Van diszkrimináció

Tisztelt Államtitkár Úr!

A május 25-i hírekből arról tájékozódhatott a magyar közvélemény, hogy a kormányzat szerint hazánkban “nincsen roma diszkrimináció”[1].

Államtitkár Úr ezt a képtelen állítást az amerikai külügyminisztérium előző nap nyilvánosságra hozott országjelentése kapcsán fogalmazta meg, amely a romák társadalmi diszkriminációját, kirekesztését és a szélsőjobboldali erőszakot jelölte meg a legfőbb emberi jogi problémának Magyarországon.

Kutatások sorát[2] említhetnénk az utóbbi évekből, amelyek a magyar társadalom rendkívül magas fokú előítéletességét, illetőleg ennek következményeként a romák magyarországi diszkriminációját igazolják, mindenekelőtt a foglalkoztatás, az egészségügy, az oktatás és a lakhatás területein.

Felhozhatnánk jogvédő szervezetek munkája során szerzett tapasztalatokat arról, hogy hogyan éri hátrányos megkülönböztetés hazánkban a roma származású embereket például áruk forgalmazása és szolgáltatások nyújtásakor[3], az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, illetőleg a különböző alapvető jogok érvényesítése tekintetében. Elmesélhetnénk, hogy mi, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársai, akik közvetlen kapcsolatban vagyunk Észak-Magyarország több mint huszonöt, romák által sűrűn lakott településének roma közösségeivel, mit tapasztalunk napi szinten. Beszélhetnénk például a diszkriminatív szabálysértési bírságolásokról, amelyek révén a rendőrség maga kriminalizálja a cigányokat. Idézhetnénk a Magyar Helsinki Bizottság kutatásából is, amely megállapította, hogy Magyarországon egy roma személynek kb. háromszor nagyobb esélye van arra, hogy igazoltassák, mint ami a romáknak a populáción belüli aránya alapján indokolt lenne[4]. Egy másik jogvédő szervezet[5] jogerősen megnyert pereiről is szót ejthetnénk, amelyekben a bíróság immáron több ízben megállapította a cigánygyerekek szegregált oktatásának tényét.

Megemlíthetnénk az ENSZ rasszizmusügyi különmegbízottjának 2012. április 23-án kelt jelentését magyarországi missziójáról[6], amelyben megállapítja, hogy a romák továbbra is elszenvedői strukturális, intézményi diszkriminációnak a foglalkoztatásban, oktatásban, egészségügyben és a lakhatás területén elszenvedett hátrányos megkülönböztetés mellett.

És végül, de nem utolsósorban, meg lehetne kérdezni magukat a romákat arról, hogy ők hogy érzik ezt.

De fentiekre nyilván az a válasz érkezne, hogy a kutatók, a szociológusok, a jogvédők, az ENSZ különmegbízottja, illetőleg a diszkriminációt napi szinten megélő romák a nemzet lejáratásában érdekeltek, vagyis hazudnak.

Álljon ezért itt néhány idézet a Fidesz kormány, vagyis az Ön által képviselt kormány által 2011. decemberében elfogadott Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiából (a továbbiakban: Stratégia). Javasoljuk, hogy kormányzati kommunikációért felelős államtitkáraként egyszer olvassa el a Stratégiában foglalt helyzetelemzést – amely ellentétben a dokumentum egyéb részeivel –, a realitáshoz igen közel áll. Javasoljuk ezt továbbá valamennyi kormánytagnak és más kormánypárti politikusoknak, akik közül senki nem határolódott el az Ön New Yorkban megfogalmazott állításától.

Mielőtt idéznénk a Stratégiából, érdemes egy pillantást vetni az Európai Unió Tanácsa Magyar Elnökségének honlapjára, azon belül is “Az európai romapolitika kialakítása” című bejegyzésre[7], ahol többek között ezt olvashatjuk:

“Az Európai Unióban mintegy 10-12 millióra becsülhető a romák száma napjainkban, így a romák alkotják a közösség legnagyobb etnikai kisebbségét. Bár mind a 27 tagállamban élnek romák; a teljes lakossághoz képest legnagyobb arányban Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Spanyolországban. A romák helyzetét az élet szinte minden területén fennálló diszkrimináció és társadalmi kirekesztés jellemzi.”

