Egészségügyi adatok

Az egészségügyi adatok védelme nem csupán a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, hanem valamennyi ember számára fontos, hiszen bárki bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy orvosi segítésre szorul, és egészségügyi szolgáltatást kénytelen igénybe venni.

Az egészségügyi szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyekkel általában mindenki találkozik, és amelyekkel életünk során számtalanszor találkozunk. Ilyenkor minden esetben olyan személyes, illetve egészségügyi adataink kerülnek rögzítésre, amelyeket a gyógyulásunk céljából feltárunk ugyan, de nem akarjuk, hogy a kezelő orvoson vagy a gyógyításban részt vevő egyéb személyen kívül ezekről más is tudomást szerezzen.

Az egészségre vonatkozó információ különösen érzékeny személyes adat, amely az emberek magánszféráját mélyebben érinti, és amelynek sérelme súlyos következményekkel járhat az érintettekre, azaz az adatalanyokra nézve. Az egészségügy területén tehát különösen fontos, hogy érvényesüljön az egyének információs önrendelkezési joga, azaz, hogy az egyén maga rendelkezhessen adatai kezeléséről. Az önrendelkezési jogunk része, hogy meghatározzuk, hogy ki ismerheti meg az adatainkat, és az is, hogy meghatározhassuk, kinek kell mindenképpen a tudomására hozni azokat.

Jogszabály meghatározhat azonban olyan eseteket is, amelyekben az adatkezelés kötelező, azaz nem érvényesülhet az egyének információs önrendelkezési joga. Ezekben az esetekben különösen fontos, hogy az adatkezelés célja pontosan behatárolt legyen, és ne vezethessen az egyén önrendelkezési jogának indokolatlan korlátozásához.

Az egészségügyi adatvédelem azért is fontos, mert az egészségügyi adatokat nemcsak a gyógyítás során kezelik, hanem másodlagos adatkezelés során is, így például kutatásoknál, egészségügyet érintő tervezéseknél, társadalombiztosítási célokra stb. Az adatok széles körű felhasználását a számítástechnika fejlődése még inkább lehetővé tette, ami egyben azt is eredményezte, hogy az érintett egy idő után nem képes ellenőrizni az adatai felhasználását, mert a megnövekedett információáramlás gyakorlatilag nem kontrolálható.

A nem megfelelő adatkezelés pedig, mint például egy adat jogosulatlan nyilvánosságra kerülése kényelmetlen élethelyzeteket teremthet, és adott esetben erős társadalmi előítéletekhez, hátrányos megkülönböztetéshez is vezethet. Megfelelő garanciák nélkül az érintettek könnyen kiszolgáltatottakká, zsarolhatókká válhatnak, állásukat elveszíthetik, magánéletük védelméhez való joguk sérülhet.

Az egészségügyi adatok kapcsán fontos kiemelni az orvosi titoktartási kötelezettség jelentőségét. A titoktartási kötelezettség, hasonlóan a személyes adatok és a magántitok védelméhez, az egyén jogait védi, és az önrendelkezési jog érvényesülésének alapvető előfeltétele.

Az orvosok számára a titoktartási kötelezettség nem csupán jogi norma – amióta azt a legtöbb országban jogszabályi kötelezettségként rögzítettek –, hanem olyan morális előírás, amely már évszázadokkal ezelőtt, jóval az adatvédelmi intézmények kialakulása előtt is az orvosi szakma lényegéhez tartozott – már a hippokratészi eskü is tartalmazta a következő sorokat:

„Amit kezelés közben látok, vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben – nem fogom kifecsegni, hanem megőrzöm.”

A titoktartási kötelezettség betartását az önrendelkezési jog tiszteletén alapuló bizalmi jellegű orvos-beteg viszony követeli meg, amelyben a beteg bizalmas információkat tár fel gyógyulása érdekében. Fontos azonban látnunk, hogy ezt nemcsak a beteg önrendelkezési jogának tisztelete diktálja, hanem a sikeres orvosi segítségnyújtás is ezt követeli meg, hiszen ha az emberek nem merik felfedni egészségügyi problémáikat, akkor a gyógyítás is nehezebb. Az adatok bizalmas kezelése tehát az orvos érdekét is szolgálja, sőt, közvetve a köz érdekét is: a közegészségügyi helyzetre is káros hatást gyakorolhat, ha az emberek bizalom hiányában nem fordulnak orvoshoz.

Az egyének információs önrendelkezési joga csak pontosan meghatározott esetekben és a lehető legszűkebb körben korlátozható, mint ahogy az orvosok titoktartási kötelezettsége is csupán nagyon szűk körben és komoly garanciák mellett oldható fel. Ilyen eset lehet például a gyermekbántalmazás vagy a lőtt, illetve szúrt seb esete: a jog az ilyen eseteket tapasztaló orvosok számára bejelentési kötelezettséget ír elő, a titoktartási kötelezettséghez képest előtérbe helyezve a gyermekvédelem, illetve a közbiztonság érdekeit.

A titoktartási kötelezettség helyébe lépő bejelentési kötelezettséggel azonban óvatosan kell bánni. Bár első hallásra indokoltnak tűnik az érdekek ilyen irányú súlyozása, a gyakorlatban mégis nem kívánatos hatásokhoz vezethet. Ha az orvos a felelősségtől félve vagy a szabályok nem kellő ismerete, esetleg pontatlansága miatt túl sok információt tár fel, azzal nemcsak a páciensének árt - ami már eleve elfogadhatatlan -, hanem közvetve a társadalom egészének is.

A TASZ megalakulása óta foglalkozik egészségügyi adatokkal kapcsolatos adatvédelmi kérdésekkel. Tevékenységi területéből következően ez a drogfogyasztók, pszichiátriai betegek, HIV vagy hepatitis pozitív emberek adataira és a betegjogok általános érvényesülésének kérdésére terjed ki.

Az egészségügyi adatkezeléssel kapcsolatos szabálytalanságok és az egészségügyi adatokkal való visszaélések minden esetben súlyosnak minősülnek, de az egészségügyi adatokon belül is vannak olyanok, amelyek minden vitán felül a legérzékenyebbek közé tartoznak, mint például a drogfüggőségre vagy a pszichiátriai jellegű megbetegedésre utaló információk. Ezek az adatok különös védelemre szorulnak, hiszen nem megfelelő kezelésük a betegeket elehetetlenítheti a munkahelyükön, lakóhelyükön vagy más egyéb élethelyzetben, és adott esetben büntető eljárás megindulásához is vezethet. Megfelelő garanciák és jogalkalmazás hiányában pedig félő, hogy az orvosi segítségre szorulók egy része egész egyszerűen nem mer majd az egészségügyi intézményekhez fordulni.

Az egészségügyi adatok védelméről szóló törvény kapcsán

A TASZ az egészségügyi adatok védelméről szóló törvény megalkotása idején véleményezte a törvénytervezetet (ezzel útjára indítva Álláspont sorozatát) és széles körű társadalmi vitát generált a kérdésről. Az egyesület fellépése nyomán a végül elfogadásra került szabályok nagyobb összhangot mutattak mind az adatvédelmi törvénnyel, mind pedig az Alkotmánnyal. Az 1997-ben emelt kifogásaink és megfogalmazott javaslataink közül azonban több sajnos még ma is aktuális, így például az orvosok feljelentési kötelezettségével, a rendőrségi adatkéréssel és a HIV pozitívok nyilvántartásba vételével kapcsolatos kifogásaink és javaslataink. Ezekről további részletek az 1. sz. TASZ Álláspontban találhatók.

Megosztás