Vulgáris kifejezések, mint stilisztikai cél: A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) az Európai Emberi Jogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 10., a szólásszabadságot biztosító cikkével kapcsolatos gyakorlata – mely Magyarországra, mint az emberi jogok európai egyezményének részes államára, kötelező – iránymutató ebben a kérdésben. Az Uj v. Magyarország ügyben az EJEB kimondta, hogy a sértés a véleménynyilvánítási szabadság által biztosított védelem körén kívül eshet, ha indokolatlan és rosszhiszemű hírnévrontásnak minősül, például ha a sértő nyilatkozat kizárólagos célja a sértés (ld. például Skałka v. Poland, no. 43425/98, § 34, 27 May 2003); a vulgáris kifejezések használata azonban önmagában nem perdöntő valamely sértő kifejezés megítélésekor, mivel az pusztán stilisztikai célokat is szolgálhat. A Bíróság számára a stílus – a kifejezés formájaként – a kommunikáció részét képezi, s ilyenként a kifejezés tartalmával együtt védelemben részesül. (Uj v. Hungary, no. 23954/10, § 22, 19 July 2011)

  1. Tényállítás – értékítélet

– Fontosnak érzem, hogy rávilágítsak a tényállítás és az értékítélet közötti a különbségre, mivel ezek védelme eltérően alakul, az utóbbiak fokozottabb védelemben részesülnek.

Az értékítélet (vélemény) fokozott védelme: „Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul.” 36/1994 (VI. 24.) AB határozat

– A büntetőügyben eljáró bíróságoknak figyelemmel kell lenniük a közlés tárgyára és kontextusára, megjelenésének módjára, körülményeire és aktualitására, amikor egy véleménynyilvánítást értékítéletnek vagy tényállításnak minősítenek. 13/2014. (IV. 18.) AB határozat

– A magyar alkotmánybíróság gyakorlatából egyértelműen következik, hogy büntetőjogi eszközökkel csak a tudatosan, vagy a foglalkozási szabályok megsértése miatt gondatlanságból hamis tényállítás ellen lehet a büntetőjog eszközeivel fellépni. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

– Az EJEB gyakorlatából az következik, hogy a tények létezése igazolható, míg az értékítéletre ez nem igaz. Ezt a téma egyik alaphatározata, a magyar vonatkozású Karsai v. Hungary határozat fejti ki részletesen. Ebben az ügyben Karsai László történész Török Bálint Teleki Pált dicsérő írásaival kapcsolatban azt állította, hogy a jobboldali sajtótermékek „egyre gátlástalanabbul hazudnak, rágalmaznak, uszítanak és zsidóznak”. Az EJEB szerint ez a kijelentés egy vélemény, értékítélet, így az írás, ami gyakorlatilag antiszemitának nevezte Törököt, élvezi az Egyezmény 10. cikkének védelmét. (Karsai v. Hungary, application no. 5380/07, judgment, 1 December 2009)

– A BH2009. 135. számú döntés kimondja a következőket. A rágalmazás vétségének megvalósulásához szükséges tényállításon olyan – a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó – nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot. A rágalmazás feltétele az is, hogy az elkövető által tett – a becsület csorbítására alkalmas – tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett – gyalázkodástól, becsmérléstől mentes – tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna. (BÜNTETŐJOG)

– A BH1994. 171. számú döntés kimondja a következőket. Az ember tudatállapotára, tudattartalmára vonatkozó állítás – a rágalmazás, illetőleg a hatóság és a hivatalos személy megsértésének bűncselekménye szempontjából – a tényállítás fogalma alá esik. A becsület csorbítására alkalmasság – mint a rágalmazás, valamint a hatóság és a hivatalos személy megsértése bűncselekményének objektív eleme – nem a sértett megítélésétől függ, hanem azt az általános erkölcs és közfelfogás alapján kell megítélni. (BÜNTETŐJOG)

– Az EBH1999. 87. számú döntés kimondja a következőket. Jogellenesség és társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg rágalmazás, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas tény állítását vagy híresztelését a közérdek vagy jogos magánérdek védelme indokolta. Az ilyen cél és motívum megállapítására csak a valóság bizonyítás útján kerülhet sor. A közérdek vagy a jogos magánérdek védelmének indokoltsága büntethetőségi akadályt jelenthet, ezért törvénysértő a valóság bizonyításának mellőzése, ha attól a büntethetőség kizárása függhet. Közérdeken nemcsak a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni. Közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekeit érintő tényállítás, híresztelés is. (BÜNTETŐJOG)

– A BH2001. 469. számú döntés kimondja, hogy az a tényállítás, amelynek az érintett személyre vonatkozóan nincs sértő tartalma, a jó hírnevet akkor sem sérti, ha valótlan. (POLGÁRI JOG)

– A BH2001. 468. számú döntés kimondja, hogy a téves vélemény és értékítélet nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítására. (POLGÁRI JOG)

