"Tegyük magunkat szabaddá! Éljen a Köztársaság!"

A beszéd szövege:

Kapronczay Stefánia vagyok, a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet ügyvezető igazgatója. Kislányként az iskolában sok mindent igazságtalannak vagy értelmetlennek tartottam. Értelmetlennek gondoltam az iskolaköpeny viselését, a tanórák rendjét, azt, hogy a diákoknak az a feladata, hogy csöndben hallgassák a tanárt. Végtelenül igazságtalannak tartottam a bánásmódbeli különbséget, ami köztem és cigány kisgyerek osztálytársaim között volt. Felháborodva vitatkoztam, amikor az egyik tanárom azt mondta, hogy a “melegség”- et nem szabad népszerűsíteni. Sokszor amikor elmondtam a véleményem az volt a válasz, hogy ha nem tetszik a rendszer, el lehet menni.

Ez a válasz mélységesen felháborít ma is.

Örülök, hogy ma ennyien kijöttetek ide, hogy együtt ünnepeljünk. Mégis nap mint nap tapasztaljuk, hogy Magyarországon hatalmas a közöny. Ez azért van, mert a közügyek alakítását, vagyis a politikát már túl régóta kisajátítja egy maroknyi ember. Az a jó polgár, aki a lehető legtávolabb tartja magát olyan kérdésektől, mint az utak építése, az iskolák működése vagy a kiszolgáltatottak védelme.

Bennünket ma a Tedd magad szabaddá! jelszó hívott ide. Szabadság pedig csak ott lehet, ahol a közös ügyeinkbe mindenkinek van beleszólása.

A beleszólást először az állami rendszeren belül lehetetlenítette el a Kormány. Megcsonkították az Alkotmánybíróság jogköreit és általuk kijelölt emberekkel töltötték fel. Az alkotmányos rendszer lebontását kritizálókat idő előtt menesztették. A párbeszéd nem csak az állampolgárok és a kormány között szűnt meg, de érdemben nincs lehetőség a parlamenti döntés befolyásolására sem. Pár hét alatt lecserélték a köztársaság alapjait meghatározó alkotmányt, majd a sajátjukat is ötször átírták. Információ nélkül nem lehet döntéseket hozni, vélemény alkotni. Folyamatosan nehezítik az információhoz jutásunk: először jött a médiatörvény, és most itt az internetadó ötlete.

Elég volt!

A köz ügyei a mi ügyeink!

Foglaljuk vissza a politikát!

A TASZ és jó néhány civil szervezet még ezen a terepen is ért el sikereket.

Kimondattuk, hogy az állam nem dönhet önkényesen arról, hogy kinek a vallását ismeri el intézményesen.

Elértük, hogy nyilvánosságra kell hozni, mire költötték a pártok a költségvetési támogatást.

Megmutattuk a közügyekbe beleszólás erejét: a súlyosan egyenlőtlen fővárosi választási szabályok ellen szervezett kampányunk során közel kétszáz panasz érkezett az ombudsmani hivatalhoz.

Nem csoda, hogy a hatalom most a független civil szervezeteket támadja. Minden álságos magyarázat ellenére, ez áll a Norvég Civil Alap körüli botrány mögött is. Oroszországban vagy Azerbajdzsánban, ahol már korábban elindult a független civil szervezetek megfojtása, ott is az államtól független források megszüntetése volt az első célkitűzés. A kormányfő tusnádfürdői beszéde egyértelmű figyelmeztetés mindenki számára: aki kritizálni meri a kormány munkáját, aki szerint minden hatalomnak szüksége van valódi ellenőrzésre, az nem a haza érdekét szolgálja.

Nem tetszik az a hatalom, ami azzal vádol, hogy hazám ellen dolgozom, amikor beleszólást követelek a közügyekbe. Nem tetszik, de eszem ágában sincs elmenni.

Ez a hatalom mindenkit kiszolgáltatottá tesz, a vállalkozóktól a közmunkásokig. Ez ellen egyetlen ellenszer van. Ha részt veszünk a közéletben azon túl is, hogy négyévenként valahova behúzzuk az x-et.

Követeljük, hogy a hatalmukkal visszaélőket, a közpénzeket pazarlókat vonják felelősségre! Ne csak legyintsünk arra, hogy a választási rendszer átalakításával a képünkbe vágják, hogy a polgárok között van akinek a szavazata többet ér. Követeljük, hogy a magyar állam az itt élő szabad és egyenlő polgárok közösségeként alakuljon újra! Ne fordítsük el a fejünket, amikor honfitársainkat az önkormányzatok szegénységük vagy bőrük színe miatt nemkívánatosnak nyilvánítják.

Tegyük magunkat szabaddá!

Éljen a Köztársaság!