És akkor következzenek a kormányzati Stratégiából vett idézetek:

“Nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony a foglalkoztatás, nem versenyképes az oktatás, veszélyesen nő a lakosság eladósodása. Ezek a folyamatok halmozottan érintik a roma lakosságot, aminek egyszerre oka és következménye a szegregáció és a diszkrimináció, tehát ciklikusan újratermelődő, generációk között öröklődő jelenségről van szó.”[8]

“A roma nőkkel szembeni nemi alapú diszkrimináció származási alapú diszkriminációval is tetéződik. Bizonyos problématerületeken rendkívül jellemző a roma nők szinte kizárólagos jelenléte, ezért ezekben az esetekben koncentrált beavatkozásokra van szükség.”[9]

“A „Diszkrimináció az Európai Unióban 2009” Eurobarometer felmérés eredményei azt mutatják, hogy a faji/etnikai származás, a kor, a fogyatékosság és a nem alapján történő hátrányos megkülönböztetés nagyobb arányban fordul elő Magyarországon, mint az EU többi tagállamában, az átlaghoz képest a különbség 11–21% között van. A munkahelyi hátrányos megkülönböztetés tekintetében a legtöbb hátrányt a bőrszín/etnikai származás, a kor és a nem okozza.”[10]

“Következtetések

3.2.4.A roma nők társadalmi-kulturális okokból többszörös diszkriminációval érintett csoportnak tekinthetők, ugyanakkor a tradicionális családszerkezetben betöltött szerepük folytán a családokat célzó programok kiemelt célcsoportja lehetnek.

3.2.6.A romákat sújtó diszkriminációs jelenségekkel és előítéletekkel szemben hatékony intézkedésekre van szükség.”[11]

 “Az anyagi és motivációs okok mellett sajnos az intézményi diszkrimináció is jelentős visszatartó hatással rendelkezik. A diszkriminációval szemben jelenleg rendelkezésre álló eszközök nem elégségesek a probléma érdemi kezeléséhez.”[12]

“Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének kisebbségi megkülönböztetést vizsgáló kutatása alapján a magyarországi romákat érinti leginkább a munkaerőpiaci diszkrimináció az Unióban. Az elmúlt 5 évben 68, az utóbbi 12 hónapban 47%-uk érezte úgy, hogy munkakeresés közben negatív diszkriminációnak volt kitéve. A roma népességet sújtó problémák hosszú évek óta megoldatlanok; iskolázottsági, foglalkoztatottsági elmaradásuk pedig évtizedekre konzerválódott.”[13]

 “Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést az etnikai diszkrimináció is akadályozza. Az Alapjogi Ügynökség kutatása szerint az elmúlt egy évben a magyar romák 18%-a tapasztalt hátrányos megkülönböztetést az egészségügyben.” [14](46. oldal 3. bek)

 “Az oktatási kirekesztődés mértékének csökkentése érdekében, csökkenteni kell az oktatási rendszer szelektivitását. Hatékony, a hátrányos megkülönböztetés elleni eszközökkel kell az intézményeknek rendelkezniük, komoly módszertani megerősítés szükséges a szocio-kulturális hátránnyal küzdő tanulók beilleszkedésének elősegítéséhez – így hosszú távon a nem roma tanulók iskolai elvándorlása is csökkenthető.”[15]

 “Az integráció a többség befogadó szándéka nélkül elképzelhetetlen. Éppen ezért a többség integrációval és a leszakadó rétegekkel kapcsolatos szemléletének formálása is elengedhetetlen (természetesen a diszkrimináció elleni jogi biztosítékok alkalmazásán túl). A szemléletformálás komplex, hosszadalmas folyamat, leginkább gyermekkorban hatékony − tehát az oktatás-nevelés területén. Ettől függetlenül a felnőtt társadalom szemléletformálása – a támogató attitűd irányában – szintén elengedhetetlen a társadalmi felzárkózás céljainak elérése érdekében.

A probléma legalapvetőbb orvoslása természetesen a megvalósuló felzárkózás és a lehetőség szerinti deszegregáció, illetve az intézményi diszkrimináció csökkentésének biztosítása az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy területein.”[16]

A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia elolvasásán túl figyelmébe ajánljuk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Egyetemes Időszakos Felülvizsgálata (UPR) során a tagállamok által tett és a magyar kormány által elfogadott számos ajánlást[17], amelyek a romákkal szembeni diszkrimináció elleni küzdelemre hívják fel az ország vezetését.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a hírek szerint pontosan ezt mondta New Yorkban: "A mi felfogásunkban Magyarországon nincsen roma diszkrimináció".

Kérjük, hogy a fentiek fényében tájékoztasson minket és a közvéleményt arról, hogy pontosan mi is a kormány felfogása a témában, vagyis mi kell ahhoz, hogy ki lehessen mondani, hogy Magyarországon a romák diszkrimináció elszenvedői.

Kérjük továbbá, hogy arról is tájékoztasson minket, hogy hogyan viszonyul ez a felfogás a saját maguk által megalkotott és büszkén hirdetett Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiában a romák hátrányos megkülönböztetése vonatkozásában megfogalmazottakhoz, az elfogadott UPR ajánlásokhoz vagy akár a kormánynak az EU romaintegrációs keretstratégia kezdeményezése kapcsán tanúsított kommunikációjához!

Budapest, 2012. május 31.

Tisztelettel:

 dr. Dénes Balázs elnök s.k

Társaság a Szabadságjogokért