  1. Közhatalom-gyakorlás, közügy

Mérlegelés első lépcsője: közügyben történt a megszólalás? “Az Alkotmánybíróság a jövőre nézve ismételten hangsúlyozza, hogy a kiemelten védett véleménynyilvánítás eseteinek a meghatározásában a bírósági értékelés első lépcsője annak megállapítása, hogy a közlés a közügyekben történő megszólalást jelent-e.” 3328/2017. (XII. 8.) AB határozat, 42

Közhatalom-gyakorlók elszámoltathatósága: A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, – még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is -, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

Állami szervek ellenőrizhetősége: “Az állami szervek ellenőrizhetősége pedig a polgárok demokratikus önkormányzásának lehetőségét biztosítja, így a polgároknak alapvető joguk van ahhoz, hogy a közügyeket érintő kérdésekről információhoz juthassanak.” 13/2014. (IV. 18.) AB határozat

Közügyeket alakító személy többlettűrési kötelezettsége: “Nem csupán azok a közlések tartoznak ugyanis az Alaptörvény IX. cikkének a védelmi körébe, amelyek a közügyek (valamilyen intézkedés, esemény) megvitatására vonatkoznak, hanem azok is, amelyek egy olyan személyt ítélnek meg, aki részt vesz a közügyek alakításában.” 3374/2019. (XII. 19.) AB határozat

Közszereplők többlettűrési kötelezettsége: A hivatalos személyeknek és közszereplőknek adott esetben el kell viselniük a kemény kritikát is: az alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás és tényállítás köre esetükben tágabb, mint más személyeknél. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

Közhatalmat gyakorló személyek tűrési kötelezettsége: A közhatalmat gyakorló személyek kritizálhatósága azért szükségszerűen szélesebb körű, mert állami hatalmat gyakorolnak. Ezek a személyek legitimációjukat pedig részben onnan nyerik, hogy a legszélesebb közvéleménynek van lehetősége bírálni a tevékenységüket. Munkavégzésük olyan többletjogokkal jár, melyek lehetővé teszik az érintett személyek magánszférájának jogszerű szűkítését.

– A közügyek vitatása körében a közéleti szereplők személyiségi jogai védelmének a véleményszabadság gyakorlását biztosító korlátozása is minden esetben alkotmányos érdek és követelmény. 7/2014. (III. 7.) AB határozat

– EJEB kimondta a Dichand és Társai v. Ausztria ügyben, hogy a 10. cikk nem enged meg széles körű korlátozást a politikai véleménynyilvánítás vagy a közügyeket érintő vita esetében. Ebben az ügyben egy újságíró azzal vádolt egy osztrák parlamenti képviselőt, hogy bizottsági munkája során részt vett egy olyan törvény előkészítésében, amely később a képviselő civil munkájára pozitív hatással volt, és így ügyvédként többet kereshetett. Az EJEB úgy ítélte meg, hogy egy országgyűlési képviselőnek tűrnie kell ezt a kritikát. (Dichand and Others v. Austria, no. 29271/95, § 38)

– A hatalom gyakorlói tevékenységük során élesebb kritikát is kötelesek elviselni, mint a magánemberek. Ez nem jelenti azt, hogy az ő jó hírnevük ne élvezne védelmet, különösen, ha nem hivatalukkal összefüggő tevékenységüket érinti a kritika. Ám amikor a bíróságok az ő jogaikat védik, mindig figyelemmel kell lenniük a szólásszabadság és a vita társadalmi funkciójára. (Lingens v. Austria, p. 26, § 42; Oberschlick v. Austria, p. 26, § 59)

– Az Incal v. Törökország ügyben a kérelmező egy politikai szórólapot terjesztett, melyben erősen kritizálta a kormány tevékenységét, például azt állította, hogy az állam terrorizálja a kurd lakosságot. Az EJEB gyakorlata szerint ha valaki közhatalmat gyakorló, az államot képviselő személy, akkor ahhoz a csoporthoz tartozik, melynek tagjai tevékenységükkel kapcsolatban a legszélesebb kritika tűrésére kötelezettek. Olyan állítások esetében sem hivatkozhatnak a személyiségvédelemre, amelyek egy közszereplő – de közhatalmat nem gyakorló – politikus esetében már nem tartoznának a véleménynyilvánítás szabadságának körébe. Ugyanebben az ügyben az EJEB leszögezi, hogy a hatalom gyakorlóinak pozíciója önuralmat követel tőlük a becsületsértési és rágalmazási eljárások megindításának tekintetében. Különösen igaz ez abban az esetben, ha lehetőségük is van arra, hogy az őket érő kritikára nyilvánosan válaszoljanak. (Incal v. Turkey, judgment of 9 June 1998, Reports of Judgments and Decisions 1998-IV, pp. 1567-68, § 54, és Castells v. Spain, judgment of 23 April 1992, Series A no. 236)

Feliratkozás a várólistára Értesíteni fogunk, amikor a termék újra elérhető lesz. Kérjük add meg az emailcímedet.